2021. október 16., 11:13

Új borrégió születik

Szlovákia a szőlő északi termesztési határán fekszik, de csak az ország melegebb éghajlatú déli részein termesztik. Szlovákiában a rendszerváltozás környékén – beleértve a kis parcellákat is – 29 ezer hektár szőlőt tartottak számon. A legutóbbi adatok szerint jelenleg 26 ezer hektár szőlőt művelnek. A borrégiók tekintetében kicsit elnagyolt a beosztás.

Szőlőhegy

Bár a „szlovák Tokaj” külön státuszt kapott, a többi régió még mindig a régi, csehszlovák közigazgatási határokat tükrözi. Hagyományait tekintve kétségkívül kiemelkedő a Kis-Kárpátok borrégió, viszont az adottságait meghatározza, hogy egy hegyvidékről van szó. A dél-szlovákiai borrégió a Duna mentén elnyúló tájegység, benne a Csallóközzel, ahol inkább a 20. század második felében kezdtek szőlőt telepíteni, oda, ahol már a gabona sem nagyon termett meg.

borászat

 

A nyitrai és a közép-szlovákiai régióban található pár nagyon jó adottságú terület, de inkább csak szigetekről beszélhetünk, itt már valóban zordabbak az körülmények.

A három folyó, az Ipoly, a Garam és a Duna összefolyásához közel beszélgetek Bauer Ildikóval, pontosabban egy Alsó-Garam-menti faluban, Fűrön. Bauer Ildikó borszakértő, a 3 Folyó völgye polgári társulás borrégiós szövetség elnöke, aki azelőtt a Duna-mente helyi turisztikai fejlesztésével is foglalkozott, és sikerrel népszerűsítette a helyi kézműves termékeket.

3Folyó borrégió
Bauer Ildikó: a régió már csak kedvező adottságai miatt is érdemes rá, hogy megkülönböztessük

Számomra egyértelmű, hogy a Garam-mente déli és délnyugati fekvésű dombjain terem a legjobb szőlő. Megtudom, hogy itt van a legtöbb napsütötte óra az országban, és bár a talajok nem egyneműek, de az összetételük kiválóan megfelel a szőlő igényeinek, ráadásul a három folyó speciális mikroklímát teremt. Igen változatos a talajszerkezet: a Duna-menti homoktól a muzslai meszes löszön, a kürti vályogon és a Garam-menti kötött agyagon át egészen a Garamkövesd és az Ipoly közti vulkanikus kőzetekig (andezit) sokféle talaj megtalálható errefelé. De talán nem is baj, hiszen a talajok sokszínűsége a borokban is izgalmas variációkat teremt.

Valaha a Neszmély-Ászár borrégióhoz sorolták a területet, és a 18–19. században a három folyó völgyében található szőlőtermesztő falvak nagy része az esztergomi érsekséghez tartozott.

Az elcsatolás után szorították bele őket a Dél-szlovákiai borrégióba, amely Pozsonypüspökitől Ipolyszalkáig húzódott.

Jó bornak is kell a cégér

Bauer Ildikó szerint a régió már csak a kedvező adottságai miatt is érdemes rá, hogy megkülönböztessük. Kétségkívül a kürtiek kezdték el legelőször tudatosan népszerűsíteni a borukat: ők szerveztek először borfesztivált, ők nyitották meg a pincéiket. A kezdeményezés országos hírnevet szerzett, és a sikere alapján az egész Alsó-Garam-menti borrégiót kürtinek kezdték nevezni, amit a többi település borászai, természetesen, nehezményeztek.

A kürti fesztivált jó időben indították el. Akkor még nem nagyon volt hasonló fesztivál Szlovákiában, így sikerrel szólították meg a szlovák közönséget.

Náluk lehetett először megtapasztalni, milyen a szőlőhegyen bort kóstolni – méghozzá jó bort, mivel Kürtön már akkor is működtek az olyan jó nevű borászok, mint Kasnyikék, Sütő Zsolt vagy Melecskyék.

