2022. november 15., 08:33

A jó gazdának mindig van terve! – almabirodalomban jártunk

Már jó ideje bolyongtam a Párkányhoz közeli Karván, megkérdeztem a postást, a boltost, néhány helyi lakost is, de senki sem tudta megmondani, hol találom tervezett riportom helyszínét, a Déli gyümölcsöskert (Južné sady) nevű céget. Megjegyzem, a helymeghatározó szerkentyűm sem találta meg. Végül a fotósom sms-üzenete segített. 

 

karvai almatermesztő
Fotó: Szabó Péter Pál

Szántóföldi utakon zötykölődtem a gépkocsimmal, már attól tartottam, hogy eltévedtem, amikor valóságos oázis tárult elém. Ahol a virágoktól pompázó kertészet és az almákkal teli gyümölcsös tulajdonosa, Varga Géza várt. Éppen az almaszedést felügyelte. Gondterhelt tekintettel fogadott.

 – Nehéz idők járnak errefelé is. Ma reggel telefonált az egyik kollégám, hogy már beértek az almái, de a kereskedők kevés pénzért vennék át, még kevesebbért, mint tavaly. Az egekig vágtató energiaárak miatt nem meri bekapcsolni a hűtőt. Nem olcsó a munkaerő sem, így aztán azt fontolgatja, hogy amit nem ad el október végéig, azt a fán hagyja, ez pedig az idei termés jó része... Így legalább nem veri magát további költségekbe – ismertet meg kollégája gondjaival. Ahogy látom, ön másként döntött, mondom neki, s egyből rávágja, nem tudja tétlenül nézni, hogy a fákon rohadjanak el a gyümölcsei. 

– Nem tudom, mennyiért sikerül eladnom majd, és mivel a raktározás hűtést igényel, azt sem tudom, mennyit mutat majd a villanyszámla. Annyi már most bizonyos, hogy sokkal borsosabb lesz, mint tavaly volt – teszi hozzá. Amikor arra kérem, mutassa be a szemlátomást lelkiismeretesen gondozott tulajdonát, megenyhül a tekintete. 

karvai almatermesztő
Fotó:  Szabó Péter Pál
Varga Géza: Az étkezési almát kevesebbért tudom értékesíteni, mint egy éve, elsősorban az olcsó lengyelországi behozatal miatt

– Kilenc hektáron gazdálkodom, ebből kettő a zöldséges. Van virágoskert is, ez a feleségem szakterülete. A többi gyümölcsös. Főleg almát termesztek, jóval kevesebb körtét meg szőlőt – meséli, majd újabb sóhaj kíséretében folytatja.

– Idén gyengébb volt a termés a tavalyihoz képest. Még április nyolcadikán is erős mínuszokat mértünk. Nyáron pedig a nagy meleg és a hosszú szárazság tovább rontotta reményeinket.

Ami megtermett, abban sem volt köszönet, mert az étkezési almát kevesebbért tudom értékesíteni, mint egy éve, elsősorban az olcsó lengyelországi behozatal miatt. Állítólag a kartonokba csomagolt almát kilogrammonként egy zlotyért, vagyis tizennégy centért adják a lengyelek.

Ezzel képtelenek vagyunk versenyezni!  Már csak azért sem, mert a lengyel gazdák jelentős állami támogatást kapnak, ezért tudnak a valós termelési költséghez képest olcsóbban túladni az almáikon is. Náluk újabban a magas energiaárak egy részét magára vállalja a varsói kormány, a pozsonyi kabinet meg hónapokon át csak ígérgetett. Hadd avassam be gondjaimba! Miközben tavaly összesen hatezer eurót fizettem az energiáért, idén ennek a háromszorosa lesz, miközben a műtrágya ára háromszáz százalékkal emelkedett! Ezt sokáig már nem lehet bírni állami segítség nélkül.

Megkérdezem, hogy a Szedd magad! akció nem segítene-e a gyümölcs értékesítésében és költségeik csökkentésében? Széttárja a karját, és magyarázza, ilyen szempontból elég rossz helyen van a kert. 

