Szólásszabadság az Európai Parlamentben
Felháborító eset történt nemrég az Európai Parlamentben. Persze nem először, hiszen arrafelé futószalagon szállítják a botrányos döntéseket és direktívákat. Mára azonban a szabadság és a demokrácia „szentélyében” eljutottak arra a szintre, hogy a háborús uszításról szabad (ajánlatos, sőt kötelező) beszélni, az emberi szenvedésről, a béke követeléséről azonban tilos.
Amíg a strasbourgi plénum előtt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az ukránok hősies harcáról szónokolt, az Európai Parlament épületéből kitiltott ukrán hölgy, Volodimir Zelenszkij egykori sajtófőnöke arról szeretett volna beszélni, hogyan megy tönkre Ukrajna, és hogyan élnek ott az emberek. „Tudjuk, hogy a közelgő tél nehéz lesz Ukrajna számára. De azt is tudjuk, hogy az észak-koreai rakéták és az orosz drónok nem tudják megtörni Ukrajna ellenállási szellemét. Mert az ukránok valamiért küzdenek. Államuk, identitásuk és szabadságuk fennmaradásáért küzdenek.” – sorolta Leyen asszony.
A hátország keservei
Julija Mendel, aki Zelenszkij kegyvesztettje lett, valami másról szeretett volna szólni. Arról például, hogyan élnek az ukrán emberek, hogyan szenvednek a gyerekek a háborútól.
Ilyen eseteket szeretett volna élőben elmondani: „Az unokahúgom, Anna tízéves, és még soha nem járt iskolába. Nem tudja, milyen egy gyerekekkel teli osztályterem. Olyan sokszor költözött már, hogy sehol sincsenek barátai. A nyugati szülők aggódtak, amikor gyermekeik másfél évet töltöttek online oktatással a pandémia alatt. Az unokahúgom nem ismer másfajta oktatást. Mindennap egyedül ül a lakásban, míg a szülei dolgoznak. Bejelentkezik az órákra, megcsinálja a házi feladatot, aztán takarít, főz, és várja őket. Nem kóborolhat egy folyamatosan támadásoknak kitett városban. Nem tudja, mi az a közösség, sem a gyermekkori barátság. Télen a napjai rövidek és hidegek: tavaly télen sem fűtés, sem áram nem volt.”
Meg ilyen eseteket: „A keresztlányom, Maria pár héten belül betölti a negyedik évét. Soha nem ismerte a háború nélküli életet. Kijevben született, okos, élénk kislány. Nemrég elkezdett bepisilni az óvodában. Egy újabb orosz rakétatámadás után rettegni kezdett, hogy egy rakéta eltalálja az iskoláját. A barátnőm sokáig próbálta megnyugtatni, és végül a legszörnyűbb módon sikerült neki: a kislány most az orosz olajfinomítók elleni támadások hangjára alszik el. ’Jó támadásoknak’ hívják őket otthon. Négyéves, és alig fogja fel a háború finom árnyalatait. ’Rettegek’ – mondta nekem az anyja.”
Aztán szeretett volna arról is beszélni, hogy a toborzóirodák fegyveres munkatársai Ukrajnában maffiaszerű, a „védelmi pénzt” sem nélkülöző rendszerben hurcolják el a katonaköteles korú férfiakat az utcáról, a boltból, az orvosi rendelőből, esetleg a saját kertjükből.
„A frontvonalon élő emberek élete a túlélésért folytatott napi küzdelemmé vált. A polgárok saját zsebükből adományoznak pénzt a háború támogatására. A nők főznek a katonáknak, meleg ruhát és egyéb szükségleti cikkeket gyűjtenek, amit önkéntesek juttatnak el a frontra. Hiszen ott, a frontvonalon vannak a férjeik és a fiaik. A helyi közösségek támogatják a hadsereget, miközben igyekeznek életben tartani magukat, családjukat és a szomszédaikat. Elviselik a háborút, és az ukrán kormány korrupciója és korlátozott hatékonysága ellenére is harcolnak a betörő erők ellen.”
Egy követ fújnak
Valószínű, hogy Julija Mendel ezek miatt a gondolatai miatt nem léphetett be az Európai Parlament épületébe. A békeaktivistát a német radikális AfD párt EP-képviselője, Hans Neuhoff hívta meg, aki békepárti konferenciát szervezett Ukrajna: Merd a békét választani – Diplomácia, nem eszkaláció címmel. Márpedig az ilyen nézetek elfogadhatatlanok az Európai Parlamentben, ahol csak az ukrán vezetést dicsérő küzdelem és a folytonos támogatás jöhet szóba.
Az ukrán vezetés korrupciója nem téma. Hogyan is lehetne, hiszen az Európai Unió polgárai számára kiderülne, hogy az Ukrajnába küldött eurószázmilliárdok egy részét aranybudikra költik. Ez nem illik bele a háborús narratívába, amit Leyenék harsognak.
Fájó igazságok
Julija Mendel tavasszal már nagy vihart kavart, amikor interjút adott Tucker Carlsonnak, amelyben élesen bírálta Zelenszkijt, diktátornak nevezte, empátia nélküli színészi játékkal vádolta, és azt állította, hogy az elnök a 2022-es isztambuli tárgyalásokon készen állt volna átengedni a Donbászt Oroszországnak.
Az Ukrán Elnöki Hivatal ezeket az állításokat koholmánynak és összeesküvés-elméletnek minősítette. Zelenszkij bosszút állt volt szóvivőjén, nem kevesebb, mint 10 évre szóló szankciós csomagot léptetett életbe Mendel ellen az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács döntése alapján.
A szankciók vagyonbefagyasztást, állami kitüntetések megvonását és beutazási korlátozásokat foglalnak magukban. Vélhetően ezt az ukrán szankciót alkalmazta engedelmesen az Európai Parlament, amely ismét hitet tett a háború folytatása és Ukrajna Oroszország elleni győzelméig tartó európai támogatása mellett. Betiltott beszédében Mendel azt állította, hogy nagyon sokan inkább Oroszországot akarják tönkretenni, mintsem Ukrajnát megmenteni, és ezért hazáját idegen eszmékért akarják feláldozni. És ebben Volodimir Zelenszkij elnök készséges partner.
A természetesen „Putyin-ügynöknek” kikiáltott Julija Mendel nézetei, beszédei és interjúi (angolul és ukránul) megnézhetők a YouTube- vagy az Instagram-csatornákon, így az igazságot nehéz elhallgattatni. Azt csak a senki által meg nem választott uniós vezetők próbálják eltitkolni és zárolni, amennyire tőlük telik. Az ő érdekük a háborús uszítás és az eszkaláció, amíg csak ott ülnek a helyükön.
Megjelent a Magyar7 2026/39. számában.
