Ragaszkodom a gyökereimhez

Szeret hazajárni?

Megdobban a szívem mindig, amikor visszatérek, hazajövök. Ezért is veszem nagyon szívesen az ehhez hasonló felkéréseket, amikor hazajöhetek. Ez nálam érzelmi kérdés. Zselízre, Zsemlérre, abba a pici faluba, ahonnan származom, gyakran járok. A hétvégén is egy családi esemény miatt voltam otthon. De hosszú időt nem tudok ott tölteni. Nagyon hiányzik, hogy az ember nyugodtan hátradőljön, és otthon legyen pár napot. Marad a jövés‑menés, huzamosabban nagyon ritkán adatik meg, hogy otthon tudjak maradni. A munkám elsősorban Budapesthez köt. Ott is jól érzem magam, nagyon hamar tudok alkalmazkodni. Ha meg kicsit „elárvulok”, akkor hazajövök, várnak a szüleim és a rokonaim. Ragaszkodom a gyökereimhez.

Filmszínésznőként és színpadi színésznőként egyaránt ismert. Melyik „beosztásban” érzi otthonosabban magát?

Az a jó, hogy nem kell választani. Most például egy cseh mozifilmszerepet kaptam, tavasszal kezdünk forgatni Bohdan Sláma rendezővel. Nagyon vágyódtam már az ilyenfajta igényes mozis munkára. Nagyon szeretem a filmet, de egy színésznőnek színházra is szüksége van. Azokra az energiákra, amelyeket a nézőktől kapunk, meg arra a folyamatra, amit csak színházban tudunk átélni. A pozsonyi főiskolán, ahol végeztem, nem volt külön filmes képzés, de hamar elkezdtek foglalkoztatni filmekben, s valójában az ember ott megtanulja ezt a szakmát is. Épp nemrég olvastam Törőcsik Mari életrajzi interjúkötetében, hogy a pillanat csak a színpadon tud megtörténni, s ezért a pillanatért csináljuk. A filmezés meg egy picit a halhatatlanságot hozza el, hiszen a film megmarad.

Olyan időket élünk, amikor azt a színészt jegyzi meg a magának a publikum, aki filmekben játszik.

Most már a népszerűséget, ismertséget még inkább a tévé hozza. Nagyon örülök, hogy megadatik mindenben részt vennem. A jövő évadom ráadásul nagyon izgalmasnak tűnik, úgyhogy nincs okom panaszra.

Kedves, bűbájos teremtés létére nem egyszer olyan karaktereket is játszik, amelyek messze állnak a habitusától. Milyen érzés teljesen más jellemű ember bőrébe bújni?

Azért lettem színész, hogy ezt megtehessem. (nevet) Túlságosan unalmas lenne, ha csak magamat kéne adnom. Ez a legizgalmasabb része a pályámnak: úgy lehet bűnözni, hogy büntetlenek maradunk. Olyan extrém dolgokat lehet eljátszani, kipróbálni, ami egyébként eszembe sem jutna az életben. Nyilván nem akarok olyan gonosz lenni, mint a Barátok köztben, ahol Berényi Ágnesként még gyilkoltam is. Ezek az extremitások engem nagyon vonzanak, meg persze az, hogy ennyire ki lehet tolni a határainkat. Sokszor azt érzem, annyira gazdag dolgokat lehet átélni a színpadon meg a filmen, hogy ahhoz a magánélet talán silány, túl szürke.

Arról is ismert, hogy a magyaron kívül szlovák és cseh nyelven is játszik, ami nyilván azért más, mint az anyanyelv. Az utóbbi időben egyre keresettebbek a felvidéki magyar színésznők a szlovák és a cseh filmesek körében. Vajon miért?

Nemrég főiskolás osztálytársaim egyik előadásán találkoztam nagyon sok volt tanárommal. Arról beszéltek, hogy mennyire szerették a magyar növendékeket a főiskolán, s már a felvételinél is érdeklődéssel ültek be nézni és hallgatni a magyarokat. Merthogy olyannyira más a temperamentumunk, a szenvedélyességünk. Talán épp ezért keresnek minket a szlovák és a cseh filmesek is.

Milyen kihívások, feladatok várják a közeljövőben?

Nyáron általában kevesebb szokott lenni a munka, de most egész júliusban játszom. A jövő évadról – babonából – nem szívesen beszélek, de azért azt elmondhatom, jó szerepek várnak.

Hogyan tudja megélni az anyaságot?

Tizenöt éves a fiam, aki sajnos már nagyon önálló, saját utakon jár. A vakáció idején a Balatonra, edzőtáborba megy a barátaival. Szerettem volna ide, Martosra is elhozni magammal, de nagyon elfoglalt. Biztosan lesz majd azért pár nap közös nyaralásunk is. Egyébként nagy kritikusom, s valahogy úgy érzem, nagy teher egy gyermek számára, hogy az anyukája ismert ember. Nem is akar közös fotón, újságban szerepelni. A saját kis világában akar boldogulni, és ezt jónak tartom.

A Martfesztre a Barátok köztben önnel együtt játszó kollégáival érkezett, ha úgy tetszik, itt van a fél Berényi família… Hogy jönnek ki egymással?

Már nem forgatok a sorozatban, éppen ezért nagyon örülök, hogy mi, a Berényi testvérek itt tudtunk találkozni. Külön érdekessége a dolognak, hogy Szőke Zoli és Domokos Lacika is határon túli, el is mondtuk a táborozóknak, hogy köztünk ez egy összekötő kapocs, kimondatlan érzelmi kötelék. Sokat poénkodtunk ezen. Egyszer úgy mondtuk össze a szöveget, hogy mindenki a saját tájszólásában beszélt, mindenki hozta a maga ízes kis beszédét.

Volt olyan, hogy visszautasított szerepet?

Az a baj, hogy nem lehet. Nem tudom, Magyarországon olyan helyzetben vannak‑e a színészek, hogy ezt megtehessék. Természetesen akkor igen, ha egyszerre két dolgot kellene csinálni. Muszáj okosan tervezni. Most például tudom, mi vár rám a jövő évadban, máskor viszont teljesen váratlanul történnek dolgok.

Mi jelenti a kikapcsolódást, a pihenést?

Az édes semmittevés. Nagyon szép helyen élek, gyönyörű kilátással. Ritka alkalom, hogy nyugodtan, ráérősen kávézhatok a teraszon, amikor sehová sem kell sietnem. Nyárra ezt kívánom magamnak, meg másoknak is, hogy ne kelljen sehová se rohanni. Egyébként nagyon szeretek társaságot hívni, jókat beszélgetni evés‑ivás közben, mert fontosnak tartom, hogy legyen időnk egymásra. Teszek azért, hogy a barátságok megmaradjanak.

(Az interjú a Magyar7 c. hetilap 2018/28. számában jelent meg.)