Érdemi megállapodás nélkül zárult az októberi uniós csúcs
Nem hozott valódi áttörést a legutóbbi uniós csúcs, ahol a tagállamoknak most sem sikerült megegyezni a legfontosabb kérdésekben. Az október 15–16-án tartott tanácskozáson leginkább a következő hétéves költségvetéssel, az energiaárakkal, valamint Ukrajna támogatásával kapcsolatban alakultak ki viták a felek között, ami újfent rávilágított az uniós vezetés és a tagállami érdekek közti ellentétekre. A legfontosabb kérdésekben így várhatóan csak az év végén születhet döntés, amennyiben addig sikerül közelíteni a tagállamok álláspontjait.
Az uniós csúcs egyik legnagyobb vitája a 2028-2034 közti hétéves költségvetés körül alakult ki. A Bizottság korábbi, mintegy 1760 milliárd eurós tervét ugyanis az ír soros elnökség 1620 milliárdra mérsékelné, amivel kapcsolatban több uniós tagállam is kifogásolta a javaslatot. A mintegy 140 milliárd eurós csökkentést leginkább a tagállamok utóbbi időben bekövetkezett szűkülő költségvetési mozgásterével indokolták, amit a következő hétéves költségvetésnek is figyelembe kell vennie. A terv leginkább a kohéziós és mezőgazdasági támogatásokban érdekelt tagállamok körében okozott felháborodást, amik attól tartanak, hogy a növekvő védelmi és versenyképesség javítását célzó kiadások miatt a korábbiaknál így jóval kevesebb támogatás jutna számukra. A nettó befizető országok azonban, élükön Németországgal, Svédországgal, vagy épp Hollandiával ezzel szemben inkább tovább csökkentenék a költségvetés tervezett összegét, amit leginkább azzal indokoltak, hogy az Európai Uniónak a meglévő források hatékonyabb felhasználására kellene törekednie, nem pedig a tagállami hozzájárulások jelentős növelésére.
A két tábor közötti ellentéteket végül a csúcstalálkozón sem sikerült feloldani, így sem a következő hétéves költségvetés végleges összegéről, sem a források elosztásáról nem született megállapodás.
A tárgyalások folytatását ezért António Costa, az Európai Tanács elnöke vette kézbe, aki az év végéig szeretne kompromisszumot kialakítani a tagállamok között. Az idő azonban egyre inkább sürgeti az uniós vezetőket, hiszen a 2027-ben esedékes választások több országban is tovább nehezíthetik a megállapodást. Emmanuel Macron francia elnök ezért szintén az év végi döntés fontosságát hangsúlyozta, mivel a késlekedés veszélyeztetheti a költségvetéshez kapcsolódó jogszabályok időben történő elfogadását. A végső megállapodáshoz ráadásul valamennyi tagállam egyetértésére szükség lesz, így a jelenlegi nézetkülönbségek fennmaradása esetén akár egyetlen ország ellenállása is megakadályozhatja az alku megszületését.
Komoly vita alakult ki azonban az energiaárak és a klímapolitika kérdésével kapcsolatban is. Az iráni háború következtében megemelkedett energiaárak ugyanis egyre nagyobb terhet jelentenek az európai gazdaság számára, különösen az energiaigényes iparágak és a háztartások esetében.
A tagállamok vezetői abban ugyan egyetértettek, hogy sürgős intézkedésekre lenne szükség az árak mérséklésére és az európai versenyképesség javítására, a megoldás módjáról azonban már jelentősen eltértek az elképzeléseik. A vita középpontjába az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, az úgynevezett ETS, valamint annak a közúti közlekedésre és az épületek fűtésére kiterjedő új változata, az ETS2 került.
Az ETS lényege, hogy az érintett vállalatoknak fizetniük kell az általuk kibocsátott szén-dioxid után, ami a környezetszennyezés csökkentésére és a tisztább technológiák alkalmazására ösztönözné őket. Az ETS2 ezt a rendszert terjesztené ki a közlekedésben és az épületek fűtésében felhasznált energiahordozókra, így közvetetten a lakossági kiadásokat is érinthetné. A szabályozás bevezetését korábban már 2028-ra halasztották, több tagállam azonban 2030-ig kívánja kitolni a határidőt. A kezdeményezés élére Olaszország és Lengyelország állt, hozzájuk pedig a visegrádi országok, valamint Görögország is csatlakozott, míg Észtország egyenesen a szabályozás teljes eltörlését is felvetette.
