A gazdasági növekedés csak eszköz
György László a magyar polgári kormány Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és ‑szabályozásért felelős államtitkára. A Jászberényben rendezett Kárpát‑Haza Klub Magyar Konferencia és Üzletember Fórumán beszélgettünk vele.
Egy bonyolult nevű minisztérium bonyolult nevű ágáért felelős államtitkára miképp tudná ennek az új minisztériumnak a tevékenységét, illetve a saját feladatát egyszerűen megfogalmazni?
Nagyon egyszerű. Abból induljunk ki, hogy a technológia kihívás és az innováció rá a válasz, de minderre az életminőség szemszögéből kell tekinteni. A közgazdászok nagyon sokáig azt gondolták, hogy a gazdasági növekedés a gazdaságpolitika fő célja, de rá kellett jönni, hogy a gazdasági növekedés csak egy eszköz. Kiderült, hogy az elmúlt négy évtizedben, a nyugati világban az úgynevezett piacgazdaság – és ez már nem volt egészséges piacgazdaság, sokkal inkább szuperkapitalizmus, a kevesek kapitalizmusa, ahol már versenyről, piacokról nem beszélhettünk – gyakorlatilag a társadalom alsó ötven százalékát magára hagyta. Ez vezetett Donald Trump megválasztásához, vagy akár a Brexithez is. Míg a gazdasági teljesítmény megduplázódott, a társadalom zömének életminőségében gyakorlatilag nem történt változás, kivéve, amit a technológiai fejlődés hozott az életünkbe.
Ma viszont egy olyan korban élünk, amikor a technológiai fejlődés legalább annyira veszélyezteti az életminőségünket, mint amennyire hozzá is járul…
A környezetterhelésre gondol?
Beszélhetünk a környezetvédelemről is, de akár a mesterséges intelligenciáról is. Például egy mesterséges intelligenciára alapuló alkalmazásnak megtanították a go játék szabályait – ami sokkal bonyolultabb játék még a sakknál is, 181 bábuval játsszák – és megverte a legnagyobb go-mestert is. Olyan lépéskombinációkat alkalmazott, amit több ezer éve soha senki. És ezt azért, mert míg az emberek a go-t azért játsszák, hogy egyrészt nyerjenek, másrészt, hogy olyan stratégiákat alkossanak a táblán, amelyet az életben is fel tudnak használni, mivel filozófiai jellege is van a játéknak, addig a mesterséges intelligenciának csupán annyit mondtak, hogy nyerjen. Nyert, legyőzte az embert. Láthatóan komoly veszélyt jelenthet az emberi erkölcsöket, értékeket figyelmen kívül hagyó hozzáállás. Tehát a technológia a kihívás, amire az innováció a válasz. A testre szabott innovatív válaszok megtalálásában Ipar 4.0 programunkkal segítjük a magyar KKV-kat, melybe ingyenesen regisztrálhatnak az Ipar 4.0 honlapján keresztül (www.ipar4.hu), meglátogathatják a technológiákat alkalmazó mintagyárakat, és segítséget is kaphatnak a technológiák bevezetéséhez.
Az innováció ugyanis nem csak azt jelenti, hogy valami újat feltalálunk, hanem azt is, hogy alkalmazzuk a világban megjelenő tudást. Jól alkalmazzuk az életminőség szempontjából. Az eredeti kérdésre a teljes válasz, hogy az új technológiák új piacokat is hoznak létre, amelyeket szabályozni, felügyelni kell. A szabályozással piacokat akarunk létrehozni és világos versenyfeltételeket megfogalmazni, hogy a hozzáadott értéket a térségben élők javára tudjuk fordítani. Ehhez próbál az Innovációs és Technológiai Minisztérium Gazdaságstratégiáért és Szabályozásért Felelős Államtitkársága piacokat teremteni és stratégiailag gondolkodni.
Az OECD szerint a Szlovákiában lévő munkahelyeket veszélyezteti leginkább a robotizáció. Ön szerint van esélye Közép‑Európának sikerrel kezelni az előttünk álló technológiai ugrást?