Azonkívül a környékről és külföldről is hoztak borászokat, például Bott Frigyest vagy Mátyás Andrást. Ennek ellenére Kürtön se vágtak bele a tudatos brandépítésbe, erre egyetlen borásznak sem volt kapacitása. Ez akkora munkát jelent, hogy arra szakosodott szervezetet kell létrehozni.

Persze megkezdődött a községek versengése is, ami főleg kezdetben volt erős, de idővel enyhült. Végül is meg kellett határozni önmagukat: hogy ki tartozzon a borrégióba, illetve mi legyen a borrégió neve. Ez hosszú folyamat volt. Bott Frigyes kezdte el, amikor a boraira kitalálta a Garam-mente brandet. Viszont ezzel a megnevezéssel sok borász kimaradt a régióból, ráadásul azok a falvak, amelyek nem közvetlenül a folyócska mentén fekszenek, nem érezték a magukénak. Így született meg a 3 Folyó Völgye borrégió, három alapító taggal. A régiót a Duna, a Garam és az Ipoly öleli körül, és nagyjából a Komárom-Érsekújvár-Ipolyság határolta háromszögben lehet elhelyezni, illetve belevették még az Ipolyság utáni Ipolynyék községet, ahol szintén izgalmas borokat készítenek.

3Folyó borrégió

 

Bauer Ildikó elmagyarázta, hogy

a bor sikeres terjesztéséhez, ahhoz, hogy eladható legyen, nem árt, ha létrehoznak egy brandet, egy márkát, márpedig ahhoz nem elég egy falu, több borfalu ténykedését érdemes összehangolni.

Ebből született meg a gondolat, hogy akkor megpróbálnak kialakítani egy kisebb régiót a dél-szlovákiai borvidéken belül. A 3 Folyó Völgye kiötlői számára az is világos volt, hogy a Dél-szlovákiai borrégió brandként nehezen eladható. Nem elég jó a hangzása, nem olyasmi, ami bárkinek az érdeklődését is felkeltené. Túl nagy, túl sok szereplővel.

Pár borászat ízelítőnek

A borászatok közül a bélai kastélyt kell megemlíteni elsőként, ahol Egon Müller, egy neves német borász visszavásárolta felesége elődeinek lerobbant kastélyát, amiben pincészetet és kastélyszállót alakított ki. Eddig egyedül az ő 2001-es rizlingjük került be Szlovákiából a világ száz legjobb bora közé.

De ott van még a kürti Sütő Zsolt, aki főleg Észak-Európába szállít, és akinek a borai a Michélin-csillagos éttermek borlapjain szerepelnek, vagy a szintén autentista Kasnyikék, aztán ott van a bioborral foglalkozó Bott Frigyes, akit idén is beválogattak a Borászok Borásza versenybe.

A Világi borászat szintén a 3 Folyó Völgye szövetség alapító tagja. Egy gazos domboldalban telepítettek új szőlőt a festői Helembán, ahol az Ipoly beletorkollik a Dunába, és ott építették fel a borgazdaságot is. Boraik mára egész Szlovákiába elviszik a régió jó hírét. A társulás másik alapítója a Fűri-kastély. Egy felvidéki magyar vállalkozó újította fel – ezzel megmentve – a történelmi kastélyt. Szállót és éttermet alakított ki benne, és mellé egy borászatot is épített. Nekik nincs szőlőterületük, de helyi szőlőkből dolgoznak. Érdekesség, hogy ők új nemesítésű szőlőkre alapoznak.

3Folyó borrégió

 

Tisztában vannak ugyanakkor azzal is, hogy az általuk javasolt új, kisebb régióban még mindig igen széles a fajtaválaszték, azonkívül a fajtaszerkezet, a talajadottságok és a borászok filozófiája is egészen változatos.

