SzondySokk: "Nem az előadás a fontos, inkább az a folyamat, mely során érzékeny területeket járunk be"
Az ipolysági Szondy György Gimnázium – 2017 őszén alakult – SzondySokk elnevezésű diákszínjátszó csoportja május 26-án a 15. Ipoly Menti Találkozások keretén belül lépett színpadra Bizalom című előadásával.
„A jelenleg kilenc diákkal működő csoport valamennyi tagja a Szondy György Gimnáziumot látogatja. Ez a tény a szervezést is megkönnyíti, hiszen nem kell különböző intézmények belső menetrendjéhez alkalmazkodnunk a próbák és egyéb programok során“ – mondta el a csoport művészeti vezetője, N. Tóth Anikó, aki elárulta azt is, hogy a szintén ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskolában kisebb megszakításokkal 25 éven át tevékenykedett és tevékenykedik egy gyermekszínjátszó csoport, a Csillag-szóró, amelynek tagjai különböző színjátszó fesztiválokon kiemelkedő eredményeket értek el idehaza és Magyarországon is.
„A SzondySokk diákszínjátszó csoport sem teljesen hagyományok nélkül indult, hiszen a hatvanas évektől több mint három évtizeden át a Vas Ottó vezette József Attila Irodalmi Színpad verses műsorai tették híressé az ipolysági gimnáziumot, majd József Attila Kisszínpad néven én folytattam néhány évig a tehetséggondozásnak ezt a formáját, illetve a közelmúltban Boda Mária vezetésével is születtek alkalmi előadások” – tette hozzá N. Tóth Anikó, aki a témakeresés és az improvizációs gyakorlat segítségével kialakított kommunikációs helyzetek spontán párbeszédfoszlányaiból maga írja meg a forgatókönyvet, amely a próbafolyamat során fokozatosan alakul, míg el nem nyeri végső formáját.
A csoport vezetője önmagában sikernek tekinti azt, hogy létrejött egy új diákszínjátszó társulat; örömét fejezte ki, hogy a próbák remek hangulatban zajlanak, és hogy a tagok megtalálták a helyüket a közösségben, így egyre komolyabb feladatokat lehet rájuk bízni: „Kezdő csapatoknál nem feltétlenül a produkció, az előadás a fontos, inkább az a folyamat, mely során nagyon érzékeny területeket járunk be különböző drámajátékokkal, improvizációs gyakorlatokkal, miközben számos készség – például együttműködési készség, empátia, bátor megszólalás, kommunikáció – fejlődik (amit nem csupán színjátszásra használhatnak majd fel a diákok). A csoport egyébként készített egy etűdsort az iskolai karácsonyi műsorra, népes közönség előtt fellépett a rangos rendezvénynek számító, az idén Ipolyságon megvalósuló Felvidéki Matematikaverseny megnyitóján a Számtalan csoda van című előadással, melynek jó volt a visszhangja, illetve áprilisban részt vett az Együtt vagy egy elnevezésű színjátszó-találkozón Veresegyházon, tehát már egy külföldi szereplés is mögötte van” – árulta el N. Tóth Anikó, aki Köteles Judittal egyetemben a Csillag-szóróból kilépve alapította meg a SzondySokkot.
A diákszínjátszók a veresegyházi színjátszó-találkozóra kétnapos alkotótáborban készültek fel, egyébként heti rendszerességgel próbálnak, leszámítva az utóbbi három hetet, mivel a Bizalom című új előadásuk tökéletesítése céljából szinte naponta gyakoroltak. Szükség is van erre, hiszen az előadást élőzenével kísérik, amit a SzondySokk tagjai maguk írtak és játszanak is el. A Szondy György Gimnázium az utóbbi időben a tanév végén művészetnapot szervez, melyen az iskola kórusa, vers- és prózamondói, valamint hangszeres zenészei is bemutatkoznak. A SzondySokk idén itt is fellép.
Egyre gyakrabban szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy a fiatalokat nehéz előcsalogatni a számítógépek monitorjai és az okostelefonok képernyői mögül. Kérdésünkre reagálva az írónő eme technikai vívmányok előnyeit is hangsúlyozta: „Ha izgalmas beszélgetésekkel, mozgásjátékokkal, szituációs gyakorlatokkal kínáljuk meg a diákokat, akkor szívesen leteszik a telefont. Egyébként nem feltétlenül kell kárhoztatni ezeket az eszközöket: a Facebook például kifejezetten megkönnyíti a kommunikációt, annál is inkább, mivel a csoportvezetők nem a gimnázium tanárai, tehát nem találkozunk napi szinten a diákokkal. A forgatókönyvet sem nyomtattuk ki – amiatt sem, mert folyton alakítjuk, az olvasópróbák tehát telefonnal a kézben zajlottak. Tudok csoportról, amelynek tagjai telefonnal felveszik a próbákat, majd elemzik az erényeket és a hiányosságokat.“
A csoport művészeti vezetője a közeljövőre vonatkozó terveiket is megosztotta velünk: „Készülünk a Jókai Napokra, ami fontos impulzusokat jelenthet a csoportnak: lehet ismerkedni, tanulni, színházi élményeket és tapasztalatokat gyűjteni. Szeptembertől pedig nekilátunk egy új darabnak. Közben megnézünk egy-egy színházi előadást, ahogy tettük ezt már ebben az évadban is (a Félkegyelműt a Jókai Színházban, a Lóvátett lovagokat a Pesti Színházban, az Antigonét a K2 Színház előadásában). Ezekről aztán nagyokat beszélgetünk.”
