2021. november 2., 17:32

Európai vita – Az Unió túlzott nyomást gyakorol Lengyelországra

A Lengyelország és az Európai Unió közötti konfliktus egyre jobban kiéleződik. Legújabban az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen öntött olajat a tűzre azzal a bejelentésével, hogy ha Lengyelország nem törli a vitatott igazságügyi reformokat, nem kap pénzt az újjáépítési alapból. A Postoj.sk érdekes véleményt tett ennek kapcsán közzé, amely több más szlovák médiával ellentétben mérsékeltebb hangnemre intené az Uniót Lengyelországgal szemben. Az alábbiakban ebből az írásból szemlézünk.

lengyel elnöki palota
Fotó: pixabay.com

Brüsszel és különösen Luxemburg, ahol az Európai Bíróság (EB) székhelye található, egy ideje már szintén dühöng a lengyel alkotmánybíróság ítélete miatt, amely megkérdőjelezte az európai jog elsőbbségét a lengyel alkotmánnyal szemben. Közvetlenül a lengyel alkotmánybírósági döntés után az európai médiában – beleértve néhány szlovákiai médiumot is – lábra kaptak olyan hangok is, hogy a lengyel kormány ilyen alattomos módon akarja elérni az ország kilépését az Unióból, azaz a Polexitet.

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök ezt „álhírnek” nevezte, és teljesen igaza van, véli a postoj.sk portál hozzáfűzve,

a média ebben az esetben csak a lengyel ellenzék narratíváját vette át, amely ezzel a fiktív fenyegetéssel igyekszik a híveit mozgósítani.

Egyetlen ország sem léphet ki csak úgy az EU-ból, és a jelenlegi lengyel kormánynak nincs is erre legitim felhatalmazása. Ráadásul Lengyelországban 80% körüli az EU-tagság támogatottsága. Sok mindenért lehet a Jog és Igazságosság (PiS) pártot hibáztatni, de az bizton állítható, hogy nem tartozik az öngyilkos pártok közé. Az igazságszolgáltatás reformja a PiS párt választási programjának egyik legfontosabb prioritása volt.

A lengyel konzervatívok ugyanis éppen a bíróságok működésében látták a kommunista múlt nem megfelelő elrendezésének szimbólumát.

A rendszer bukása után az ellenzék egy része és a kommunista berendezkedés maradványai közt létrejött megállapodások, az ún. Kerekasztal eredményeként nem történt jelentős személyi változás a lengyel igazságszolgáltatásban. A lengyel Legfelsőbb Bíróságon továbbra is azok a bírák maradtak, akik a 80-as években, a rendkívüli állapot idején börtönbe küldték a Szolidaritás aktivistáit.

Egy 2013-as felmérés szerint a lengyelek 66 százaléka nem hitt a bíróságok függetlenségében. Az igazságszolgáltatásban végbemenő személyi változásokat irányító zárt bírói önkormányzati rendszert sokan az érinthetetlenek kasztjának tartották, olyan posztkommunista relikviának, amely konzerválja az egykori rendszerhez kapcsolódó botrányokat.

Kinek van elsőbbsége?

A vitát az Európai Bíróság döntése gerjesztette ki, amely idén márciusban úgy határozott, hogy a lengyel Legfelsőbb Bíróság tagjainak kinevezési módja ellentétes az uniós joggal, és felszólította a lengyel kormányt, változtassa meg azt. A lengyel kormány az alkotmánybírósághoz fordult, hogy értékelje, kinek van elsőbbsége ez ügyben, az alkotmánynak vagy az európai jognak.

A lengyel alkotmánybíróság októberben úgy döntött, hogy ebben az ügyben az alkotmánynak van elsőbbségi joga.

Azóta azért bírálják, hogy politikai megrendelésre döntött, és az ítélete aláásta az Unió egyik alappillérét, az európai jog elsőbbségét a nemzeti joggal szemben. Lengyelország azzal védekezik, hogy az alkotmánybíróság nem vonta kétségbe az európai uniós szerződés egészét, csupán kijelentette, hogy egyes rendelkezések bizonyos fajta értelmezése, ami a nemzetközi jog elsőbbségéhez vezet a legmagasabb szintű lengyel jogszabállyal szemben, sérti az alkotmányt. Lengyel szomszédaink arra is felhívják a figyelmet, hogy hasonló szellemben más európai országokban is születtek ítéletek.

Ebben az összefüggésben a leggyakrabban a német alkotmánybíróság határozata hangzik el, amely nem ért egyet az Európai Bíróság véleményével az Európai Központi Bank általi európai kötvényvásárlás ügyében.

Indoklásában a luxemburgi bíróság érvelését „érthetetlennek”, „önkényesnek” minősítette, amelyet „ultra vires”, azaz jogkörön túlmenően fogadtak el.

Nincs egyetértés a kérdésben

Mindeközben nincs egyértelmű egyetértés abban, hogy az európai jog abszolút elsőbbséget élvez-e a nemzeti joggal szemben. Erre egy a Politico napilapban nemrég megjelent cikkben két akadémikus, Stefan Auer és Nicole Scicluna is rámutat. Az akadémikusok szerint az EU jogi felsőbbrendűségének megkérdőjelezése a lengyel alkotmánybíróság részéről nem példa nélküli, hanem egy hosszú jogi hagyomány része, amely az elmúlt években egyre nagyobb lendületet kapott.

Az európai jog elsőbbsége egyik uniós szerződésnek sem része.

Az ún. európai alkotmány tervezetében szerepelt ugyan, de a projekt összeomlása után ez a pont már nem került az utódja, vagyis a Lisszaboni Szerződés rendelkezései közé.

A felsőbbrendűséget 1964-ben állapította meg az EB a Costa kontra Enel ügyben, és a tagállamok ezt tiszteletben tartották, bár kifejezetten soha nem támogatták. Az akadémikusok azzal érvelnek, hogy az uniós jog elsőbbségével kapcsolatos konszenzus törékeny.

Azt állítják, hogy az EU egy fejlődésben lévő kísérleti politikai berendezkedés, amely se nem teljes értékű föderáció, se nem szuverén nemzetállamok közössége.

A formájáról és a jövőjéről az őt alkotó tagországok döntenek, köztük Lengyelország is, bármennyire problematikusnak is tűnhetnek az álláspontjai.

A kérdésben – ellentétben az Európai Bizottság élére általa jelölt Ursula von der Leyennel – Angela Merkel távozó német kancellár racionális álláspontra helyezkedett. Merkel azon a véleményen van, hogy

ha az Uniónak problémája van a lengyel igazságügyi reformmal, akkor ezt politikai párbeszéddel kell kezelnie, nem pedig pénzzel és perekkel történő brutális nyomásgyakorlással.

Az európai politikusoknak azt is figyelembe kellene venniük a bírálataik során, hogy az igazságszolgáltatási rendszerek Unió-szerte eltérőek, mint ahogy a bírák kiválasztásának mechanizmusai is. Az Unió vezetőinek ezért egy kicsit vissza kellene venniük a gőzből és megszívlelniük a német és az európai politika egy másik ikonjának, Wolfgang Schäuble-nek a szavait, aki nem is olyan régen attól óvta a nyugati politikusokat, hogy „kioktassák a lengyeleket arról, mi a demokrácia”, írja a postoj.sk.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!