Magyarországon szintén fennáll ez a veszélyeztetettség, de talán Szlovákiában nagyobb a gazdaság külföldi tőkének való kiszolgáltatottsága. Ez a jelen kérdése, és ezt kell megértenie a közép-európai munkavállalóknak. Lehet úgy gondolkodni, hogy ők nem kérnek a digitalizációból, de akkor jönnek majd olyan vállalkozások, amelyek olyan termelékenységi előnyre tesznek szert, amellyel megszerzik a lemaradók piaci pozícióit. Ezért nagyon fontos, hogy ebből az áramlásból ne maradjunk ki. Amennyiben ez a folyamat veszélyezteti a jelenlegi munkahelyeinket, egyben lehetőséget is teremt a továbblépésre és fejlődésre, hiszen a robotizáció elsősorban a nagy monotonitású tevékenységeket váltja fel. A munkavállalóknak lehetőségük lesz arra, hogy magasabb hozzáadott értéket teremtsenek, elmozduljanak a szolgáltatások felé. Mi azon dolgozunk Magyarországon, és reményeim szerint a közép-európai államok is, hogy a munkavállalókat felkészítsük ezekre a változásokra.
Szlovákiára nagyon jellemző fogalom az egyenlőtlenség. Egyenlőtlenségek a régiók gazdasági teljesítményében, a munkabérekben, vállalkozások számában, és pont a magyarlakta járások azok, amelyek az elmaradottabbak közé tartoznak. Hiányoznak a klasszikus nagyüzemek, a feldolgozóipar, nem ide jön a nyugati tőke. Jóval nagyobb a KKV-k aránya, és jóval alacsonyabb a termelékenység. Ennek leküzdésére mi lehet a stratégia?
A magyar gazdaságpolitika kifejezte szándékát, hogy a határon túli magyar területeken segítse az ott élő közösségek megmaradását, fejlődését. Új források, új uniós kezdeményezések is vannak, amelyek arra szolgálnak, hogy segítsék a régiókat összekötő, határon átnyúló együttműködéseket. Azt gondolom, hogy soha nem volt olyan lehetősége a határon túli magyaroknak a továbbélésre, identitásuk továbbörökítésére, a fejlődésre, mint 2010 óta. Erre jó példa a tavaly 5 milliárd forintos keretösszegben elindított Felvidéki Gazdaságfejlesztési Program, amely több mint 1500 felvidéki magyar vállalkozás eszközbeszerzését segítette. És ennek a programnak biztosan lesz további folytatása.
Polányi óta tudjuk, hogy a gazdaság túlontúl rátelepedett a társadalomra, ahelyett, hogy szolgálná a társadalmat. A köszöntőjében, közgazdászként szintén az értékek gazdaságban betöltött szerepéről beszélt, miközben tudjuk, hogy a pénznek nincs ideológiája.
Pedig a pénzhez mégis köthető ideológia, amit sokan, sokszor fegyverként használnak. Ilyen a neoliberális ideológia is, amely gyakorlatilag szabadságot hirdetett, valójában a hatalmi, gazdasági erejük miatt nagynak számító piaci szereplőket hozta kiváltságos helyzetbe.
Ezzel szemben miképp fogalmazható meg a kereszténydemokrata gazdaságpolitika?
Az a kapitalizmus, piacgazdaság, amely kivezette Európát a középkorból, a Rajna menti protestáns területekre volt jellemző. Azokra, ahol puritán módon, takarékosan kezdtek élni. Megtakarításokat képeztek, amelyeket beruházásokra fordítottak, munkahelyeket teremtettek. Értékké vált az, hogy a térségemet, a környezetemet felvirágoztatom és munkát adok az embereknek. Ha erre a tevékenységre értékként tekintünk, így tekintünk a vállalkozóra, és a vállalkozók is így tekintenek magukra, akkor mondhatjuk, hogy ez a keresztény piacgazdaságnak a lényege. Ez ellentétes azzal a neoliberális logikával, hogy a tőkésnek nincs más dolga, mint maximalizálni a profitját. Harácsolhat, amennyit csak akar, majd úgy is leszivárog a jövedelme az alsóbb szintekre.
Aminek megvan a veszélye, hogy fenntarthatatlan, és a gazdaság ellenőrizetlen burjánzásához vezet.
Így van. Miközben a keresztény alapokra építő vállalkozó, aki azt mondja, hogy neki érték munkát adni az embereknek és felvirágoztatni a környezetét, ilyennek tekinti azt a környezetet is ahol él, ahol majd az örököseinek is élniük kell.
