Sagák népszerű írója

A három kiadott műved megjelenése után most tartod a maffiaregény bemutatóit. Melyik könyvedet tartod a legsikeresebbnek? Úgy tudom, a Felvidéki saga jelenleg a legtöbb példányban eladott könyv a Felvidéken.

A családregény 2013-ban jelent meg, ez idáig tizenegyezer eladott példányszámnál tartunk. A Fáklyavivő egy évre rá következett, négyezer példányos eladással. A klán című regényből a februári kiadás óta háromezer kötet kelt el. A Felvidéki saga a legnagyobb művem, esélyes arra, hogy klasszikussá váljon. Több iskolában már kötelező olvasmányként szerepel.

Mi a helyzet a műfordítás terén? Lenne igény arra, hogy más nyelveken is megjelenjenek a könyveid?

Amikor a Felvidéki saga megjelent, a Rákóczi Szövetség felajánlotta, hogy finanszírozza a szlovák nyelvre való lefordítását, aztán ez nem valósult meg. Ezután a Magyar Művészeti Akadémiánál felvetődött, hogy több nyelvre is lefordítanák, de végül az döntött, hogy nem vagyok akadémiai tag, ezért más művet választottak. Jelen pillanatban azon dolgozom, hogy németre fordítsuk A klánt, ez a könyv számíthat a legnagyobb közönségsikerre. Populárisabb témát feszeget, a politika és a gengszterizmus összefonódása külföldön is érdekli az embereket. Úgy gondolom, a német fordítás ismertebbé tehetne külföldön is. Mentorom, Ferdinandy György  jól ismeri a nyugati világot, szerinte zseniális ötlet lenne cseh, lengyel és szlovák nyelvre fordítani a maffiaregényt, hiszen ezek a posztszocialista országok ismerik a témát. Ezen az úton is történnek lépések. 

Minden könyvbemutatódon megkérdezik az emberek, milyen mértékben valóság és mennyire fikció az, amit leírsz a történeteidben.

A regényeimre mindenki tényregényként tekint. Erre tudatosan törekedtem. Ábrázolni akartam a kort, a jelenséget, ezért úgy alkottam meg a regényeket, hogy a nagy politikai, társadalmi történések, a történelmi háttér hiteles és valóságos legyen. Alkotás előtt megrajzolom a nagy politikai hátteret, tüzetesen utánajárok az eseményeknek, a konkrét történéseknek, utána élethűvé, plasztikussá teszem azzal, hogy leírok egy-egy sztorit. Ilyenkor természetesen használnom kell a képzeletemet. A történeteket úgy írom meg, ahogy logikusak, ahogy szerintem megtörténtek. Nem voltam ott például a maffiaregényben játszódó rablásoknál, verekedéseknél, nem ismerem az apró részleteket, de sok mindent ki lehet következtetni.

A regényeidben feszegetsz olyan témákat, amelyek érzékenyen érintik a társadalom egyes rétegeit. Többen akár magukra is ismerhetnek. Nem találod ezt problematikusnak?

Értelmes ember erre a veszélyre, az attrocitás lehetőségére nyilván gondol. A kérdésben felkerestem a maffia témájában sokat író szlovák Gustáv Murín kiadóját, megnyugtattak, hogy a gengszterek közül még senki nem jelentkezett, politikailag egyszer próbáltak nyomást gyakorolni rájuk a Gorilla-botrány időszakában. Maszkírozás céljából a szereplők többsége álnéven szerepel a regényeimben. Ez már egy lezárt történet, nem hiszem, hogy bárki is találva érezné magát miatta, vagy jelentkezne valaki, hogy leromboltam a hírnevét.

Úgy tudom, cigánykérdést feszegető regényen is dolgozol, Cigányúton címmel.

Most vagyok az anyaggyűjtés állapotában. Már megismerkedtem a magyarországi cigánykirállyal, a dunaszerdahelyi cigányherceggel. Tisztában vagyok a királyválasztás és a vajdaválasztás gyötrelmeivel. Mindenképpen le kell számolni a hamis illúziókkal. Többféle réteg van a cigányságon belül is, az integráció nem megoldás. Az oláhcigányok, a kaszt például egyáltalán nem akar beolvadni a mi társadalmunkba. Nem szeretnék sokat elárulni erről a témáról, de előre jelzem, hogy ezúttal kicsit szatirikus, cinikus stílusban írok. Az én romáim a regényben magyar-cigányul beszélnek majd.

Tudvalevő, hogy egy gombafeldolgozó cég tulajdonosa vagy. Gyakorlatilag nem sok közödnek kéne lenni az irodalomhoz. Mi motivált mégis az írásra? Hogyan lesz egy vállalkozóból a Felvidék egyik legsikeresebb írója?

Az első regényem, a Fáklyavivő a felháborodás érzéséből született. Nem értettem egyet azzal, ahogy Rimaszombatban a magyar plébánosért indított harc végződött. Amikor elértük a célunkat, jött a régi magyar betegség, a széthúzás, a visszatáncolás. El is packáztuk az egészet. Ezt egyszerűen annyira tanulságos esetnek tartottam, hogy úgy gondoltam, meg kell írni, hogy okuljunk belőle. Mi visz rá az írásra? Például az életkorom. 50-55 évesek lettünk, a gyerekeink kirepültek, és keresgéljük magunkat a világban, mert kiürül az élet. Egy barátom például nekifogott bogarakat fotózni, többen festenek, illusztrálnak vagy írnak a környezetemben. Én beleestem ebbe a korosztályba. A vállalkozásom lehetővé teszi azt, hogy mellette más, értelmes dologgal is foglalkozzak, hiszen gomba csak fél évig terem egy esztendőben. Az év másik felében írok. Amikor rájöttem, hogy nekem ez megy, onnantól kezdve nem volt megállj. Ugyanolyan fontosnak, szinte különálló műfajnak tartom a könyvbemutatóimat. Kialakítottam két előadást, az egyik a Nehéz-e a Felvidéken magyarnak lenni?, a másik A klánhoz köthető Maffia és politika a Felvidéken. 2014 óta 340 előadáson vagyok túl.

Mátyusföldi gyerekként Gömör fia lettél. Nem gondolkodtál azon, hogy hazagyere Rimaszombatból?

Rimaszombatban maraszt a vállalkozásom, de nekem megvan itt a helyem. Élem az életemet, írok, bemutatom a regényeimet, és a gombaszezonban a céggel törődöm. Ez nagyon jól váltja egymást, mert nem unom meg egyiket sem. Februártól 64 előadást tartottam, a  végén már nem szórakoztatott annyira. Most jön a gombaszezon, arra készülök. Októberben ismét tartok könyvbemutatókat a kimaradt helyszíneken, decembertől pedig újra írni fogok.

(Interjúnk megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/21. számában.)