Amíg nem megy végbe az oktatási reform, a PISA-felméréseken elvérzünk
Átlagon aluli teljesítményt nyújtottak a szlovákiai diákok a 2018-as PISA-felméréseken is, melynek adatait a napokban hozták nyilvánosságra. A 15 éves diákok ismereteit és képességeit felmérő nemzetközi teszt eredményei remélhetőleg megfelelő alapot szolgáltatnak arra, hogy elkezdődjön az újratervezés az oktatásügy területén. Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, oktatásügyi szakértő évek óta figyelemmel kíséri a PISA-felmérések eredményeit. Nagy meglepetés nem érte, ami a statisztikákat illeti, mert mint mondja, amíg nem kezdenek mindenütt új módszerekkel tanítani, addig jelentős javulás nem várható.
„Ami a legelgondolkodtatóbb és legaggasztóbb, az az értő olvasás évek óta tartó lejtmenete, egyre rosszabbak vagyunk e téren. A természettudományok területén sem sokkal jobb a helyzet, bár az idén kissé kiugrott a matematikai teljesítmény. A nem túl biztató adatok legfőbb okát abban látom, hogy a környező országok közül egyedül Szlovákiában nem ment még végbe az oktatási reform, tulajdonképpen semmi nem történt az elmúlt 30 évben” – summázza véleményét. Mindjárt hozzá is fűzi, amíg ilyen túldimenzionált, túl sok tananyagot tartalmazó rendszerben oktatunk, addig látványos javulás nem várható.
„Nagy kérdés persze az, hogy ezt ki határozza meg. Szlovákia talán az egyetlen olyan ország a térségben, ahol nincs pedagógiai kutatóintézet. Ennek híján mi azt hisszük, hogy jól tanítunk, de az nem biztos, hogy úgy is van. Nincsenek adataink, amelyekkel alá tudnánk támasztani, hogy jó vagy rossz irányba tart-e az oktatás. Szlovákia, Magyarország és Csehország nagyon alul szerepel a listán. Lengyelország viszont kiugró teljesítményt nyújt. Ott ugyanis már 1996-ban véghez vitték az oktatási reformot. Az utóbbi években általában az első 10-15 legjobban teljesító ország között végez mindhárom kategóriában” – vázolja fel az előremenekülés lehetséges útvonalát.
S hogy mi a lengyelek titka? Átalakították a rendszert, náluk az alsó tagozat hatéves, a felső tagozat 3, a középiskola pedig 3 vagy 4 éves. Nagyon jól tették, hogy az alsó tagozatot megerősítették, mert itt az értő olvasásra helyezik a hangsúlyt és a számtan alapjaira.
Hat évet adnak arra, hogy írni, olvasni és számolni megtanítsák a gyermeket. Ha a nebuló nem érti, amit olvas, akkor más tantárgyat sem tud tanulni, ez az alap. Nálunk a gyermekek elsőben négy hónap alatt, karácsonyig megtanulják összeolvasni a betűket, de ez még nem értő olvasás.
Albert Sándor nem győzi hangsúlyozni, hogy a világ az inkluzív oktatás felé megy, ahol testre szabottan minden diákra le van bontva a tananyag. A diák tulajdonképpen maga választhatja ki, hogy az első négy év alatt meddig akar eljutni az ismeretszerzésben. A felelősség ezzel mintegy a diákra hárul, így lesz a tanításból tanulás.
Nem tanulhat minden gyermek azonos tempóval, mert minden gyermeknek mások a képességei.
Nagy kérdés, hogy vajon motiválja-e valamire a pedagógusokat egy-egy ilyen nemzetközi tudásszint-felmérés.
„Egy-egy PISA-feladat mindig a probléma megtalálására és annak megoldására épül. Ehhez pedig elsőként elemezni kell. Ez az, amit hagyományos módszerekkel nem lehet elsajátítani az iskolákban. Ezt csak a korszerű problémamegoldó, projekt- vagy éppen kooperatív módszerekkel lehet megtanulni. Persze ehhez megfelelő tananyag is szükséges, ahol túl sok a leírás, az adat, ott legfeljebb az emlékezőképesség fejlődik, nem pedig a személyiség.
„Olyat, mint amit nálunk az osztálytermekben látni, hogy a padok sorba vannak rakva, másutt már rég elfelejtettek. Mindenütt csoportokban dolgoznak a gyermekek, ahol különböző nehézségű feladatokat választanak maguknak, amit közös erővel, egymást segítve próbálnak megoldani” – próbál rávilágítani a változtatás égető szükségességére az oktatásügyi szakember.
