Már alig termelnek krumplit az országban
Hajdan a hamuban, héjában megsütött krumpli a legszegényebbek eledele volt. Mai, táv- és padlófűtéses világunkban már forró hamut is gond lenne produkálni, és a bolti krumpliárak mellett azt is meggondolnánk, betegyük-e az aranyárú termést a hamuba.
Lassan már nincs olyan mezőgazdasági vagy élelmiszer-ipari termék, amely kapcsán ne írhatnánk le, hogy emelkedett az ára. Bár – természetesen fogyasztói, nem termelői szempontból – azért olykor, nyomokban, vannak pozitív ármozgások is. Mostanában a gabona ára a tavalyi (mesterségesen?) túllőtt árhoz képest csökkenő tendenciát mutat, de kérdéses, hogy a kenyér árán ezt észleljük-e majd.
A Peru és Chile hegyvidékén őshonos, a helybeliek által legalább 5000 éve termesztett, igénytelen, bonyolult technológia nélkül, rosszabb minőségű földben is termeszthető növény Amerika felfedezését követően került át Európába, s az azóta eltelt, több mint öt évszázadban szervesen beépült a gasztronómiánkba, illetve állattenyésztésünk takarmányláncolatába, hiszen az ember mellett a disznó is szívesen fogyasztja.
S míg pár évtizede egy valamire való konyhakert elképzelhetetlen volt egy krumplis ágyás nélkül, addig ma, pázsitos kertjeinkben nem jut hely e bokros növénynek, a hazai termelőket a rendszerváltás után "sikeresen" leépítettük, azzal, hogy a külföldit vettük. Ma már a nagytermesztők közül is egyre kevesebben fognak bele a burgonyatermesztésbe, a növény vetésterülete évről évre csökken.
Aki nem szereti a hosszú írásokat, azoknak elmondjuk, a végén oda fogunk eljutni, hogy aki olcsó burgonyát szeretne, az ültessen magának a kertjébe. Aki arra is kíváncsi, miért javasoljuk ezt, az viszont mindenképp olvasson tovább.
Aki idejében elvetette a vetőburgonyát, annak kertjében vagy földjén az lassan termőre fordul, nagyüzemi szinten mindenképp.
Szlovákiában, a nehezebben megművelhető, hegyvidéki, gyengébb minőségű termőföldeken komoly hagyománya volt a burgonyatermesztésnek, de természetesen Dél-Szlovákiában is nagyban termesztették. A múlt idő használata sajnos, indokolt: a burgonya vetésterülete évről évre csökken, úgy tűnik, mint ha senki sem akarna krumplit kapálni. A Szlovákiai Zöldség- és Burgonyatermesztők Szövetségének éves statisztikái lehangoló képet mutatnak. Bár a 2023-as adat még csak becsült, elképzelhető, hogy a burgonya termőterülete a lélektani határ alá csökkent.
Azt már csak az idősebb termelők, és a statisztikákat bújok tudják, hogy a rendszerváltás előtt 55 ezer hektáron termeltek krumplit Szlovákiában. Míg 1999-ben még 32 500 hektáron termett burgonya az országban (ez 325 négyzetkilométer, hogy a napi szinten burgonyatermesztéssel nem foglalkozóknak fogódzót nyújtsunk ennek elképzeléséhez, Pozsony területe az agglomeráció nélkül 367 km2). Tíz évvel későbbre, 2009-re a krumpli vetésterülete csaknem a felére, 17 800 hektárra csökkent, 2017-re ez is kevesebb lett több mint 10 ezer hektárral, már csak 7500 hektár föld alatt termett burgonya, 2022-ben 5400 hektár volt a vetésterület. Az idei évről még csak becslései vannak az ágazati szövetségnek, ezek szerint viszont kevesebb, mint 5000 hektáron terem krumpli, ami mindenképp lélektani határ.
Átalakultak a fogyasztói szokások is, míg 1993-ban az egy személyre eső fogyasztás 89 kilogramm volt, addig 2022-ben már csak 54.
A hazai, láthatjuk, egykor meghatározó burgonyaágazat leépülése tehát nem egyik napról a másikra történt, hanem egy hosszú folyamat eredménye, melybe az állam, ha akart, több pontos is beavatkozhatott volna, de nem tette.
Annak, hogy ideáig jutottunk, több összetevője is van. A nulladik, amely nélkül, sajnos, 2023-ban már nem lehet a mezőgazdasági termékek árképzéséről szóló cikket írni, a támogatások piactorzító hatása. Ezt a Közös Agrárpolitikából vett veretes passzusokkal és számsorokkal lehetne alátámasztani, azonban, egy bővített mondatban összefoglalva: ha közös a piac, de bizonyos országok a saját termesztőiket sokkal jobban dotálják, mint mások, akkor a kevésbé támogatott gazdálkodók nem tudnak versenyezni az uniós pénzekkel (jobban) kitömött társaikkal. Ez az alapvetés.
További ok az egyre növekvő behozatalt, és a feldolgozóipar hiányát. A német hátterű diszkontláncok mélyhűtőiben javarészt Németországban termesztett, feldolgozott és csomagolt hasábburgonyát vásárolhatunk vasárnapi ebédünk elkészítéséhez.
Jörg Eggers az Europlant nevű cégtől egy korábbi nyilatkozatában arról beszélt, Németországban sok farmer – anyagi motivációból – átállt a hasábburgonya termesztésére, mert a feldolgozók garantálták a jó áron történő felvásárlást. Országszerte több hasábburgonya-készítő üzemet is építettek.
És Szlovákiában? – kérdezhetnénk joggal. Nos, mi majd megvesszük a németet.
Az ágazat működését jól ismerő szereplők szerint az újkrumpli ára leghamarabb augusztusban csökkenhet.
A hazai burgonyapiacon a nagybani termelők túlsúlya érzékelhető. 2022-es adatok szerint, olyan gazdálkodó, aki több mint 20 hektáron termelt burgonyát, csak 54 volt az országban, ők tehát összesen 3740 hektáron termesztettek. A maradék vetésterületen mintegy 2000 kisebb termelő osztozik. Ők csak néhány hektáron termesztenek krumplit, de van, aki kevesebb, mint egy hektáron. Ezek a termelők nyilván nem lehetnek egy-egy áruházlánc partnerei a beszállítói tárgyalások során, mert nem tudnak olyan mennyiséget termelni, hogy a boltoknak azzal megérje foglalkozni. Ők tehát jelenleg csak háztáji árusítás keretében tudják eladni a terményt
A termelők egy része a jelenleginél intenzívebb állami támogatást remél, ami ugyan alkalmilag segítség lehet a jelenlegi, dotációalapú mezőgazdasági környezetben. Ezt viszont hosszú távon a jelenlegi, torz rendszert konzerválja, megoldásként tehát erre nem tekinthetünk.
Aki tehát biztos akar lenni benne, hogy jövőre is jó áron fog krumplihoz jutni, az az idei krumpliból tegyen félre vetőburgonyának valót, jövőre ültesse el, kapálja, locsolja, permetezze/szedje kézzel a krumplibogarakat, ismételje ezt néhány hónapig, aztán sütheti a hamuban…
Megjelent a MAGYAR7 27. számában.