A borászatok egészen eltérő elvek szerint termelnek: ott vannak az autentisták, akik a lehető legkevesebb beavatkozással igyekeznek bort előállítani, természetesen bioszőlőből, azt vallván, hogy így még jobban megmutatkozik a bor terroire jellege, van, aki az újonnan kinemesített fajtákra esküszik, és komoly marketingmunkát fordít a megismertetésükre, aztán van olyan, aki a hagyományokra alapoz, de igénybe veszi a modern technológia eszközeit a hatékony termelés érdekében.

A szőlőfajtákról

Ahogy Bauer Ildikó elmondja, az új térségre nem lehet egységes fajtaszerkezetet meghatározni.

A filoxéravész előtt a Mézes fehér, a Pozsonyi leányka, a Juhfark, a Szent Lőrinc, a Kékoportó és a Kékfran­kos, később az Olaszrizling, a Kék- és a Fehérburgundi vagy Peszeki leányka fajták jellemezték az itteni dűlőket.

Azt követően az Olaszrizling, a Zöld veltelíni és a Szent Lőrinc váltak dominánssá, amihez falvanként váltakozva még a Leányka, a Királyleányka, a Furmint, a Kék- és a Fehérburgundi és a Kékfrankos csatlakozott.

Megvannak még a régi fajták, és Korpás András évtizedes munkájának köszönhetően jó pár új fajta is felfedezésre vár. A régió és egyben Szlovákia kiemelkedő szőlőnemesítője Korpás András, aki egész életében kereste a régióhoz illő új fajtákat. Fajtagyűjteményében több mint ezer fajta, fajtajelölt és klón található, és olyan új fajták köthetőek a nevéhez, mint a Devín (piros tramini x piros-fehér veltelíni) fehér borszőlő, a Dunaj (Bouchet x Oportó) kék borszőlő, vagy a Pálava és az André.

Az itt nemesített fajtáknak mind van valamilyen előnye. A térség szülöttei, tehát a régióban jó eredményeket hozhatnának. Csakhogy az  új fajták elfogadtatása a nagyközönséggel nem egyszerű. Mivel a kérdés még nem eldöntött, nehéz olyan fajtát kiemelni, mint ahogy az osztrák borászok megtették a Zöld veltelínivel.

Bauer Ildikó szerint valamelyik új fajta akár a régió különlegessége lehetne, ami versenyelőnyt jelentene.

Ehhez viszont országosan támogatni kellene a fajtát, a telepítését, ráadásul óriási marketingköltséggel jár egy új fajta bevezetése a köztudatba. További nehézség az időtényező: egy új fajta telepítésétől a megismertetéséig nagyon sok évnek kell eltelnie.

3Folyó borrégió

 

A borról

Úgy tapasztaltam 20–25 évvel ezelőtt, hogy azok voltak a legjobb szlovákiai borok, amiket a Kis- Kárpátok borászai készítettek az ottani szőlőből. Mintha akkortájt nem lett volna meg a borászati szaktudás – bár ez természetesnek tekinthető, hiszen a szocializmusban inkább csak a szőlőtermesztésre szoktatták az ittenieket. Elmondhatom, hogy azóta sokat változtak az itteni borok. Javultak. Egyre többen törekednek minőségi szőlő termelésére, és jó arányban vannak közöttük a biogazdálkodásban dolgozó szőlészetek-borászatok.

Egyértelműen növekedett a borászok tudása – de hát mindig lehet még feljebb.

Nem sokkal a rendszerváltás után a térséget meghatározó párkányi állami borüzem megszűnt. Akkoriban nagyon sok szőlőt adtak el más régiókba a borászoknak, illetve vissza is esett a szőlészkedés. Jelenleg úgy becsülik, hogy 300 hektár termését viszik ki a régióból szőlő formájában. A 9 ezer hektáros régióhoz képest ez nem rossz adat, ez is jelentős előrelépés.

A cikk megjelent a Magyar Mezőgazdaság 2021/40. számában, az Agrárminisztérium  Határtalan Gazda programja keretében. 

Megosztás
Címkék