Robert C. Castel: Trump felismerte, nem tud egyszerre háborút viselni a világ két nagy benzinkútja közelében
Nagyot robbant a hír, hogy az Egyesült Államok orosz dízelolajat vásárol. Robert C. Castel biztonságpolitikai elemzőt a dízelügylet hátteréről és lehetséges kihatásairól kérdeztük.
„Először érdemes a tényeket összesíteni, rögtön látni fogjuk, mi következik a megállapodásból, milyen amerikai érdek van mögötte. Amit tudunk, a dízelügyletet csak most októberben ütötték nyélbe. Első lépcsőben az Egyesült Államok 300 ezer tonna dízelolajat kap, utána 500 ezret, egymilliót, majd az orosz kapacitások függvényében akár hárommillió tonnát. A kérdés az, a megállapodásnak milyen hatása lehet a piacra és az amerikai félidős választásokra.
Ami a piacot illeti, a szerződés aláírását követő napon a dízelárak mintegy hat százalékkal estek vissza. Ez nem egy eget rengető változás, ugyanakkor fontos jelzés, milyen irányba mozdulhatnak el az árak. A 300 ezer tonna jelenleg még elenyésző tétel, de máris érzékelhető a lélektani hatása, hogy megnyílik egy »kincseskamra«, ami eddig be volt zárva”
– hangsúlyozta a szakértő.
Az Egyesült Államok stratégiai mozgásteret vásárolt magának
Robert C. Castel hozzátette, „a politika felől közelítve, ha a megállapodás valóban semmiség lenne, akkor senki sem csinálna belőle ügyet. Ha igaz lenne, hogy »kicsi dízel, kis pénz«, a dízelügyletre a világ rá sem hederítene. Ami az amerikai belpolitikát illeti, tudjuk a kutatásokból, a választók hangulatát döntően nem a pillanatnyi energiaárak befolyásolják, hanem a trendek, az árak várható alakulása. Senki nem emlékszik arra, mi volt ezelőtt fél évvel vagy kilenc hónappal, a kérdés az, milyen lesz a trend, milyen irányba dől a pálya, amikor a választások célegyenesében vagyunk. Ha november 3-ig, a félidős választások időpontjáig az energiaárak csökkenni fognak az Egyesült Államokban, ennek döntő jelentősége lehet”.
„Külpolitikai megközelítésből az a fő kérdés, miért csak most született meg a dízelügylet, és miért csak ekkora tételről állapodtak meg.
Ha Trump kizárólag a félidős választások eredményét akarta volna befolyásolni, akkor miért nem ütötte nyélbe a megállapodást szeptember elején, amikor Oroszországban befejeződtek a mezőgazdasági munkák, és felszabadult egy bizonyos dízelmennyiség. Ahogy az is felvethető, miért nem egy jóval rövidebb időtartamra szól a megállapodás, ami a választások után véget is érne. Úgy gondolom, erre az a válasz, az Egyesült Államok tulajdonképpen nem dízelolajat vett, sokkal inkább stratégiai mozgásteret vásárolt magának”
– húzta alá az elemző.
„Az iráni háborúban az egyetlen tényező, ami lefogta Trump kezét, az energiaárak emelkedése volt. Azzal, hogy kinyitotta az orosz dízelcsapot, Trump a mozgásterét növelte meg. A lényeg nem a mennyiség, nem a puttonyát rakta tele dízelolajjal, hanem megnyitott egy ellátási láncot, csökkentve Irán nyomásgyakorló képességét. A szövetségesek így nem fognak Trumphoz szaladni, hogy elfogyott a kerozin, nem fogunk tudni repülni, állítsd meg a háborút. Tudjuk, hogy Oroszország stabilan szállított napi 800 ezer hordónak megfelelő dízelolajat, ezzel az ukrajnai háború előtt Moszkva volt a második legnagyobb exportőr. Azt is láthattuk az elmúlt napokban, az elemzők közül sokan a félidős választásokra fókuszálva nem látják a nagyobb képet, hogy az Egyesült Államoknak vannak hosszabb távú érdekei is” – emlékeztetett Robert C. Castel.
Irán nyomásgyakorló erejét gyengíti a dízelügylet
A szakértő leszögezte, „az orosz gazdaságnak a megállapodás önmagában nem hoz nagy többletet. Most, hogy a finomítói támadás alatt vannak, az igazi nagy bevételt nem a finomított termékekből, hanem a nyersolajból kaszálja Moszkva. Az oroszok számára az amerikaiakkal kötött dízelügyletnek politikai szempontból van nagyobb jelentősége. Ukrajna számára a legérzékenyebb veszteség, hogy a megállapodással léket kapott a nyugati szankciós politika. Donald Trump három hete még támogatta az amerikai törvényhozás által jóváhagyott újabb szankciós csomagot Oroszországgal szemben, most pedig ellenkező irányba tett lépést. Sokan ebben mélyebb ellentmondást látnak, valójában abból, hogy a törvényhozás jóváhagyta a szaknkciókat, még nem következik, hogy az elnök azt automatikusan érvényesíteni fogja. Az elfogadott szankciós csomag is csak egy szerszám az amerikai elnök szerszámosládájában. Ha szükség lesz rá, akkor előveszi, ha nem lesz rá szükség, akkor visszateszi.
Ami a Közel-Keletet illeti, látjuk, hogy Irán legnagyobb nyomásgyakorló képessége az energiapiacra van, elsősorban a finomított termékek terén. A háború előtt kitermelt nyersolajmennyiség mintegy kétharmada jelenleg is kijut a Perzsa-öből térségéből. A finomított termékek területén viszont már jóval szűkösebbek az elérhető források, ezáltal tudott Irán a szövetségesein keresztül nyomást gyakorolni az Egyesült Államokra. A dízelügylettel Teherán nyomásgyakorló erejét tudja csökkenti Trump”.
Robert C. Castel emlékeztetett, „az Egyesült Államok mellett két nagy benzinkút van a világon, az egyik a Perzsa-öböl térsége, a másik Oroszország. Washington nyilvánvalóan felismerte, nem tud egyszerre háborút viselni a világ két nagy benzinkútja környékén. Trumpot az égvilágon semmi nem kötelezi az orosz-ukrán konfliktus kapcsán, milliószor elmondta, nem ő kezdte a háborút. Az Irán elleni háborút viszont ő indította.
Van egy nyilvánvaló érdekellentét Európa és az Egyesült Államok között. Európa azt szeretné, hogy az Egyesült Államok feláldozza a saját háborúját azért, hogy Európa folytathassa a magáét. Az Egyesült Államok pedig azt mondja, csináljátok a saját háborútokat egyedül, nekünk megvan a magunk háborúja. Ez egy közel zéró összegű játék Európa és Amerika között, amelyben Európánál vannak a rosszabb lapok.
Az öreg kontinensnek a globális szereplők közül a legnagyobb az energiakitettsége, nagyobb, mint Indiáé vagy Kínáé. Márpedig a geopolitikai játszmában alapszabály, ha nincs energiád, akkor ne háborúzz”.
