magyar7 25
A férfiasságtól az apaságig, az égszakadástól Gvadányi és Juhász Gyula Szakolcájáig
Magyar7 - 25. száma
2022. november 8., 16:02

A drónon rángatott háború

A nagyközönség által legfeljebb drága gyermekjátékként kezelt drónok mára tényleg gyilkos háborús eszközzé váltak. Aktuális írásunkban egy több mint 150 éves történet nyomába eredünk, avagy robbanóanyagot szállító lufiktól eljutunk a XXI. század csúcstechnikájáig.

drón
Fotó: unsplash.com

Ha egy-egy drónokról szóló írás hozzáértő szakember kezébe kerül, az első, amit kiszúr, hogy a legtöbb szerző már a fogalmat is helytelenül használja. Kicsit úgy van ez, mint a „tanknál”, a nagyközönségnek fogalma sincs róla, nem is érdekli, de a hadászatban jártas embereket halálra idegesíti, hogy minden páncélozott járművet tanknak nevezünk. A drónokkal pontosan ugyanez a helyzet.

Gyűjtőfogalomként használják, holott a definíció szerint azok olyan pilóta nélküli légi járművek (UAV), léggömbök, repülőgépek, helikopterek, amelyek többször is bevethetők, ellentétben az eleve megsemmisítésre ítélt robotrepülőgépekkel (cruise missile). Az alábbiakban az egyszerűség és a karakterszámmal való spórolás jegyében mi is a drón kifejezést használjuk majd. Az etimológia után most jöjjön egy kis történelem!
Drónsztorik

Habár a drónok hadászati alkalmazása valójában csak az USA 9/11 utáni „terrorellenes háborúi” idején vált igazán elterjedté, történetük egészen a XIX. század közepére nyúlik vissza, s mit ad Isten, magyar vonatkozása is van. A későbbi osztrák–magyar haditengerészet egyik hajója, az akkor még csak piros-fehér-piros színek alatt hajózó SMS Vulcano a Habsburgoktól elszakadni kívánó Velence ellen indított léggömbös „dróntámadást” – a történelemben először, mérsékelt sikerrel. A robbanóanyagot hordozó lufik közül legalább egy biztosan célt ért, de nagy részüket visszafújta az Adriára az olaszok pártjára álló szél.

Néhány évtizeddel később, az I. világháború idejére készültek el az első robotrepülőgépek. Ezeket a rádiójelekkel irányított, giroszkóppal felszerelt, leginkább korabeli duplafedeles repülőgépekre emlékeztető eszközöket elsősorban a német léghajók ellen vetették be, de mivel a Zeppelinek harcászati jelentősége messze elmaradt a várttól, így a pusztításukra tervezett szerkezetek sem kaptak túl nagy figyelmet.

Az első, nem (csak) „öngyilkosságra” tervezett drónok a harmincas évek termékei, bár a rádiójelekkel irányított gépeket sokáig csak látótávolságon belül lehetett működtetni. Nem csoda, hogy a technikai kihívások miatt a második világháborúban szinte egyáltalán nem vetettek be drónokat, egy megfeneklett japán kereskedőhajó elleni támadást kivéve. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, robotrepülőgépeket igen: a brit nagyvárosok terrorizálására használt német V1-eseket hibás tükörfordítás miatt emlegetik cirkálórakétaként.

Érdekes módon a második világháborút követő fejlesztések új feladatot találtak a drónoknak.

Az amerikai B52-es bombázók a légvédelem lekötésére szállítottak fedélzetükön ilyen szerkentyűket, néhány B-17-es bombázót pedig konkrétan drónná alakítottak át, hogy adatokat gyűjtsenek a Bikini-atollnál elvégzett kísérleti atomrobbanások idején. Az első, valóban felderítésre szánt drónokat a vietnámi háború idején gyártották. Kémműholdak és fejlett kémrepülőgépek hiányában Washington nagyon félt attól, hogy az északiak amerikai pilótákat lőnek ki Vietnám felett, így drónokra bízták a felderítést.