– Az Érsekújvári és a Komáromi járás határán vagyunk, elég messze az országút, miként a nagyobb városok is. Ráadásul alaposan megdrágult az üzemagyag is, ezért már sokan meggondolják, mikor ülnek be a kocsijukba. Érdekes viszont, hogy a nyitrai kollégámat kisegítette ez a megoldás, amelynek köszönhetően az idén mintegy száz tonna almát sikerült értékesítenie. Hát, ha túléljük az idei évet, jövőre mi is megpróbálkozunk ezzel! 

Közben a kertészetből a terményeket feldolgozó részlegbe sétálunk át, ahol modern gépsor zakatol. Itt készülnek a gyümölcslevek. Nézem a csomagolásokat, amelyekből megtudom, hogy tizenegyféle nedűt gyártanak.

Mindegyiknél az alma vagy a körte az alap, amelyekhez hidegen sajtolt homoktövis, cékla, valamint vákuumos párologtatóban készült bodza-, meggy-, feketeribizli-sűrítmény kerül. Itt készül a hidegen sajtolt szőlőlé is.

Megtudom, hogy cukrot vagy különböző adalékanyagokat nem tartalmaznak a termékeik. Nincs is rá szükség, mert a gyümölcsnek magas a cukortartalma, de más nem kerül bele, mindössze 75-80 fokon pasztörizálják a gyümölcsleveket.

– Nagyapámtól tanultam egy fontos életbölcsességet. Ő mindig azt mondogatta, hogy a jó gazdának mindig, minden helyzetben van „életrevaló” terve. Nekem az volt, hogy több lábra állítom a vállalkozásomat. Nemcsak árulom, hanem fel is dolgozom a terményeimet. Ahogy mondják, így lesz értékesebb a kínálatom – fogalmaz, majd a gyártás energiai igényességével folytatja. 

– A pasztörizálás rengeteg villanyáramot igényel. Sokat gondolkodtam, hogy mennyi almalevet gyártsunk. Mi lesz, ha nem tudjuk eladni, még nagyobb gondban leszünk! Végül úgy döntöttem, hogy kockáztatok, és megcsináljuk azt a mennyiséget, mint tavaly, lesz, ami lesz.

A pasztörizált gyümölcslevek szavatossága 12 hónap. Eddig nem volt gond az eladás, júniusban már mind elfogyott, mert kiváló a minősége. Kérdezgetik is, hogy mikor dobom piacra a friss árut. Mondtam, hogy rövidesen, de az ára bizony más lesz, valamivel magasabb. 

Varga Géza leemel a polcról egy üveget. 

– Gyártunk almaecetet is. Ami mellékterméknek indult, de nagyon bevált. Már több mint három éve áruljuk, ízlik az embereknek. Elősegíti a fogyást is. Ezenkívül az alma szárításával és aszalásával is foglalkozunk, valamint zöldségszárítással is. A lereszelt terményeinket negyvenöt fokon megszárítjuk. De ez is nyeli ám a villanyáramot! – jegyzi meg. Tekintetével a gépsort pásztázza. 

karvai almatermesztő
Fotó:  Szabó Péter Pál
Integrált termesztést folytatunk, ökológiailag biztonságos módszerekkel, minimálisra csökkentve az agrokemikáliákat

– Szerencsére ennek a megvásárlására kaptunk támogatást a magyarországi Bethlen Gábor Alaptól. Szlovákiában viszont egyetlen pályázaton sem nyertünk. Sem a Fico-kormánytól, sem a mostanitól nem kaptunk fejlesztésre idáig egyetlen centet sem. Pozsonyban a legutóbb megszabták a támogatás feltételeit, amelyeket figyelembe vettünk a pályázatunkban. Aztán változtattak rajtuk, és ekkor mi is átdolgoztuk a projektet, ami sok időmbe és pénzembe került. A mai napig nem tudom azonban, hogy mi lesz a vége – elégedetlenkedik. Kisvártatva az üzletpolitikájába is beavat. 

