2021. április 18., 16:54

Észak-Írország helyzete ingatag

A Magyar Nemzet arról közölt elemzést, mi várható Észak-Írországban a brexit után és a katolikusok és a protestánsok között kiújult feszültség miatt.

Fotó: TASR
Illusztráció

Kilencven sebesült rendőrtiszt, tizennyolc letartóztatás, tizenöt vádemelés – ez a mérlege annak a zavargássorozatnak, amely megrengette Észak-Írország nagyvárosait március utolsó és április első napjaiban. A helyszíni tudósítások szerint ennél erőszakosabb tüntetéseket és összecsapásokat évek óta nem tapasztaltak a helyiek, a rendőrségnek hat év után először vízágyút is be kellett vetnie. A feltételezések szerint elsősorban britpárti protestáns radikális csoportok a felelősek a kialakult helyzetért. A tettesek rendőröket és újságírókat támadtak meg, egy buszt is felgyújtottak.

II. Erzsébet királynő férje, Fülöp herceg április 9-i halálának a híre nyugalomra intette a radikálisokat, de az erőszakot elítélő politikai vezetők továbbra is találgatják, mi okozta a hirtelen felzúdulást. A helyi újságok és a térséggel foglalkozó szakértők szerint az események közvetlen kiváltó oka az északír ügyészség március végi döntése volt, miszerint nem indít vádeljárást az Ír-sziget egyesülését támogató legerősebb katolikus párt, a Sinn Féin vezetői ellen, akik a járványügyi korlátozásokat megszegve vettek részt múlt nyáron a radikális katolikus britellenes mozgalom egykori legnagyobb fegyveres szervezete, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) néhai hírszerzési főnökének a temetésén. A szertartáson kétezren gyűltek össze, miközben gyülekezési korlátozás volt érvényben.

Az évtizedekig tartó, több mint háromezer-ötszáz ember életét követelő, a felekezetek közötti konfliktus 1998-ban az úgynevezett nagypénteki megállapodással zárult le, amelynek az értelmében a radikális fegyveres csoportok letették a fegyvert. A londoni és dublini vezetés közvetítésével létrejött alku arra kötelezte a britpárti, unionista protestáns és a britellenes, republikánus katolikus politikai erőket, hogy hatalommegosztáson alapuló kormányt hozzanak létre. Kisebb tüntetéseket, zavargásokat és összecsapásokat leszámítva azóta is töretlen a béke, de láthatólag törékeny is.

A feszültséget szakértők szerint részben a radikális csoportokhoz köthető szervezett bűnözői körök elleni keményebb rendőrségi fellépés gerjesztette, másrészt az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból. A protestáns erők úgy érzik, a brexitmegállapodással cserben hagyta őket Boris Johnson brit miniszterelnök, hiszen belső vámhatár létesült Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi része között. Erre azért volt szükség, hogy ne legyen vámellenőrzés, s ne kelljen visszaállítani a fizikai határzárat az EU-t Nagy-Britanniával együtt elhagyó Észak-Írország és az Európai Unióban maradó Írország között.

A (britpárti) lojalisták közül sokan úgy érzik, hogy Észak-Írország de facto kevésbé szerves része az Egyesült Királyságnak, mint korábban

– mondta a Sky News hírtelevíziónak Henry Patterson északír politikai elemző. A Lojalista Közösségek Tanácsa nevű szervezet a zavargásokat követő, múlt heti közleményében le is szögezte: új határmegállapodásra van szükség Írországgal. A brexitmegállapodást nem csupán jelképes arculcsapásként élték meg a protestáns vezetők, de az egyezmény a gyakorlatban is éreztette hatását: ennek az évnek az első heteiben zavar keletkezett a kereskedelemben, az Angliából, Walesből és Skóciából érkező áruk késlekedve érkeztek, a polcok üresen álltak az északír üzletekben.