Az amerikai hadsereg ezt követően évtizedekig így tekintett a pilóta nélküli légi járművekre, még az Öböl-háború idején is. Érdekes módon végül nem az amerikai, hanem az izraeli volt az első hadsereg, amely a nyolcvanas évek elején stratégiai jelentőséggel alkalmazott drónokat. Hadtörténészek szerint az első libanoni háború idején az izraeli pilóták parádés győzelme a szír légierő felett elképzelhetetlen lett volna a felderítésre, félrevezetésre és zavarásra használt izraeli drónok nélkül.

Beköszönt a XXI. század
A fentiekből is látszik, míg a XX. században a drónok egyértelműen kiegészítő, felderítésre szánt eszközök voltak, addig mára, eredeti feladatkörükkel párhuzamosan, működésük egy új dimenzióval bővült. A drónok és robotrepülőgépek közti határ kezdett elmosódni.

A terroristák (és nem kevés szerencsétlen esetben a teljes szomszédságuk) lebombázásától néhány év alatt eljutottunk odáig, hogy egy-egy háború menetét meghatározó eszközzé léptek elő. A 2020-as karabahi örmény–azeri háború török drónjairól talán túlzás lenne azt állítani, hogy eldöntötték a háború kimenetelét, de hogy óriási részt vállaltak az örmény ellenállás megtörésében, az biztos.

Nem véletlen, hogy az orosz–ukrán háborúban is meghatározó szerepet játszanak. Az amerikai tapasztalatokra támaszkodó ukrán hadsereg a konfliktus eleje óta alkalmaz drónokat.

Felderítésre szánt RQ-20-as Pumák és ScanEaglek, Karabahban is alkalmazott Bayraktar TB2-esek, akár páncélosok megsemmisítésére is alkalmas SwitchBlade 600-asok és állítólag direkt a donbászi harctérre fejlesztett Phoenix Ghost „öngyilkos drónok” alkotják az ukrán „flotta” gerincét. Ez utóbbi kettő az ún. lézengő lőszerek kategóriájába tartozik, amelyek a kijelölt pozícióban várakozni is képesek az előre kijelölt célpontra.

Alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez és látva a hagyományos tüzérségi daráló korlátait, az ősz az orosz hadseregben is változást hozott.

Hetek óta hangos tőle a sajtó, hogy az orosz hadsereg iráni drónokat vet be a fronton. Moszkva ugyan tagadja, de a Geran-2 néven futó orosz drónok kísértetiesen emlékeztetnek az iráni gyártású Shahed-136-osokra. Egyenként nagyjából 18-20 ezer dollárba kerülnek, ami elsőre soknak tűnhet, de drónviszonylatban kifejezetten olcsók. Egy Bayraktar TB2-es 5 millió dollár körül van (igaz, egész más feladatokra és nem is egyszeri felhasználásra való), de a hasonló célokra alkalmas SwitchBlade-k is 70 ezer dollárt kóstálnak.

Elsőként szeptember 13-án, Kupjanszk környékéről jelentették iráni(?) drónok bevetését, s bár az ukránok azt állítják, az orosz UAV-k 60-80%-át képesek leszedni, a tömegesen, hullámokban támadó gépek (pontosabban öngyilkos drónok) igen hatékonyak lehetnek. Eleve arra gyártják őket, hogy az ellenség légvédelmét kimerítsék, nem is az a cél, hogy mind betaláljon. Sőt, nem egy esetben tulajdonképpen a pusztítás is másodlagos, amolyan járulékos előny.

Az oroszok tulajdonképpen taktikai „bombázást” hajtanak végre az iráni Shahedekkel, főként az energetikai infrastruktúra, kisebb részt civil célpontok ellen. A folyamatos dróntámadásokkal szembeni védekezés nem csak az ukrán lelkeket, a pénztárcákat is megtörheti, hiszen a légvédelmi rendszerekhez rakéták, a rakétákhoz pedig sok pénz kell.

Egy friss elemzés szerint nagyjából 12-18 millió dollárt kóstáltak az elmúlt pár hét orosz dróntámadásai, miközben az ukránok legalább 28-30 millió dollárt égettek el védekezésre. Azt a pénzt pedig valahonnan elő kell teremteni. A kérdés már csak az, ki fogy ki előbb belőle. Oroszország vagy az Ukrajnát támogató nyugati szövetségesek?

Megjelent a Magyar7 2022/44. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.