Óvodából iskolába, avagy hogyan lehet jó a tanévkezdés?
Ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen az átállás, a szülőknek fel kell készíteni a gyerekeket az iskolakezdésre. Nem mindegy azonban, hogy hogyan! Készüljünk közösen.
El kell mondani gyermekünknek, hogy most nekünk is minden új és nagyon izgalmas. A gyermek kiválaszthatja az iskolatáskát, a tolltartót, de a tanszerek összepakolása, az eszközök előkészítése legyen közös feladat!
Vonjuk be az előkészületekbe a kicsiket! Sokat segíthet, ha a gyermek aktívan részt vesz az iskolakezdéshez szükséges teendőkben (könyvek csomagolása, füzetek megjelölése). Az előkészületeknek szintén fontos állomása lehet a tanszerek vásárlása. Engedjük a gyermeknek kiválasztani a felszerelés azon darabjait, melyeket nem határoz meg előre az iskola.
Meséljünk spontán az iskoláról! Bevált dolog a saját iskolaéveinkről beszélni, hiszen így a gyermekünk meggyőződhet róla, hogy egyszer mi is átéltük már mindazt, ami most rá vár. Később majd bizalommal fordul hozzánk a kérdéseivel. A történetekben és az iskoláról szóló beszélgetésekben az iskolába járás pozitív oldalait domborítsuk ki.
Felkelés. Valószínűleg hamarabb kell majd reggelente felkelnie, mint eddig. Érdemes a gyereket az iskola előtti utolsó két hétben hozzászoktatni a korábbi keléshez. Ébresszük az iskolához szükséges időpontban, de indokként ne az iskolát hozzuk fel!
Teljesítmény. Gyermekünket finoman fel kell készíteni arra, hogy teljesítményt várnak majd el tőle. „Szigorúan tilos azonban otthon is feladatlapokat kitöltetni a gyerekkel!” – figyelmeztet Rédei Zsuzsanna pszichológus. Egy kisiskolás gyerektől egyhuzamban 20-25 perces figyelem várható el. Ezért inkább csak figyeljük meg, hogy az egyes tevékenységekre mennyi ideig képes koncentrálni.
Mivel segíthetjük a teljesítmény időtartamának növelését, a figyelem minőségi javulását?
A mai gyerekek idegrendszerének sokkal több ingert kell feldolgoznia, mint szüleinek kellett ennyi idősen. Ennek eléréséhez pedig minél több mozgásra lenne szükségük.
Hangsúlyt kell fektetni a nagymozgások beiktatására a mindennapos tevékenységekbe. Rendkívül jótékony hatású a futkározás, a mászás, a hintázás, a trambulinozás. A szülőknek erre szisztematikusan, tudatosan kell időt szánniuk.
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a napfénynek idegrendszer-érlelő hatása van, hiszen az az idegrostokat körülölelő mielinhüvelyeket érleli. Egyáltalán, a szabad levegőn eltöltött idő értéke felbecsülhetetlen. A gyerekeknek naponta legalább négy órát kellene a szabadban tölteniük. Nem kell félni az időjárástól, jól megválasztott ruházatban, megfelelő lábbeliben nem történhet semmi bajuk. Egy kis eső vagy hó még jót is tesz, ha érzik a bőrükön a cseppeket. Jó tapasztalat lehet gyermekünknek a gumicsizma viselése és a réteges öltözködés fontosságának felismerése.
Kell, hogy a tanórákon kívül is mozogjanak, és minél többet tartózkodjanak a szabad levegőn. A pszichohigiénére szakosodott specialisták javaslatai szerint a mai gyerekeknek háromszor többet kellene ugrálniuk, bukfencezniük, labdázniuk, mint a korábbi generációknak. A részképesség-hiányosságokkal küzdő gyerekeknek akár ötször több mozgásra lenne szükségük.
A szülő elősegítheti gyermeke finommotorikus képességeinek fejlődését. Ehhez igazán nem kell sok, csak homokozás, sarazás, gyöngyfűzés, rajzolás vagy papírhajtogatás. A taktilis ingerek ezt fantasztikusan fejlesztik.
Fontos, hogy a szülő reális elvárásokat támasszon gyermeke felé. Egy mozgékony, szabályokat nehezen betartó óvodásnak, természetesen, eleinte nem lesz kiváló a magatartása. Hasonlóan a gyengén rajzoló gyermek valószínűleg nem fog rögtön gyöngybetűkkel írni. Ezek a készségek azonban folyamatosan fejleszthetők.
Nagyon fontos a gyermek erőfeszítéseit rendszeresen dicsérni, eredményeit kiemelni, de a hibáira is mindig figyelmeztessük, ám ne hangsúlyozzuk őket.
Nagyon fontos, hogy a gyermek ne azt érezze, a szülői szeretet és elfogadás az ő teljesítményétől függ.
Ezzel együtt persze szükség van egy követelményrendszerre, amely inkább arra vonatkozzon, hogy a gyermek képességeinek megfelelően a legtöbbet hozza ki magából. Az önállóság sem fog egyik napról a másikra ugrásszerűen kialakulni.
Az első iskolaévben nem várható el a gyerekektől, hogy egész nap a tanulással foglalkozzanak. Az óvodából alapiskolába vezető úton is fontos betartani a fokozatosság elvét. Az 1. osztályosoknak még nem javasolt az iskola melletti különfoglalkozás, maximum a heti egy alkalommal történő sportolás, ha igényli, de főleg a szabad játék az, amivel levezetheti a feszültségét.
