Lehet-e megbízhatóan mérni az iskolák teljesítményét?
Néhány napja az iskolákat rangsoroló INEKO-felmérés tart lázban sokakat. Vannak, akik nehezményezik, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák nem szerepeltek túlságosan jól, mások szerint ez is csak egy felmérés, statisztika, túl nagy jelentőséget nem kell tulajdonítani neki. Egyes vélemények szerint nem azt mérték, amit kellett volna… Szerencsés-e egyáltalán „toplistákat” összeállítani egy olyan országban, ahol nyugat és kelet között égbekiáltó a különbség? Egy mérlegre rakható-e a mamutiskola a falusi kicsivel? Sok kérdés felmerül az emberben, amiket mi most a leghozzáértőbbekkel, iskolavezetőkkel próbálunk megválaszolni.
”Azért tartom értelmetlennek ezt a rangsort, mert nem tükrözi a valóságot. Novemberben voltam egy minisztériumi konferencián, amit a kisebbségügyi főosztály szervezett. Volt ott egy iskolaigazgató, aki Fülek mellől, egy roma iskolából érkezett, ahová 60 gyermek jár. Mikor átvette az iskola vezetését, még csak 13-an voltak. A gyerekek érdekében odavitte az intézménybe a zeneiskolát, megtett mindent a fejlődésükért, amit csak el lehet képzelni, különféle módokon motiválta őket. Az ő iskolája sehol sincs ebben a rangsorban, holott a teljesítmény alapján ott lenne a helyük” – mondja portálunknak Matus Mónika, a szenci Szenczi Molnár Albert Alapiskola igazgatója, amely az alapiskolák „toplistáján” a 184. helyen végzett. Elmondása szerint az INEKO-felmérésen túl sokat nem érdemes töprengeni. Ez csak egy statisztika.
A teszteléseken, a kiváló és rendkívüli versenyeken elért eredményeket mérték, pontozták és abban meglehet, hogy ezek az iskolák a legjobbak. De még rengeteg más szempont van, amit egy-egy oktatási intézmény megítélésekor figyelembe lehetne, kellene venni. A felszereltség, a pedagógusok teljesítménye és hasonlók…
Kicsit fájlalva említi meg, hogy iskolájuk diákja 250 résztvevő közül nyerte meg a Szép magyar beszéd versenyt, ami rengeteg munkával, több területi fordulóval járt együtt, de egyenértékű a sportteljesítménnyel.
A magyarországi versenyeredmények pedig egyáltalán nem számítanak bele az iskolák teljesítményébe, pedig a magyar tanítási nyelvű iskolák ott is részt vesznek versenyeken” – teszi hozzá.
Matus Mónika úgy gondolja, regionális szinten nagyobb értelme volna az összehasonlításnak. Persze csak akkor, ha az iskolák nagyjából hasonlók. Még a falusi és városi iskolák összehasonlítása is problematikus. Nehéz összemérni az állami és fizetős magániskolákat, hisz ez utóbbiak jóval több pénzből gazdálkodnak. Nem is beszélve arról, hogy a pedagógusokat is jobban meg tudják fizetni. Az innovációhoz pénz kell, amit az állami iskolák pályázatokból próbálnak meg biztosítani, a magániskola pedig a szülők által havonta befizetett összegből.
– fűzi hozzá.
A gimnáziumok országos listáján a 120. helyről a 60. helyre „ugrott előre” a jelenleg 83 tanulót oktató érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium. Peternai Zsuzsanna igazgató szerint ez nagyrészt a tanári kar áldozatos munkájának az eredménye.
– próbál rávilágítani arra, mi miatt érhették el ezt a szép eredményt.
Rögtön hozzá is teszi, az országos eredményeknél érdekesebbnek találja, ha a megyei magyar gimnáziumok közt elfoglalt helyüket nézi. Az INEKO-felmérés alapján Nyitra megyében ezúttal ők vitték el a pálmát a magyar gimnáziumok közül, az összes megyei gimnázium közt pedig az előkelő 4. helyen végeztek.
Peternai Zsuzsanna szerint a számszerűsített adatokat könnyű beszerezni, de hogy mitől jó egy iskola, azt már sokkal nehezebb eldönteni. Az már kevésbé objektív.
Diákjainkat Zoboraljáról, Köbölkút környékéről, Ógyalla környékéről és Selye környékéről toborozzuk. Az elmúlt 15 évben mintegy 70 településről voltak gyerekeink” – ecseteli helyzetüket.
Egy-egy falusi alapiskola megszűnése a környékükön hosszú távon mindenképpen a diáklétszám csökkenéséhez vezet. Pozbát említi, ahol nemrég zárták be a magyar iskolát. Most még hordják a szülők a gyermekeiket Érsekújvárba, de félő, hogy tíz-tizenöt év múlva inkább már a helyben lévő szlovák iskolát fogják választani.
Beszél arról is, hogy a toborzások során mindig ki szokta emelni iskolájuk családias, különleges hangulatát, a diákokra való nagyobb odafigyelést. Aki nyelveket szeretne tanulni, vagy külföldre vágyik tapasztalatszerzésre, azt is jobban tudják biztosítani, mert kevés diákból létszámban többet tudnak kiküldeni, mint a nagyobb intézmények. Az oktatási módszereiket állandóan megújítják, a tanárok külföldön is tanulnak. Már csak azért is, mert ma komoly kihívás a diákok motiválása.
