2018. szeptember 30., 15:24

Meséljünk rendületlenül, a magyar népmese napján is

Szeptember utolsó napján a magyar népmesét és annak legnagyobb gyűjtőjét, Benedek Eleket ünnepeljük. A népmese gyöngyszem, kincs, őseink hagyatéka, szeretik a gyerekek és a felnőttek is egyaránt. Meséljünk hát bátran, hiszen annyira szükségünk van a hősökre és a jó győzelmébe vetett hitre ebben a gondokkal terhes világban.

magyarnepmese.jpg
Galéria
+2 kép a galériában
Fotó: mesemuzeum.hu

A Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére Benedek Elek születésének évfordulóján, szeptember 30-án ünneplik meg országszerte a magyar népmese napját immáron 13 éve. A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a mesével foglalkozó szakemberek, könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett figyelemmel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

– áll a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásában.

 A meséknek, bár eredetileg nem egy gyermekeknek szánt műfaj volt, az ókor óta nagy szerepük van a társadalmak fejlődésében. Ma főleg a gyermeki élet gazdagítása érdekében mondunk mesét, ha mondunk. Szerencsére nagyon sokan felismerték és terjesztik, tanítják a népmesék áldásos hatását, biztatják a szülőket, pedagógusokat arra, meséljenek minél gyakrabban. A mese úgy hatásos igazán, ha fejből mondjuk, tartva a szemkontaktust, kihasználva a nonverbális kommunikáció eszközeit. Nem kell attól tartani, hogy szöveg variánsok születnek, a régi világban is szájhagyomány útján terjedtek a történetek, születtek a mesék.

A mese a legjobb érzelmi intelligenciafejlesztő módszer és a minőségi idő egyik legértékesebb módja. Nem feladatunk az, hogy értelmezzük, analizáljuk a mondanivalóját, egyetlen dolgot kell tennünk, ölbe venni a gyereket és bevonni őt a mese gyöngyöző világába, ő érteni fogja, amit értenie kell, megbékül félelmeivel, eligazodik a világban és megoldást talál a tudatalatti problémákra is.

A mese gyógyszer. Emeljük a családokban különleges ünneppé a népmese napját, vegyük ölbe a gyermeket és adjuk át neki a kincset, hiszen „a népmesék nem egy letűnt világ nyomai, hanem elődeink ránk örökített bölcsességének gyöngyszemei. A mese a lelki rokonunk, a bölcs és tapasztalt öregapánk és öreganyánk, aki a kellő időben tanáccsal és segítséggel látja el a tisztelettel és nyitott szívvel feléje forduló hallgatót. A népmesék kincsestárában tudást és erőt kap kis és nagy küzdelmeihez az, aki megdolgozik érte. A mese reményt és erőt adó, csodával meglocsolt szigorú tanítónk, aki mindig azt mutatja meg magából, amire épp szükségünk van.” ( Móra Kiadó)

Benedek Elek Kisbaconban született 1859. szeptember 30-án (a település akkor Udvarhelyszékhez tartozott, ma Kovászna megye része). Nevével fémjelezhető a Pósa Lajossal együtt indított lap, az Én Újságom címmel, amely mérföldkőnek számított a magyar ifjúsági lapok történetében. Később teljes egészében a Cimbora című lapnak szenteli magát. A huszadik század elején jelenik meg monumentális mesegyűjteménye, a Magyar mese és mondavilág öt kötete. Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, levélírás közben, végzetes agyvérzés éri. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak”.

magyarnepmese.jpg
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.