2026. november 16., 15:15

Azok a piros karmok

Egy fotó kísértete járja be Európát. Az a fénykép forog a közösségi oldalakon, amelyen Karol Nawrocki lengyel elnök igyekszik érvényt szerezni elnöki jogainak, és be akar menni az alkotmánybíróság épületébe, miközben ellenfelei igyekeznek feltartani. 

lengyelország
Fotó: Magyar7/Archív felvétel

Dulakodva, utat törve a kivezényelt rendőrök sorfalában, a kerítésbe kapaszkodva, kísérőivel nyomul előre az elnök, oldalazva, mintha egy falanxon keresztül kellene utat vágnia. Ahogyan a szállóigévé vált mondatában is visszacseng: „Nem azt mondom, hogy előre, hanem azt, hogy utánam!” Így viselkedik egy bátor ember, aki tisztában van a nemzet által kapott jogaival és a felelősségével. Nawrocki biztosan nem írná alá a saját lemondását.

A történet, bár sokan sokféleképpen magyarázzák, arról szól, hogy a Tusk-kormány (Brüsszel lengyelországi meghosszabbított karja, hiszen Donald Tuskot 2023-ban azért küldték haza Brüsszelből, hogy „rendet tegyen”) igyekszik megszerezni az alkotmánybíróságot, mert a hatalma enélkül nem teljes, a taláros testület néhány fontos terv végrehajtásának az útjában áll.

Ilyen a lengyel nemzeti valutát felváltó euró bevezetése, a migrációs paktum elfogadása, meg még néhány „apróság”, amire a brüsszeli politbüro senki által meg nem választott vezetőinek szüksége van, hogy azt tehesse Lengyelországgal (is), amit jónak lát. Vagyis amit kívánatosnak tartanak azok a háttérerők, amelyek az Európai Bizottságnak nevezett diktatórium Marionett-figuráit mozgatják.

A piros körmű bíró

Mert ez is Európa. Ez is európai „demokrácia”, ha van még ennek a kifejezésnek valós tartalma. Mert a hitele egyre kevesebb. El tudtunk volna képzelni néhány évvel ezelőtt olyan botrányt, hogy egy állam rendőrsége nem nyit utat, és nem nyújt védelmet az elnökének, a nemzet többsége által megválasztott elnöknek, hanem igyekszik az útját állni? Nawrocki végül bemegy az alkotmánybíróság épületébe. Összehívja a politikai pártok vezetőit, hogy megoldást találjanak az alkotmányos válságra. Tusk válasza elutasító, „bizonyos kérdésekben” nem szabad engedni. Meg hogy a kormánynak „erősnek kell lennie”. Mondhatnánk úgy is, hogy erőszakosnak, és ha kell, a törvényt is át kell hágnia.

Minden eszközzel

Emlékszünk még arra, amikor valaki kijelentette Brüsszelben: a magyar kormánnyal szemben minden eszköz felhasználható? Nos, ez érvényesül most Varsóban. A kormány az éj leple alatt, az államfő távollétét kihasználva kivezényelheti a rendőrséget az alkotmánybíróság elfoglalására, mivel egy ki nem nevezett „bírónő” néhány társával „felfüggeszti” az alkotmánybíróság vezetőjét és helyettesét, majd „korelnökként” kijelenti, hogy ő a vezér. Pirosak a körmei.

A történetet egyébként, amely gyújtózsinórként oda lett dobva a lengyel társadalomnak, a többség ismeri. A Tusk-kormány nehezményezi, hogy az alkotmánybírák többségét a jelenlegi ellenzék nevezte ki, ők pedig szeretnék lecserélni őket. Amibe kapaszkodnak, az éppen az EU által hozott határozat, hogy a Sejmnek, a lengyel parlamentnek joga van bírákat kinevezni. Ami természetesen igaz, de személyüket az elnöknek kell jóváhagyni. Nawrocki pedig erre nem hajlandó, így előállt a patthelyzet: kormányfő kontra elnök. Ami tulajdonképpen alkotmányos puccs, mert nem legitim emberek ragadják (vagy próbálják magukhoz ragadni) a hatalmat, megszegve a hatályos alkotmányt.

A lényeg, hogy Donald Tusk kormánya 2023 óta nem hajlandó elismerni az alkotmánybíróságot, és figyelmen kívül hagyja annak ítéleteit. Márciustól a parlament nyolc új bírót választott meg, Karol Nawrocki elnök ötük eskütételét megtagadta. Ők saját eskütételi ceremóniát tartottak, és az esküt az elnöki palotába postázták, ami még a közép-európai viszonyokhoz képest is újdonságnak számít.

Brüsszeli hátszéllel

Az ominózus fotón láthatók azok a vörösre lakkozott karmok, amelyek az elnök kabátját markolva próbálják megakadályozni Nawrocki bejutását az alkotmánybíróság területére. Női kacsóról lévén szó, talán helyénvalóbb lenne körmöket írni, de a képen (csak a keze által) látható hölgy, Anna Korwin-Piotrowska bíró nem viselkedik gyönge nő módjára. Azok a bizonyos vörös karmok lehetnének akár Von der Leyenéi is. Ezek a diktatúra vörös karmai. Senki nem lehet olyan naív, hogy ne tudná, a lengyel kormány alkotmányellenes fellépése mögött ott állnak a brüsszeliták. Hiszen az előző, nemzeti kormány valódi „bűne” nem az volt, hogy bírókat nevezett ki. Kormányváltáskor rengeteg kormány nevez ki bírókat. 

A „bűne” az volt, hogy a lengyel szuverenitást, a nemzetállamot Brüsszel elé helyezte. Lengyelország elutasította az EU 2015-ös migránsáthelyezési kvótáit, szembefordult az LMBTQ-maffia nyomulásával, és szabályozni próbálta az abortuszt. (Sok elemző szerint ez utóbbi miatt bukta el a választást.) 2020 áprilisában az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy Lengyelország, Magyarország és a Cseh Köztársaság az elutasítással „megsértette az uniós jogot”. Most pedig az euró bevezetéséről és a migránspaktum végrehajtásáról szól a történet, amit a lengyel jobboldal elutasít.

Kinek az érdeke?

A helyzet egyre inkább elfajul. Az alkotmánybíróság épülete körül ott tüntet a tömeg, amely megpróbálja megakadályozni a puccsisták törekvéseit, de az interneten már olyan videók is megjelentek, amelyeken a német Bundeswehr alakulatai furikáznak Lengyelországban. A hozzáfűzött humoros kommentek szerint alakulgat az új varsói szerződés. Csakhogy a dolog nem ilyen vicces, hiszen ha a feszültség eszkalálódik, polgárháború veszélye fenyeget. Nem véletlenül hangzanak el a kérdések: Kihez hű a hadsereg? Kinek az oldalán áll a rendőrség? Melyik hatalmi ág hova áll? Van-e hatalma az igazságügyminiszternek az alkotmánybírák fölött? Ki a hadsereg főparancsnoka? Ki a főnök: az elnök vagy a miniszterelnök? Adyval szólva: „Hát mi lesz ebből tekintetes úr?” Egy NATO- és európai uniós tagállam latin-amerikai útra léphet? Kinek áll ez az érdekében? Természetesen Putyinnak, legalábbis Tusk szerint.

Megjelent a Magyar7 2026/46. számában.

Megosztás
Címkék