2018. július 15., 16:41

Régi versek – mai fényben

Későbbi olvasásra félretett folyóirataim közül a Kortárs egy majd tíz évvel ezelőtti, 2009-es száma akadt a kezembe a minap, benne Lázár Balázs verseivel. Balázzsal, aki amellett, hogy kiváló színész, költőnek is nemkülönben az, az év októberében ismerkedtem meg; ő mondta a verseimet a hatvanadik születésnapomra rendezett budapesti írószövetségi estemen – pontos értelmezésben, remek érzékkel a groteszk iránt. Bevallom azonban, most fellelt versei akkor elkerülték a figyelmem, s noha hangszerelésük nem áll távol tőlem, tárgyuk, mondandójuk hidegen hagyott.

lazar-balazs-nezd-lear-papa-.jpg
Galéria
+2 kép a galériában

 Ma azonban megdöbbentő volt olvasnom az Ötven év múlva riasztó előrelátását, prófétálását: „egy tanulmány szerint / ötven év múlva / az Államokban / többségben lesznek / a spanyol ajkúak / Euró­pában meg / talán a muszlimok / s míg müezzin hangja / keveredik majd / paprikás krumpli / fojtó illatával / már nem találok / magyar helyesírást / ellenőrző programot / de mégis keresem majd / csendes megszállottként / a haldokló anyanyelv / régi szövegeiben / a nem létező okot / és habibi – súgja egy hang / míg legnagyobb fiam / a legnagyobb titokban / / már hónapok óta / a Mars felé robog”.

Lázár 2000–2001-ben lenyomott egy évet az Államokban egy nemzetközi színházi tanulmányi program keretében, nyilván onnan hozta magával az opusának magvát jelentő, de csak közel egy évtizeddel később verssé formálódott tapasztalatot és szorongást. Nos, verse megjelenése óta szintén eltelt közel egy évtized – mely költeménybeli próféciájának ötven évét is csökkentette tízzel –, s már Európában is napi problémát jelent az Ázsia és Afrika felől érkező muszlim és más nációbéli bevándorlók és migránsok évente több százezres nagyságrendű sereglése. Vagyis már csak negyven év? S miután nekem annyi már bizonyosan nem adatik meg, jó lesz, ha beszerzek – míg tehetem – egy-egy részletes és alapos helyesírás-ellenőrző programot a lányaim és az unokáim részére?

S van Lázár Balázsnak egy másik verse is ugyanebben a Kortárs-számban (Joe), amely nyomasztó abszurditása mára már szintén beszüremkedett egyre torzabbá, s a tolerancia és a szabadság jegyében egyre erőszakosabbá s egyre diktatórikusabbá váló demokráciánk európai valóságába is. Íme, a vers, s most már kommentár nélkül: „miután több lány is panaszt / tett rá a barátinak / indult masszírozások után / jobbnak látta rögtön kirúgni / e Magyarországon / csibészesnek tűnő tettekért / a határozott iskolavezetés / pedig egy hete még / rasszizmust sziszegtek / mikor egy fehér rendőr / durván megmotozta / az egyébként koreai származású szegény / chicagói Joe-t / mert néhány mérfölddel / túllépte az elvileg / bőrszíntől független / sebességhatárt”.

Illetve, mégis, akár kommentárként is: ehhez már szavam sincs.

Csak kíváncsian várom, feljelent-e valaki egykori csibészkedéseimért.

Az írás a Magyar7 c. hetilap 2018/28.számában jelent meg.

lazar-balazs-nezd-lear-papa-.jpg
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.