2022. február 20., 16:49

Gyulladáspontok - Könyv az európai válsággócok megértéséhez

George Friedman magyarországi születésű amerikai geopolitikus Flashpoints. The Emerging Crisis in Europe című 2015-ben New Yorkban kiadott könyve az angol eredetivel egyazon évben jelent meg magyar nyelven (a DryCom kiadónál) Gyulladáspontok. A kialakulóban levő válság Európában címmel (és szlovákul is: Ohniská napätia. Na prahu krízy v Európe az Ikar kiadónál). Nem ez az első magyarra fordított könyve a szerzőnek, aki a műveltségének és könnyed stílusának köszönhetőn, és mert nem fél darázsfészkekbe nyúlni, sikeres bestselleríró a maga szakmájában.

george friedman
George Friedman egy pozsonyi konferencián.
Fotó: TASR/AP

Az elismert hírszerző és elemző ezúttal az Európában várható események hátterét mutatja be. Azokkal a gyulladáspontokkal vagy feszültséggócokkal ismerteti meg az olvasót, ahol a történelem során már többször robbanásig fokozódtak az ellentétek, és ahol a közeljövőben is konfrontációkra kerülhet sor.

Előrejelzéseit a történelmi, geopolitikai és technológiai változásokra, valamint a népesség alakulására való tekintettel fogalmazza meg.

Az újkori, modern Európa mintegy félezer évig volt a világ kulturális és hatalmi központja, egészen a két világháborúig, amikor az Egyesül Államok vette át a szerepét. A könyv kontinensünk történelmének eseményeit és országait tárgyaló fejezeteit az amerikai, európai, iszlám és oroszországi geopolitikai övezetek egymáshoz való viszonyában fennálló, és ma egyre inkább elmélyülő feszültségek és konfliktusok szövevényes témája fogja össze és keretezi.

A szerző elemzései áttekinthetővé teszik az olvasónak a kontinens múltjának és jelenének bonyolult politikai összefüggéseit.

Friedman személyes élményeket felidézve figyelmeztet azokra a tűzfészkekre, amelyek bármikor ismét lángra lobbanhatnak az Európa és Oroszország között húzódó határvidékeken, azon a törésvonalon, ahol az évszázadok során már több katasztrofális háború lezajlott. A helyszíneken szerzett tapasztalatait tágabb történelmi és geopolitikai összefüggésbe helyezve fest meggyőző képet országokról, tájegységekről, az ott élőkről és eltérő szokásaikról, természetes és mesterséges határokról.

A háborúk sokszor kapnak lángra és fokozódnak mindent elborító és felemésztő tűzvésszé kis helyi viszályokból kiindulva, vagy legalábbis azokra alapozva, azokat kihasználva szélesítik ki őket a bennük érdekelt, zsákmányéhes, nyereségvágyó hatalmak.

Önző és mohó céljaikat követve a nagyok indítják a háborúkat, de a megtévesztett, ágyútölteléknek használt kisemberek veszítik el bennük mindenüket.

A háborút megakadályozni pusztán egyéni kezdeményezésekkel, nem lehet. Intézményes gátak felállítására is szükség van. Ezt értették meg azok a francia és német államférfiak, akik a két világháborút is kirobbantó történelmi francia és német viszálykodás csökkentése érdekében, és hogy elejét vegyék egy lehetséges újabb konfliktusnak, egyesítették a két ország gazdasági erőit létrehozva az Európai Közösséget, az Unió elődjét. Művük sikeresnek bizonyult, hiszen a hidegháborús feszültség ellenére Európában hosszú ideig, majd fél évszázadig béke uralkodott.

Az európai egység atyái által létrehozott gazdasági együttműködés egyre inkább kiszélesült és elmélyült.

A szocialista tábor felbomlása után, amelyben szintén szerepet játszottak az Európai Közösség sikerei, az ezredforduló után több közép- és kelet-európai kisállam is csatlakozhatott az Európai Unióhoz. Ám annak határain kívül a Nyugatot Oroszországtól és Európát az iszlám világtól elválasztó törésvonalak mentén – a Balkánon, a Kaukázus vidékén, Közel- és Közép-Keleten és Észak-Afrikában – az addig szunnyadó, elfojtott feszültségek újra véres háborúkban robbantak ki.

A szerző ezeket a tűzfészkeket is összefüggésbe hozza Európa válságával és lényegre törő, áttekinthető elemzést ad róluk.

George Friedman alapvetően szabadelvű beállítottságú, de a liberalizmusnak nem annyira az individualista, hanem a konstitucionalista, alkotmányos válfajának híve, miközben tagadja a múlt jelentőségét, mert szerinte az emlékek útjában állnak a kölcsönös bizalomnak és megbocsátásnak. A történelmet és a jelen politikáját személytelen erők irányítása alá rendeli, és az európaiak hitét, hogy az egyénnek nagyobb szerepet tulajdonítanak a történelemben és politikában, naivnak véli.

Az amerikai elnököket hozza fel példaként, akiket csak az intézményi rendszer fogaskerekeinek tart.

Mi talán inkább úgy mondhatnánk, a hálózat emberei.

Az Európa feszültséggócait elemző művében Friedman láthatólag Samuel Huntington vallási különbségekre alapozó civilizációs konfliktus-elméletéből indul ki. Elismeri ugyan az emberek természetes vonzódását az övéikhez, de a nagyobb történelmi közösségek sem kapnak nála kedvezőbb érdemjegyet, mint az egyének.

Az európai közösség szétveréséért a nacionalizmust teszi felelőssé. Az idegengyűlölet és a kölcsönös gyűlölködés okát abban látja, hogy áldozatnak érezzük magunkat valamely igazságtalan állapot miatt, amit nem lehet rendbe hozni, csupán a hosszabbtávú regionális és globális együttműködéssel idővel meghaladni.

könyv friedman
Fotó:  Archívum

George Friedman amerikai egységesülés-pártiként (ennek érdekében tárja fel választott hazája hibáit is egy másik, a Vihar a csönd előtt c. könyvében) kívülről, de származásának is köszönhetően reálisan és részrehajlás nélkül ítéli meg Európa és az annak határterületein élő különböző népcsoportok sajátságait és hibáit. Azért, hogy a jelenlegi struktúra fenntartása érdekében javasoljon korrekciókat (pl. a migrációs válság és a szeparatizmus és multikulturalizmus esetében) a különbségeket elismerő és azokat hasznosító együttműködésben.

Könyvében arról is vall a szerző saját élettörténetén keresztül, hogy hogyan és miért jutott a fenti álláspontra.

Édesapja elhagyta szülőföldjét, mert magyar zsidóként túlélve a század első felének megpróbáltatásait nem akart áldozat maradni. Inkább a biztonságosabb körülményeket biztosító világhatalom védőszárnyai alá menekült. Friedmanék, apa és a fiú szerint választanunk kell az áldozat, vagy a hóhér szerepe között. Nem utasítható vagy kerülhető el mind a két lehetőség, ahogy azt Albert Camus francia író vélte.

Nem biztos, hogy mindenki egyetért majd George Friedman nézeteivel és az elemzéseiből leszűrt következtetéseivel, de a világos érveléssel és közérthetően a legbonyolultabb világpolitikai összefüggéseket is mindenki számára áttekinthetővé tevő művét mindenképp érdemes elolvasni, és elgondolkodni az általa felvetett lehetőségeken. Hátha a segítségével mégis sikerül megtalálnunk annak a módját, hogy hogyan lábaljunk ki Európa jelenlegi válságából úgy, hogy közben elkerüljük az előttünk tornyosuló fenyegető veszélyeket.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.