Szerdán Kolozsnémán vetítik a Vízsodorta históriákat
Következő állomásához, Kolozsnémára érkezik október 30-án a Vízsodorta históriák vetítéssorozata. Aznap ott mutatják be a helytörténeti filmsorozat újabb epizódjait, azokat, amelyekben Kolozsnéma idős adatközlői mesélik el gyermekkoruk történeteit. A vetítés este hat órakor kezdődik a falu kultúrházában.
A film egyes epizódjai kéthetente kerülnek bemutatásra, mindig elsőként az adott településen, majd ezt követően a ma7.sk hírportálon is. A csiliznyáradi premier után Medvén is levetítették már az ott forgatott részeket, október 30-án pedig Kolozsnémán kerül sor a filmvetítésre.
A Vízsodorta históriák alkotói, Kósa Lőrinc operatőr és Zalka Lóránt történész a Duna menti településeken keresték fel az idős embereket, hogy felidéztessék velük gyermekkoruk emlékeit. Régi, majdnem elfeledett történeteket hozott a felszínre a filmsorozat. Fájó és torokszorító elbeszéléseket a háborúról és azt követő időszakból. Olyanokat, amelyekről sokáig tilos volt beszélni, olyanokat, amelyek az iskolai történelemkönyvekből kimaradtak.
– mondják az alkotók, akik a Ma7 médiacsalád felkérésére fogtak bele a 24 részesre tervezett filmsorozat elkészítésébe ez év elején. Kolozsnéma után Kulcsodon és Bősön is levetítik az ott készült epizódokat még ebben az évben, majd következik Doborgaz, Vajka, Bodak, Felbár, Szap, Baka és Csicsó, de Gútor, Füss, Nagykeszi és Csallóközaranyos is a tervek között szerepel.
A szívbe markoló emlékek mellett azért időről időre megcsillan a csallóközi magyarok humora is a filmben. Az eddigi vetítéseken a nézők szemébe gyakran könnyeket csalt a szomorúság, de a nevetéstől is sokszor törölgették a szemeiket. Érdekessége a filmnek, hogy váltakoznak benne az adatközlők elbeszélései az azokat megelevenítő rövid jelenetekkel, amelyeket a helyiek bevonásával sikerült megvalósítani.
Kolozsnéma Győrtől hét kilométerre található, az ősi falucska temetődombján két templom is áll egymás mellett, a falu mellett hömpölyög a Duna. A filmben megszólaló adatközlők is először a folyóhoz kapcsolódó fiatalkori élményeikről mesélnek. Szabó Magdolna, Beke Baráth Mária, Koncz Margit, Buzás Klára, Szabó József, Dobrzsánszky Ludmila, Szabó Géza és Kiss Nándor emlékei elevenednek meg a filmben.
A Vízsodorta históriák kolozsnémai epizódjaiban megelevenedik a régi világ, a Dunához fűződő szoros érzelmi és gazdasági kötődés. Kiderül, a hajósok falujában a gyerekek iskoláztatása fontosabb volt, mint a vagyonszerzés, a vízimalmok éjjel-nappal őröltek és messzi vidékről jártak ide az aranymosók. Elmondják, hogy évente akár tizenhatszor is kilépett a medréből a folyó, ez természetes volt.
Az ’54-es és a ’65-ös nagy árvízben azonban már a Duna kegyetlenebb arcát ismerhették meg. Sokaknak veszett oda a házuk, gazdaságuk. De mesélnek férjekről, akik nem tértek vissza a háborúból, tizenéves fiúkról, akiket elszakítottak családjuktól és elvittek leventének. Mesélnek fűtetlen marhavagonokról, mikor a kegyetlen hidegben Csehország felé vitte őket a vonat. A deportálások megaláztatásai is nagyon elevenen élnek még a lelkekben, annak ellenére, hogy akik mesélni tudnak róla, gyerekek voltak még akkor. De emlékeznek az izmos molnárlegényekre, a csárdára is, ahol sokat mulatott a falu népe.
Csárda már nincs, iskola se, a két templomban egyre kevesebb a nép vasárnaponként. Szalay Rozáliától, az alig 500 lelket számláló Kolozsnéma polgármesterétől megtudtuk, sok öreg házat megvesznek a faluba beköltöző szlovák idegenek. „Tenni ellene nem lehet, esetleg annyit, hogy aki eladja a házát, az megnézhetné, kinek adja el. Ezért is van nagy szükség az ilyen filmekre, hogy a múltunkat megismerve erősödjön a kötődés a gyökereinkhez” – mondta a polgármester asszony.
