Motorkerékpárral a Föld körül
A magyar teljesítmények között jó néhány akad, amely bekerült a világelsőségeket számon tartó statisztikákba. Mivel nem vagyunk hajós nép, így az óceáni utazásainkkal nem büszkélkedhetünk, viszont a szárazföldön haladó járművek terén akad néhány említésre méltó dolog. Például a lóvontatású könnyű szekér a 15. században Kocs községben született meg, és kocsi néven egész Európában híressé vált. Igaz, minden nép a saját nyelvéhez igazította kissé a megnevezését, de egyik változatban sem nehéz felismerni az eredetit (angol: coach; német: Kutsche; lengyel: kocz, spanyol: Coche stb.).
A motorkerékpár ugyan nem magyar találmány, azonban két magyarnak jutott először az eszébe, hogy ezzel a járművel is körbe lehet járni a világot. Egyikük, Sulkowsky Zoltán (1902–1950) a Ludovika Akadémián és a műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, de 1927‑ben, tartva a diplomásokat akkoriban sújtó munkanélküliség rémétől, erdélyi származású géplakatos barátjával, Bartha Gyulával (?–1972) kivándorolt Olaszországba.
Milánóban laktak, és alkalmi munkákból igyekeztek élni, és egy kis pénzt megspórolni. Itt gondoltak arra, hogy vesznek egy oldalkocsis motorkerékpárt, és elindulnak világot látni. Az alkalmas masinát Párizsban találták meg: egy kéthengeres Harley‑Davidsont. 1928 augusztusában (épp 90 éve) keltek útra, és máig egyedülállónak számító teljesítmény lett a végeredmény: nyolc éven át motoroztak az egyes világrészeken, és 68 országot érintve több mint 170 ezer kilométert tettek meg.
Franciaországból Olaszországon, Spanyolországon és Portugálián át jutottak el Észak‑Afrikába. A Földközi‑tenger afrikai partvidékén keletre haladva egészen Szíriáig és Törökországig jutottak. A balkáni országokban is megfordultak, és Görögországból hajón keltek át a tengeren. Még felsorolni is sok lenne, hol jártak ezután: Arab‑félsziget, India, Ceylon szigete. Innen Ausztráliába hajón mentek, majd a nyugati partoktól ismét motoron szelték át a legkisebb kontinenst, hogy aztán Indonéziába, Malajziába, Kínába, Koreába és Japánba is eljussanak.
A Csendes‑óceánon hajón átkelve a Hawaii‑szigetek érintésével San Franciscóban léptek Észak‑Amerika földjére. Itt két évet töltöttek, a Harley-Davidson cég egy vadonatúj motorkerékpárral is megajándékozta őket, amit elfogadtak ugyan, de a saját, megviselt, sokszor megbütykölt gépükön mentek tovább, az újat meg hazaküldték.
Észak‑Amerika után Közép‑ és Dél‑Amerika következett. Rio de Janeiróból hajón érkeztek vissza Angliába, onnan pedig 1936 nyarán Budapestre, ahol nagy tömeg várta őket. Kezdetben egy Mini nevű fiatal festőnő is velük utazott, ő azonban a Közel‑Keleten megbetegedett, ezért hazautazott. Helyét aztán Hadzsi kutya foglalta el, amely Indiáig kísérte a két magyart.
Számtalan veszélyes kalandon mentek keresztül, rablók lövöldöztek rájuk, olykor 4 000 méteres hegyekben, nyaktörő utakon haladtak. Sok híres ember fogadta őket (Csang Kaj-sek kínai tábornok, Hamaguchi japán kormányfő, Hoover amerikai elnök stb.). Sulkowsky könyvet is írt élményeikről (Motorral a Föld körül). Az egészben az a legkülönösebb, hogy mecénások nem támogatták őket, a nyolc évig tartó utazást és a motorkerékpár javításának költségeit kizárólag reklámtevékenységgel teremtették elő. Az útjukon készült sok ezer fotóból több száz az érdi Magyar Földrajzi Múzeumba került.
