2018. május 28., 16:20

A politikusok nem akarnak előre gondolkodni

Nagykesziből származik, a komáromi Selye János Gimnáziumban tanult, tavasszal nevezték ki a Szlovák Nemzeti Bank alelnökévé. Korábban a Pénzügypolitikai Intézet igazgatói posztját is betöltötte. Nevéhez kötődik az adósságfék és a Költségvetési Bizottság magalapításának gondolata. Ódor Lajos közgazdásszal beszélgettünk.

odor-lajos
Médialapozó
Fotó: Szalai Erika, Felvidék.ma

A Nemzeti Bankból sokan csak azt látják, hogy van egy magas épület Pozsony központjában, ahol csak ülnek az emberek, hiszen amióta beléptünk az euróövezetbe, nincs is mivel foglalkozniuk.

A Szlovák Nemzeti Bank sok olyan feladatot lát el, amely közvetlenül is érinti az embereket. Például elő kell állítania a pénzt, amivel az emberek a boltban fizetnek, vagyis irányítania kell a készpénzforgalmat.

Azaz felügyeli a rendszert?

Nemcsak a rendszert, hanem a pénzforgalom infrastruktúráját is fenntartjuk. A papíralapú pénzt és a fizetési rendszereket is a nemzeti bank biztosítja. Ezenkívül felügyelnünk kell az egész pénzügyi piacot. Nekünk kell megteremteni a bizalmat az emberekben, hogy a bankbetétjeiket, megtakarításaikat nem fenyegeti semmilyen veszély. Tehát felügyelni kell a bankokat, a 2. és 3. pillért, a biztosítókat és a nem banki szereplőket, mint például a lízingtársaságokat. Továbbá foglalkozunk a monetáris politikával. Bár az euróövezeten belüli kamatok nagyságát Frankfurtban határozzák meg, erre is fel kell készülnünk előrejelzésekkel, monetáris elemzéssel, statisztikákkal. Tudni kell, hogy a monetáris politika nemcsak a kamat meghatározásából áll, hanem különböző értékpapírok eladásával, vételével befolyásolni is lehet a gazdaságot.

A banki munkamegosztásban mi lett az ön feladata?

Az előrejelzések, a monetáris analízis, statisztikák, a nemzeti bankon belül folyó kutatások irányítása, azaz a gazdaság minél jobb megismerése, hogy hatékonyabb legyen az irányítás és a felügyelet. A kutatómunka egyébként közel áll hozzám, az elmúlt húsz évben mindig hasonló analízisekkel foglalkoztam.

A nemzeti bank nemrégi előrejelzése pozitív képet fest Szlovákia gazdaságáról, ahogy ez egy konjunktúra idején kijár. Hogyan lehetne röviden összefoglalni?

A konjunktúra nemcsak Szlovákiára érvényes, hanem az egész euróövezetre, hiszen tavaly a valutaövezet összes országa növekedni tudott. Most jó a csillagok állása, a globális gazdaság növekszik, tehát van kereslet a nálunk termelt áruk iránt. Láthatóan vannak olyan befektetések, amelyek tovább tudják növelni Szlovákia gazdasági teljesítményét, elsősorban az autógyártásra gondolok. A külső kereslet mellett a belső kereslet is erőteljesen növekszik. Csökken a munkanélküliség, emelkednek a bérek, ezáltal növekedhet a belső fogyasztás. Az elkövetkező két évre minden mutató erőteljes bővülést mutat. Két év után viszont lassulás várható, mivel egyelőre nem látunk több nagyobb befektetést, ami fenn tudná tartani ezt a 4% feletti gazdaságbővülést. Veszélyként figyelembe kell vennünk az öregedést, ami lassú lefolyású, és idővel rengeteg ember fog kikerülni a munkaerőpiacról. Nyugdíjba mennek, és nincs ott az a fiatal generáció, amely a helyükre léphetne.

Kép forrása: Szalai Erika

Az önök jelentéséből is kiderül, hogy a következő évek fejlődése az autóiparon alapszik. Egyszerűen fogalmazva, nem vált egyoldalúvá és sérülékennyé a gazdaság?

Ma nagy az autógyártás szerepe, azt viszont nem tudjuk, hogy hosszú távon milyen változások lesznek. Jöhetnek olyan technológiák, amelyek teljesen megváltoztatják az autóipart. Talán még nem kell a finnekkel példálózni, akik a Nokiára építettek, jött azonban az iPhone, s a finnek tíz éve egy helyben toporognak.

Előrejelzik az önvezető autók elterjedését – ahol jóval nagyobb részt szakítanak majd a szoftvercégek –, és ezt csupán a legerősebb autógyárak élik túl. Nálunk pedig kisebb autógyárak telepedtek meg.

Erre a felvetésre optimistábban tekintek, szerintem mindegyik autógyár elindította a fejlesztéseit ebben az irányban. De ne szaladjunk előre, most folyik az autók meghajtásnak fejlesztése, átállása. Mivel nálunk sok dízelautót gyártanak, talán ennek a váltását kellene először sikerrel meglépni. Sok kérdéssel kellene foglalkozni. Például a munkaerőpiaccal. Egyre nehezebb képzett munkaerőt találni, a munkanélküliség is mélypontra csökkent. A munkaerőpiaci nyomáson nem könnyű lazítani.