– Most már elsősorban egy Pozsonyban működő élelmiszerláncnak szállítjuk termékeinket. Valahol hallhattak rólunk, aztán eljöttek hozzánk, alaposan felmértek, megvizsgáltak mindent. Meggyőződtek arról, hogy minden gyümölcsöt, zöldséget itt termesztünk, nem vagyunk felvásárlók. Végül aránylag jó feltételekben állapodtunk meg. Egy misérdi (Dunajská Lužná) cég is egyre több gyümölcslevet visz tőlünk. Ők a második legnagyobb partnerünk.

A külföldi, nagy élelmiszerláncokba nem tudunk bekerülni, mert az árral nem tudunk konkurálni, mi minőségi terméket gyártunk.

Integrált termesztést folytatunk, ökológiailag biztonságos módszerekkel, minimálisra csökkentve az agrokemikáliákat. Különböző hatóságok folyamatosan ellenőriznek bennünket, laboratóriumi vizsgálattal kell a termékek minőségét alátámasztanunk. 

karvai almatermesztő
Fotó:  Szabó Péter Pál

A vendéglátóm ezután a hűsölőbe invitál, és a friss almalevet kóstolgatjuk. Az óriási területen végigtekintve érdeklődöm, miként tudja ezt megmunkálni? 

– Néhány géppel és néhány idénymunkással. Meg munkaszeretettel – hangzik a válasz. 

– Fővárosi gyerekként nevelkedtem. Pozsonypüspökin volt a nagypapámnak kertje, ott alakítottam ki az első kis üvegházamat. Ekkor kezdtem ismerkedni ezzel a szép szakmával, itt tudtam igazán kikapcsolódni. Ezután már egyértelmű volt, hogyan tovább. Lednicén jártam kertészeti főiskolára, itt a gyümölcstermesztés volt a szakterületem. Ennek elvégzése után kerültem Karvára. Az akkori állami gazdaságban háromszázötven hektárnyi gyümölcsöst felügyeltem. Feleségemet is itt ismertem meg, ő a virágtermesztést irányította. Itt kezdődött a mi közös történetünk. Nagyon szerettem ezt a munkát. Rendszerváltáskor sem akartunk megválni ettől a valóságos kincstől. Először bérbe vettük a terület egy részét, új gyümölcsöst telepítettünk, majd megvásároltunk kilenchektárnyi földet. Ekkor, vagyis a kilencvenes években volt egy Ford márkájú furgonom, ebben vittem a terményeket a nagyraktáraknak. Több is volt Pozsonyban és környékén, gond nélkül és jó áron el tudtam adni az egész termést. Sőt sokan el is jöttek érte – idézi fel a sikeres kezdeti éveket. Hosszas sóhaj kíséretében mesél tovább. 

– Az uniós csatlakozás után azonban nagy gondban voltunk. Csaknem teljesen fel kellett számolnunk a zöldségesünket a hatalmas importáradat miatt, amely a hazai termelők százainak összeomlását okozta. Akkortájt saját megtakarításomból vagy kölcsönökből igyekeztem fenntartani magam.

Volt úgy, hogy húsz tonna hagyma, nyolc tonna káposzta rohadt el a földemen, mert önköltségi áron sem tudtam volna értékesíteni. A búza, a kukorica, a sárgarépa meg a burgonya termesztéséről is le kellett mondanom.

Egy kiló krumplit három koronáért adtam, és még akkor is azt mondták, hogy drága. Ki kellett találnom, hogyan legyen tovább. Nagyapám mondása jutott az eszembe. Így maradt fő profilként az alma, illetve a feldolgozása. 

S hogy mi várható a közeljövőben? Varga Géza gazda erről a fiával szokott konzultálni, aki sokat segít neki.

 – Majdnem minden iszonyatosan drágul, s ezeket a költségeket hovatovább nem lehet kigazdálkodni! Nincs kellő együttműködés az egyes régiókban a termelők között. Nem messze Karvától van egy termelői bolt, itt kapható Erdélyből származó meg Kassa mellőli termék, az almalevet is jó messziről hozzák ide, de a karvait hiába keressük, tőlünk nem vesznek. Hát így nem lehet! Miért ne foghatna össze egy-egy régió, és igen, ott a boltokban, az éttermekben az ottani termékeket árusítanák. Nem lenne így valamivel egyszerűbb?

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/45. számában.

 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.