A javaslattal ugyanakkor több nyugat- és észak-európai tagállam is határozottan szembefordult. Dánia, Svédország és Finnország közösen figyelmeztetett arra, hogy a kibocsátás szabályozási rendszer gyengítése veszélyeztetné az uniós klímavédelmi célokat, ráadásul a kontinens energiafüggőségének kockázatát is tovább növelné.
A felek közti vita végül több órán keresztül tartott, amelynek végén a halasztást kezdeményező országoknak nem sikerült megszerezniük a szükséges támogatást, az Európai Tanács így mindössze arra kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül az ETS2 várható hatásait, különös tekintettel annak gazdasági és társadalmi következményeire.
Mindemellett Ukrajna támogatása is meghatározó témája volt a csúcstalálkozónak, ami kapcsán ismét összeütköztek a tagállami álláspontok. A tárgyaláson Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is részt vett, ahol elsősorban további pénzügyi és katonai támogatást kért az uniós és tagállami vezetőktől. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a háború 2027-ben akár 155 milliárd eurós plusz kiadással is járhat Ukrajna számára, ezért legalább további 70 milliárd euróra lenne szükségük a védekezéshez, a fegyverbeszerzésekhez és a létfontosságú infrastruktúra fenntartásához. Az elnök emellett külön hangsúlyozta a légvédelem, a dróntechnológia és az energetikai létesítmények védelmének fontosságát, miközben sürgette az Oroszországgal szembeni gazdasági nyomás fokozását és a biztonsági garanciák megerősítését.
A további támogatások kérdése ugyanakkor egy gazdaságilag különösen érzékeny időszakban érintette az Európai Uniót, ami ráadásul alig egy évvel korábban, 2025 decemberében már jóváhagyott egy 90 milliárd eurós hitelkeretet Ukrajna 2026–2027-es finanszírozására. Ebből 60 milliárd eurót katonai célokra, 30 milliárdot pedig az ukrán állam működésének fenntartására különítettek el. A teljes összeg folyósítása azonban még nem történt meg, az Európai Bizottság október 14-i adatai szerint addig ugyanis csak mintegy 19,8 milliárd eurót fizettek ki a keretből.
Zelenszkij mostani, további 70 milliárd eurós igénye tehát egy olyan időszakban érkezett, amikor a korábban elfogadott hitel jelentős része még rendelkezésre áll, miközben az uniós tagállamok maguk is egyre komolyabb gazdasági és költségvetési nehézségekkel küzdenek.
Ráadásul Ukrajna az orosz invázió 2022-es kezdete óta már így is rendkívüli mértékű európai támogatásban részesült. Az Európai Bizottság október közepén elvégzett összesítése szerint az EU és tagállamai együttesen mintegy 231,5 milliárd eurónyi segítséget biztosítottak eddig az országnak, miközben a saját gazdasági versenyképességének javításához és a védelmi képességeinek fejlesztéséhez is egyre több forrásra lenne szüksége. Az újabb pénzügyi kötelezettségvállalással szemben különösen Szlovákia, Magyarország és Csehország fogalmazott meg fenntartásokat. Robert Fico szlovák miniszterelnök egyértelművé tette, hogy az országa nem kíván részt venni a Zelenszkij által kért újabb 70 milliárd eurós támogatás finanszírozásában és Magyar Péter magyar kormányfő is hasonló álláspontot képviselt. Így végül bár António Costa és Ursula von der Leyen ismét kiállt Ukrajna mellett, a 70 milliárd eurós támogatásról egyelőre szintén nem született döntés.
A legfontosabb kérdésekben így várhatóan a novemberi, vagy decemberi uniós csúcson születhet majd döntés. A csúcstalálkozó ugyanakkor megmutatta, hogy miközben az Európai Uniónak egyre több gazdasági és geopolitikai kihívással kell szembenéznie, a tagállamok közötti érdekellentétek miatt az ezekre adandó közös válaszok kidolgozása is egyre nehezebbé válik. A helyzetet ráadásul a jövő évi választások is tovább nehezíthetik, mivel több kormány számára is komoly politikai kockázattal járhat az uniós megállapodásokhoz szükséges engedmények megtétele. A döntések további halasztása így nemcsak a közös költségvetés elfogadását, hanem az uniós nemzetközi szerepvállalást is veszélyeztetheti, ami a növekvő gazdasági és geopolitikai kihívások miatt a Európai Unió politikai súlyát is tovább gyengítheti.
