A hiányzó láncszem a V4-ek gázellátásában
A szlovák Eustream és a lengyel Gaz-System földgázhálózat- üzemeltetők aláírták a megegyezést Szlovákia és Lengyelországot összekötő gázvezetés építéséről, illetve végleges finanszírozásáról.
Mindenképp jó hír a régióban lévő gázfogyasztóknak, hiszen a gázvezeték lehetőséget teremt arra, hogy az orosz gázon kívül a régió más forrásokból is hozzájusson az energiahordozóhoz.
Az építkezést az idei év második felében kezdenék, és a tervek szerint 2021-ben fejeznék be. Éves szállítási kapacitása 5,7 milliárd köbméter lesz. A szlovák fél költsége több mint 100 millió euróra rúghat, de mind a két fél számíthat az EU pénzügyi támogatására. Szlovákia mintegy 55,2 millió euróra, a lengyel fél pedig 52,5 millióra számíthat.
A szlovák lengyel gázvezeték fontos eleme lesz a Közép- és Kelet-Európa észak-déli gázvezetékének kialakításában. Az új 165 kilométeres vezeték lehetővé teszi, hogy az oroszon kívül a térség máshonnan kitermelt gázhoz jusson. Ez nemcsak a gázellátás biztonságát fogja növelni, hanem nagyobb eséllyel indulhatnak a gázárakról szóló alkudozásokba, mivel ezzel elérhető lesz a 2016 júniusában átadott észak-lengyelországi Swinoujscie gázkikötő.
A terminál évi 5 milliárd köbméter kapacitással működik, Lengyelország évi földgázszükséglete mintegy harmadát tudja kielégíteni. Lengyel vezető politikusok nyilatkozatai szerint a terminál kapacitását évi 7,5 milliárd köbméterre kívánják növelni. Eddig elsősorban Katarból és Norvégiából szállítottak.
Az EU tagországai nem egyenlő mértékben függenek az orosz szállítótól. Az European Council on Foreign Relations szakértői csoport 2015-ös elemzéséből kiderül, hogy egy újabb gázkrízis elsősorban a balti államokat, Finnországot és a közép-európai államokat (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Románia, Bulgária) érintené.
A függőséget jól szemlélteti az alábbi ábra. A kör nagysága megfelel az Oroszországból importált gáz mennyiségének. Az X tengely mutatja az adott ország gáztároló-kapacitásának arányát a gázimporthoz képest. Az Y tengely pedig azt szemlélteti, hogy az adott ország gázimportjából Oroszország hány százalékkal részesedik.
Az országokat három csoportba sorolták:
- neutrális (zölddel jelölve) országok: amelyek nem szállítanak közvetlenül az oroszoktól és nincs kapcsolatuk a Gazprommal;
- biztonságos (lilával jelölve) országok: amelyek szállítanak Oroszországból, de vagy elégséges tárolási kapacitással bírnak, vagy hosszú távú jó kapcsolataik vannak Oroszországgal (Olaszország, Németország), vagy saját forrásaik vannak, vagy kiépítették a terminálokat az LNG típusú gáz fogadására (Franciaország, Hollandia, Olaszország, Görögország), vagy marginális az orosz importjuk;
- rizikós (pirossal jelölve) országok: amelyek fogyasztásuk több mint 80%-át Oroszországból szerzik be, vagy még függő viszonyban vannak (Lengyelország, aki most fejezte be a termináljának kiépítését).
Lengyelország még 2016-ban sikeresen beüzemelte a Swinoujscie-i LNG-gázkikötőt, ahol a szállításokat akár egy 315 méter hosszú, 210 ezer köbméter kapacitású hajóval is végezhetik.
Az LNG technológia meglehetősen bonyolult: kivonják a földgázból az etánt, propánt és butánt, lehűtik mínusz 140 °C-ra és egy atmoszféra nyomáson szállítják, majd a kirakodáskor a magasabb szénláncú gázokat visszatöltik a metánhoz.
A V4-es együttműködést sajnos eddig ez még nem tudta szolgálni, mert bár a szlovák-magyar gázvezeték megépült, de a szlovák-lengyel összeköttetés még váratott magára, amivel csatlakozni lehetett volna a kikötőhöz. Az ideális viszont az volna, ha a vezeték a lengyel kikötőtől egészen egy adriai kikötőig nyúlna.
Akkor már megvolna a megfelelő alkupozíció az oroszokkal, mert jelenleg a hozzájuk földrajzilag legközelebbi államokban a legmagasabbak a Gazprom árai.
