Zsigó Antal: A belvízre csak a csatornák karbantartása jelenthet tartós megoldást
Zsigó Antal, a komáromi Gamota Group alapító tulajdonosa ritkán nyilatkozik a sajtónak, ezért amit mond, arra fokozottan érdemes figyelni. A mintegy 25 ezer hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyvállalat vezetőjét az aktuális belvízhelyzetről kérdeztük.
A gazdáktól azt hallottam, utoljára 2010-ben volt ennyire kritikus a belvízhelyzet. Akinek a területei egy helyen vannak, azok számára a mostani helyzet akár végzetes is lehet. Az önön portfóliója nyilván diverzifikált. Hogy érinti az önök cégcsoportját a belvízhelyzet?
Ez a rendszer úgy volt megtervezve, hogy a fölös csapadékvizet, szivattyúházakon át elvezesse a nagy folyókba, szárazság esetén pedig öntözni lehetett belőle. 1989 óta azonban sajnos, csak névleg van gazdája ennek a területnek, a csatornarendszer karbantartására és állagmegóvási munkálataira tartósan nincs pénz, és ez meg is látszik a kanálisok állapotán.
Mi segítene a jelenlegi helyzeten?
Ez egy évtizedek óta húzódó probléma, amelyet szinte minden kormányzat elhanyagolt. Amíg ez nem lesz kormányzati szinten kezelve, nem lesznek források a csatornák tisztítására és karbantartására, addig ez a helyzet időről időre vissza fog köszönni. Nyáron az öntözővíz biztosítása, csapadékos időkben pedig a belvíz elvezetése az egyedüli megoldás. Az nem megoldás, hogy a szárazság végett a termelők kapnak valami alamizsnát. Az se megoldás, hogy több tízezer hektár kipusztul a belvíz végett. Hiszen így sokkal nagyobb károk keletkeznek, mint amennyibe egyébként kerülne a csatornarendszer és a szivattyúházak folyamatos karbantartása.
Kik az infrastruktúra kezelői?
A folyóvizek, és a hozzájuk tartozó infrastruktúrális berendezések mindig is állami kézben volt. A kanálisokat a Hydromeliorácie nevű állami vállalat, míg a szivattyúkat az egyes folyók ármentesítő vállalatai kezelik. Magam is többször tárgyaltam velük, de mindig azt a választ kaptam: tudnak a probléma létezéséről, de nincs rá pénz. Az állami költségvetésből kellene többet fordítani erre a területre.
Mezőgazdászok egy csoportja nemrégiben azzal a javaslattal állt elő, hogy hozzanak létre válságalapot a belvíz miatt, és ebből kártalanítsák a gazdákat. Erről mi a véleménye?
Akinek a földjein áll a belvíz, az nem tud termelni, a befizetésre se lenne pénze. Az is kérdéses, hogy a befolyt összeget mi alapján osztanák szét. Ahogy a múlt rendszerben a kényszer alapján létrehozott szövetkezetek sem működtek hatékonyan, úgy valószínűleg ez sem működne. Az öntözőcsatornák és a zsilipek rendszere a mai ismert formájában a bős-nagymarosi vízlépcső megtervezését követően véglegesedett. Tehát ennek a területnek több mint fél évszázada van gazdája, csak a gazda nem törődik vele.
Ön egész életében a mezőgazdaságban dolgozott, emlékszik hasonló nagyságú belvízre?
Nem azzal van probléma, hogy most csapadékos volt a téli időszak, hanem, hogy a vízgazdálkodási rendszer nem működik. Hála Istennek, hogy ilyen sok csapadék esett. A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet kimutatása szerint 2022-ben a talajvíz hiánya mintegy két méternyi volt. Most ez valamelyest csökkent, de ha a tízéves átlagot nézzük, a termőföldek még mindig szomjasak, mivel a talajvíz nincs a kellő mértékben feltöltve. Ha pedig – mint mondtam – működne a kanálisrendszer, akkor a most a földek felszínén álló vizet el lehetne vezetni. Egyébként ez csak lassú leszivárgással és párolgással tud távozni. A hatékony működéshez azonban az szükséges, hogy ne csak egy-egy szakasz, hanem maga az egész rendszer, komplex módon legyen működőképes. Mondok egy egyszerű példát. Az alacsonyabban fekvő területekről egy magasabban fekvő csatornába hiába szívatják le a vizet, ha az aztán a nem működő vagy rosszul működő zsiliprendszer miatt nem tud távozni, akkor úgyis visszaszivárog a földekre. Csak az a megoldás, ha az egész rendszer működőképes lesz.
