Meséljünk rendületlenül, a magyar népmese napján is
Szeptember utolsó napján a magyar népmesét és annak legnagyobb gyűjtőjét, Benedek Eleket ünnepeljük. A népmese gyöngyszem, kincs, őseink hagyatéka, szeretik a gyerekek és a felnőttek is egyaránt. Meséljünk hát bátran, hiszen annyira szükségünk van a hősökre és a jó győzelmébe vetett hitre ebben a gondokkal terhes világban.
A Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére Benedek Elek születésének évfordulóján, szeptember 30-án ünneplik meg országszerte a magyar népmese napját immáron 13 éve. A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a mesével foglalkozó szakemberek, könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett figyelemmel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.
– áll a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásában.
A meséknek, bár eredetileg nem egy gyermekeknek szánt műfaj volt, az ókor óta nagy szerepük van a társadalmak fejlődésében. Ma főleg a gyermeki élet gazdagítása érdekében mondunk mesét, ha mondunk. Szerencsére nagyon sokan felismerték és terjesztik, tanítják a népmesék áldásos hatását, biztatják a szülőket, pedagógusokat arra, meséljenek minél gyakrabban. A mese úgy hatásos igazán, ha fejből mondjuk, tartva a szemkontaktust, kihasználva a nonverbális kommunikáció eszközeit. Nem kell attól tartani, hogy szöveg variánsok születnek, a régi világban is szájhagyomány útján terjedtek a történetek, születtek a mesék.
A mese a legjobb érzelmi intelligenciafejlesztő módszer és a minőségi idő egyik legértékesebb módja. Nem feladatunk az, hogy értelmezzük, analizáljuk a mondanivalóját, egyetlen dolgot kell tennünk, ölbe venni a gyereket és bevonni őt a mese gyöngyöző világába, ő érteni fogja, amit értenie kell, megbékül félelmeivel, eligazodik a világban és megoldást talál a tudatalatti problémákra is.
A mese gyógyszer. Emeljük a családokban különleges ünneppé a népmese napját, vegyük ölbe a gyermeket és adjuk át neki a kincset, hiszen „a népmesék nem egy letűnt világ nyomai, hanem elődeink ránk örökített bölcsességének gyöngyszemei. A mese a lelki rokonunk, a bölcs és tapasztalt öregapánk és öreganyánk, aki a kellő időben tanáccsal és segítséggel látja el a tisztelettel és nyitott szívvel feléje forduló hallgatót. A népmesék kincsestárában tudást és erőt kap kis és nagy küzdelmeihez az, aki megdolgozik érte. A mese reményt és erőt adó, csodával meglocsolt szigorú tanítónk, aki mindig azt mutatja meg magából, amire épp szükségünk van.” ( Móra Kiadó)