Az előrejelzésben említik a visszavándorlást.

Azt is, viszont a közszférából is át lehetne irányítani embereket. Ugyanakkor az irányított bevándorlás is érdekes lehetőség. Persze nem bárkit, bármilyen mennyiségben, inkább a tehetséges embereket kellene idevonzani.

Itt nem a szerbiai vendégmunkások tömegeire gondolunk.

Nem rájuk. Az országnak nincs olyan politikája, amellyel ide tudná vonzani a valóban tehetséges embereket. Első lépésként meg kellene határoznunk, mire van szükségünk: hova, miért és milyen képesítéssel kell ember. Ezt sok ország csinálja így, konkrét feladatra keres embereket. Úgy tűnik, mintha a képzett munkaerő kifelé áramlana tőlünk, a képzetlen pedig befelé. Változtatni kell, mert ez hosszú távon nem fenntartható. Ehhez viszont hozzá kell tenni, hogy az elmúlt tíz évben nagyon keveset tettünk a vállalkozói környezet javításáért. Ez is azt eredményezi, hogy kevesebb a hazai befektetés, mint amennyi lehetne. Nagy az adóteher a vállalkozásokon, az emberek – főleg a fiatalok – kevésbé vállalkoznak.

Egy OECD-tanulmány szerint a robotika Szlovákiában veszélyezteti legfőképp a munkahelyeket, tehát a robotok nálunk tudják a leginkább kiváltani a hagyományos munkafolyamatokat.

Úgy látom, ez nem a munkahelyek megszűnését jelenti, inkább a munkakör jellegében várható komoly átalakulás, és ha az emberek nem rendelkeznek majd megfelelő képzettséggel, akkor ez nagy gondokat okozhat a munkaerőpiacon.

Vagyis nem mindegy, hogy a számítógép melyik oldalára kerülünk. Aki a parancsokat adja, vagy akinek a parancsokat adják.

Jelenleg az autógyárak – mondjuk – középfokú végzettségűeket keresnek, és abból is inkább a szakirányúakat, de a későbbiekben éppen ezek a munkakörök automatizálhatóak. Ezért már most foglalkozni kellene a felsőoktatással, amiben nemzetközi viszonylatban eléggé le vagyunk maradva.

Talán a kreativitás az, amit nem tud a számítógép kiváltani.

A rugalmasság, a kreativitás. És itt nem is biztos, hogy csak a műszaki beállítottságú emberekre kell gondolni. Lehet esélyük a humán beállítottságúaknak is. Ha csak arra koncentrálunk, amit a számítógép is meg tud oldani, zsákutcába kerülünk.

Ez érdekes kihívás az oktatásügy számára. Miközben még jó duális képzésünk sincs, már egy következő szintre kellene lépnünk…

Pontosan így van. Középtávon, pár év távlatában még a duális képzésre volna szüksége a munkaerőpiacnak, de hosszú távon már nem biztos, hogy ez a megoldás. Az a probléma, hogy ezekről a kérdésekről nagyon keveset beszélünk, ahogy az öregedésről vagy a technológiaváltásról is.

Mindig visszajutunk az oktatásügyhöz…

Az elmúlt 25 évben 17 oktatási miniszterünk volt, és mindegyik más elképzeléssel jött. Ez a pingpong nem jó semmilyen ágazatnak. Nincs konszenzus a tennivalókról az oktatásügyben, és nem látom azokat a személyiségeket sem, akik ezeket a változásokat be tudnák vezetni.

De hasonlóan keveset költünk a fejlesztésekre, innovációkra. Miért?

Ez a kettő összefügg. Miért költenénk sokat, ha nincs mire? Nem állítom, hogy Szlovákiában nincs elismert kutató. Vannak, de sajnos kevesebben, mint más országokban. Költhetnénk erre a területre ötször annyit is, csak nem biztos, hogy az eredményhez vezetne.

Talán Szlovákia gazdasága nem igényli még annyira a tudomány eredményeit…

Pozitív, hogy ez kezd változni, elsősorban az autóipar kezdi igényelni a hazai fejlesztéseket. Ezt vehetjük természetesnek, hiszen amíg elmaradott a gazdaság, addig nem igényli olyan mértékben az innovációkat. Mivel nincs kereslet a kutatások iránt, ezért nem foglalkoznak a kutatással, így eredmények sem születnek.

Amíg a költségvetési bizottság tagja volt, megszokhattuk öntől a kritikusabb hangnemet, amikor a költségvetés elszaladni látszott. A Nemzeti Bank alelnökeként változtatni kell ezen a hangnemen?

A hangnemen nem kell, de már nem ez a feladatom. Talán ritkábban kell megszólalnom a témában, hiszen erre most is ott van a költségvetési bizottság. A véleményem viszont nem változott: ezekben a jó időkben kellene erőteljesen csökkenteni az államadósságot. A többletbevételeket a hiány csökkentésére kellene fordítani, mert még mindig hiányról és nem kiegyensúlyozott költségvetésről beszélhetünk. A politikusok a jó években nem akarnak előre gondolkodni, dolgozni. A rossz időkben a szükséges lépések meghozatala pedig általában mindig jóval több energiába kerül, és kisebb hozzá a mozgástér is.

odor-lajos
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék