Eljött Közép-Európa ideje

Az elmúlt nyolc év reformjai után az a feladatunk, hogy Magyarországot a fenntartható felzárkózás pályáján tartsuk. Öt éve történt meg a növekedési fordulat és tavaly megkezdődött a versenyképességi fordulat. Mindennek az a célja, hogy megközelítsük Ausztriát, vagy ha tetszik, a nyugati életszínvonalat és életminőséget – hangzottak el a jegybankelnök megállapításai az immár hagyományossá váló nyitóelőadáson. Lassan az is hagyománnyá válik a Magyar Nemzeti Bank elnökétől, hogy új megközelítéseket hoz a gazdasági gondolkodásba. Az alábbiakban ebből ismertetünk néhány fontosabb részletet.

Matolcsy szerint geopolitikai szempontból a régiónkra ható öt erőközpont között – Berlin, Washington, Moszkva, Peking és Isztambul – egyfajta egyensúly alakult ki. Hasonló módon jött létre egy négy erőforrásból álló tartalék, amely szükséges a felzárkózáshoz. Politikai stabilitás, helyes gazdaságpolitika, harmadrészt pedig egy kedvező monetáris politika, és úton vagyunk egy okos fejlesztési politika felé, melyben központi szerepe lesz az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak.

A jegybankelnök ezután azt fejtegette, hogy a jövőt a kelet-közép-európai régióban 10 város együttműködése fogja meghatározni. Regionális, gazdasági és pénzügyi központ szerepében kiemelkedik, Varsó és Krakkó, Prága és Brünn, Pozsony és Kassa, Ljubljana és Zágráb, Budapest és Debrecen. Mert a huszonegyedik század a városok, megavárosok, a városállamok sikeréről szól, és a Kárpát-medence bizonyos szempontból egy városállam.

Debrecen besorolása kissé meglepő, ezért érdemes áttekinteni a város lehetőségeit. Nem véletlen, hogy Debrecen a tízes városcsapatba sorolható a maga hárommilliós régiójával. Debrecen múltja sikeres, „kálvinista Rómaként” Nagyváraddal együtt regionális központként üzemelt az elmúlt ötszáz évben.

Debrecen még a középkorban, Nagyvárad lehanyatlása után átvette a keleti régió vezető szerepét, amit a szerencsés földrajzi elhelyezkedésének köszönhetett, mivel négy makrorégió metszéspontjában fekszik. Ez egy nagy lehetőség a sikerre, mert a mai korunk nemcsak a megavárosoké, hanem a régióké és a makrorégióé.

Hasonlóan Budapest és a Kárpát medence sikerére komoly hatással bír, hogy a Budapest övezeteiben létező városok miképp lesznek képesek fejlődni, és kiterjeszteni befolyásukat a határon túlra.

Matolcsy előadása során a mai helyzetet párhuzamba állította Károly Róbert idejével. Akkoriban létrejött egy gazdasági és politikai integráció a térségbeli államok között. Ennek köszönhetően a régió 700-800 évvel ezelőtt nagyon fontos gazdasági szerepet töltött be Európában. A történelem szereti ismételni önmagát, ha nem is mindig ugyanúgy. Az akkori vezető szerepnek egyik előfeltétele az volt, hogy Magyarország akkoriban az aranytermelésének, ásványkincseinek köszönhetően rendkívül gazdag volt, és a térség hangsúlyosan jelen volt az akkori kereskedelmi körzetek életében. Ezt az aranyat korunkban a tehetség, szorgalom, a kreativitás, az innováció képessége helyettesíti – amely tulajdonságokat rendre felfedeznek bennünk külföldiek, mint az Audi, a Daimler, vagy éppenséggel a BMW, és még sok más befektető.

„Érdemes leszögezni az Anjou-korra gondolva, hogy voltunk már egyszer nagyon gazdagok és leszünk majd újra gazdagok, fejlettek életminőségben, életszínvonalban” – jelentette ki Matolcsy György. Ennek kapcsán érdemes kiemelni a visegrádi országok egységét, amely együttműködés az Európai Unió egyik sikertörténete és fejlődésének egyik motorja. A mi régiónk a nyugat-európai magországokhoz képest az elmúlt 10 évben mintegy évi 2 százalékos növekedési többletet ért el. Ha ezt a pluszt sikerül fenntartani a következő évtizedekben, akkor fel fogunk zárkózni.

(ClubMed országok – a  mediterrán országok Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország)

Érdemes rögzíteni, hogy nincs szükség újabb gazdaságpolitikai fordulatra, mert ez már megtörtént és már rajta vagyunk a felzárkózási pályán, de ehhez még kell egy versenyképességi fordulat. Fontos kiemelni, hogy a térség felzárkózása nem csak gyorsabb volt, de egyben nem növelte az eladósodottságot.

 A visegrádi országok gazdasági súlya egyre nő Európában, és a korábbi 3 százalékról mára már 6 százalékra nőtt.

Ha Németországot tekintjük, akkor a régiónk részesedése meghaladja Franciaország, vagy a déli államok részarányát. A visegrádi csoport fejlődése a problémák ellenére sikertörténet, és Magyarország is része ennek. A sokkterápiák ellenére a világkereskedelemben is növekedett a szerepünk.

A V4 országok versenyképesek az adózás mértékében és sikeresen túlléptek a válságon a többi régióhoz viszonyítva.

Ami nagyon biztató, hogy a termelékenységben is fokozatos bővülés mutatható ki.

Matolcsy szerint nemcsak jó hírek vannak, de kihívások is szembesülnek a V4 országai, amelyekre a sikeres jövőkép biztosítása érdekében választ kell találni. Tíz területet sorolt fel, amelyekben elmaradásunk van, de ez egyben tartalékot is jelent a további bővülésre. Ilyen a mezőgazdaság, a biotechnológia, E-mobilitás, vízgazdálkodás, hulladékgazdálkodás, digitalizáció, robotizáció, turizmus, egészségipar, innovatív pénzügyi szolgáltatások. Mindegyik területen előre kell lépni.

Viszonylag jól állnak a robotizációban, de ezek nem a magyar tulajdonú vállalatok. A siker egyik legfontosabb segítője viszont az oktatás lehet. Fordulatra van szükség a tőke mértékének növelésében, a termelékenységben, az export hozzáadott értékének növelésében.

A térségnek viszont nagy lehetőség az új Eurázsia kialakítása. Közép Európa hídtérséggé vált. Az eurázsiai gazdasági folyosók a kelet-nyugati integrációt erősítik, de ennek kiaknázásához szükség van a történelemből ismert Via Carpathia felélesztésére.