Szeptember 21-ig látható a 8. Bokros Nemzetközi Képzőművészeti Szimpózium zárókiállítása - KÉPEKKEL
Magyar-, Cseh-, Franciaország, Ausztria, Svájc, Irán, Bulgária, Szlovákia és Kanada különböző korú és művészeti irányzatot képviselő 20 művésze két héten át alkotott az izsai Sámson-Paulisz család Bokros-tanyáján. A felvidéki Dolán György festőművész és a DunArt Polgári Társulás által immár nyolcadszor megrendezett Bokros Nemzetközi Képzőművészeti Szimpózium zárókiállítása még pár napig szemrevételezhető a vadregényes helyszínen. Akit érdekel, siessen a piktorok alkalmi Mekkájába, mert megkezdődött a visszaszámlálás...!
„Egy műalkotás nemcsak a világot próbálja ábrázolni, értelmezni, hanem a művész minden alkotásával egyre közelebb kerül önmagához. Ez egy életre szóló önismereti kurzus, melyhez kivételes környezetet biztosít a Bokros-tanya. Aki meditatív elvonulásra vágyik, itt azt is megtalálja, akit a másik művész útkereső múltja és jelene is érdekel, az társasági életet élhet. A tanyán párhuzamos valóságokra lelünk; átélhetjük a természet érintetlen békéjét és csendjét, miközben a panzió felkínálja a civilizáció áldásos luxusát, a magtár, a kollektív műterem a művészet szigete, az átfestett, átrajzolt, átvarrt, átfaragott valóság fészke. Az idén is a festőké és a festményeké a főszerep, de más anyagok is megjelentek; papírmasé, cérna, fonal és bogáncs, vagyis a textilművészet és a szobrászat is jelen van...” – hangzott el Nagy T. Katalin, budapesti művészettörténész magyar-angol nyelvű tárlatméltatásában.
Az 1885-ben épült, majd kívül-belül mutatósan felújított „alkalmi magtár-műtermekben“ 2014 óta, némi „covidos kényszerpihenővel“ évente megrendezik ezt a szimpóziumot, melynek a helyszíne előzőleg, 1994 óta, húsz éven át a szomszédos Path község volt, ezért azt SYMPAT szimpóziumnak nevezték el. Miután a kreeatív csapatnak onnan távoznia kellett, egy jóbarátjuk, Szűcs Katalin ajánlotta a szervezők figyelmébe a Sámson-Paulisz család bokrosi tanyáját, ahol a művészetpártoló tulajdonosok beleegyezésével következhetett a folytatás, vagyis a „Bokros Szimpózium“ – tudtuk meg Dolán György fő szervezőtől.
„Ez alkalommal a poétikus absztrakció és az expresszionizmus dominált, de született pár figuratív kompozíció is, s akadtak, akik a környezetet az állatvilággal együtt örökítették meg. A tartalmas együttlétünk időnként közös esti örömzenéléssel párosult, néhány művész pedig vetítéssel egybekötött előadáson mutatta be a saját munkásságát. Örvendetes, hogy a hat-héttagú törzsgárdához minden évben újabb és újabb alkotók csatlakoznak. Például ez évben a szimpóziumunknak kanadai résztvevője is volt“ – tudatta a további részleteket a jeles festőművész.
Hangsúlyozta: minden nyáron húsz-harmincan jönnek össze azért, hogy tematikai megkötöttség nélkül, szabadon (!), saját időbeosztás szerint alkothassanak. Fel szokták dolgozni az ottani egykori majorság és a jelenlegi tanya életét, illetve a vadregényes táj szépségeit is, hiszen mindez nagyon inspiráló.
Sámson Enikő, a szimpóziumok társszervezője hozzátette: családi vállalkozásuk, vagyis a Dumet Kft. (Dunamenti Mezőgazdasági Társulás) korábban a pathi szimpóziumok megrendezését is támogatta, majd a bokrosi folytatásra is szívesen igent mondtak. Aztán öt évvel ezelőtt létrehozták a DunArt Polgári Társulást, s azóta annak égisze alatt támogatják a művészeti tevékenységet. A nyaranta meghívott alkotókat ingyen szállásolják el és étkeztetik, ők pedig cserébe, hálájuk jeleként mindig egy-egy ott készített művüket hagyják hátra az egyre gazdagodó, bokrosi állandó gyűjteményben.
Az idei csoportos kiállítás ünnepélyes megnyitóján a több településrúl érkezett jelenlevőket a házigazdák nevében Enikőék fia, Paulisz Bence köszöntötte. Azért, hogy azt mindenki értse, Nagy T. Katalin, budapesti művészettörténész magyar és angol nyelven mutatta be a helyszínen szeptember 21-ig látható szép gyűjteményt. Az eseményhez méltó záróakkordként pedig Korpás Éva, Külhoni Magyarságért Díjas népdalénekes és zenekara adott egyórás, színvonalas koncertet.
A nagyvonalú házigazdák megvendégelték a képzőművészeket, híveiket és a szereplőket, akik a tárlatmustra során annak reményében ismerkedtek – beszélgettek egymással, hogy jövő nyáron ismét találkozhatnak Bokroson. A művésztanyán, ahová nagy távolságokból is szívesen vissza-visszatérnek, alkotnak és lelkileg feltöltődnek a különböző korú alkotók. Jobb helyen talán nem is lehetnének, mint az izsai néphagyományok tovább-éltetéséért, a Csemadok-alapszervezetért és a Búzavirág éneklőcsoportért évtizedek óta lelkesen munkálkodó Sámson Gizella, vagyis Enikő édesanyja és az ő párja, Izsa egykori polgármestere, illetve a Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület aktív tagja kultúraszerető leszármazottainál, akik tettre készen viszik tovább a fáklyát…