Az AP hírügynökség elemzésében hangsúlyozza, hogy a múlt heti zavargásokban részt vett tinédzserek már bőven az északír konfliktus után születtek, de azokban a negyedekben élnek, ahol magasabb a szegények és a munkanélküliek aránya, s úgynevezett békefalak választják el egymástól a katolikus és a protestáns közösségeket. – A folyamatos nélkülözéssel szembesülve úgy érezhették, nincs vesztenivalójuk – mutat rá a zavargások egyik lehetséges okára Katy Hayward belfasti politológus. A koronavírus-járvány pedig csak súlyosbította a gazdasági gondokat.

A politikusok is tesznek azért, hogy tőkét kovácsoljanak a feszültségből. A hatalommegosztáson alapuló kormányzás 2017 és 2020 között csődöt mondott, a parlament működését is felfüggesztették, miután különböző politikai, gazdasági és kulturális ügyek – például az ír nyelv státusza körüli vita – miatt nem voltak hajlandók egymással együttműködni az unionista és republikánus erők.
A hagyományos beidegződések megmaradtak, a hagyományos identitáspolitikai elemek erősen jelen vannak ezekben a pártokban, amelyek még mindig az unionista–republikánus ellentétből próbálnak politikai tőkét kovácsolni"

– mondta a lapnak Szabó Barnabás, a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője.

 Nagyszerűen tudnának profitálni a kialakult gazdasági helyzetből, hiszen az Egyesült Királyság részeként fél lábbal az Európai Unióban maradtak, de még mindig túl erősek a politikai reflexek"

– tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy jövő tavasszal választások lesznek, a pártok pedig már a szavazatszerzésre is gondolnak.

Márpedig a közvélemény-kutatások nem jó hírrel kecsegtetnek a brexitmegállapodás ellen hangosan felszólaló Demokratikus Unionista Pártnak (DUP). A legerősebb protestáns párt ugyanis elveszítheti a 2003-as választások óta betöltött vezető szerepét, a helyét pedig nem egy másik unionista alakulat, hanem az ősi rivális, a katolikus Sinn Féin veheti át. A Belfast Telegraph napilap megbízásából készült januári felmérés szerint

a Sinn Féin a szavazatok 24 százalékát szerezheti meg, a DUP pedig 19 százalékot,

vagyis a katolikusok adnák a kormány első miniszterét (kormányfőjét), a protestánsok annak helyettesét. Bár a protestáns pártok összesen továbbra is több szavazatot szerezhetnek a katolikusoknál, a demográfiai trendek arra mutatnak rá, hogy egyre magasabb a magukat katolikusnak, illetve ír egységpártinak vallók aránya.

A 2011-es népszámlálás idején 48 százalék volt a protestánsok és 45 a katolikusok aránya az akkor 1,8 millió lakosú Észak-Írországban, tíz évvel korábban 53 és 44 százalék. A protestáns pártok attól tartanak, hogy a nem túl távoli jövőben megnőhet azoknak az aránya, akik egy esetleges népszavazás esetén inkább az Írországgal való egyesülést, mintsem az Egyesült Királyságban való maradást szorgalmazzák.

A nagypénteki megállapodás úgy rendelkezik, hogy London kiírhat egy referendumot Észak-Írországban az Ír-sziget egyesülésének a kérdéséről, amennyiben Belfastban erre megvan az akarat. A The Sunday Times vasárnapi brit lap megbízásából készült januári felmérés szerint 47:42 arányban az unionisták, vagyis a britpártiak vannak többségben, de az idei népszámlálás olyan számokat produkálhat – jövő ősszel hozzák nyilvánosságra az adatokat –, amelyek a katolikusok többségét mutatja ki. – A 2021-es népszámlálásnak megvan a potenciálja, hogy népszavazást idézzen elő, vagyis politikai szempontból fontos szerepe van – közölte tanulmányában Laurence Cooley, a birminghami egyetem politológusa.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!