Meghalt Sára Sándor filmrendező

A Kossuth-nagydíjjal és Balázs Béla-díjjal, valamint a Nemzet Művésze címmel kitüntetett művész több mint harminc filmben dolgozott operatőrként, és szintén több mint harminc filmet jegyez rendezőként is.

Dokumentumfilmekkel kezdte pályáját, majd a hatvanas és a hetvenes években egyéni látásmódjával hozzájárult a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez. Leggyakrabban Kósa Ferenccel és Szabó Istvánnal dolgozott együtt. Képein az emberi arc és a magyar táj árulkodó módon vall arról, hogy mi történik az emberben és az emberrel a történelmi kataklizmák során.

A budapesti Vörösmarty Gimnáziumban osztálytársával, Bácskai Lauró Istvánnal határozták el, hogy míg Bácskai rendező, addig Sára operatőr lesz. Könyveken keresztül ismerkedett a szakmával és fényképezni kezdett, valamint egyszer három napra csatlakozott Turán Szőts Istvánhoz, aki különböző szokásokat örökített meg a turai néphagyományból.

A Filmművészeti Főiskola évei alatt rengeteg fényképet készített az elesett, utcán tengődő emberekről. 1956-ban a főiskolán tagja lett a forradalmi bizottságnak és így a felkelés leverése után pályakezdőként azonnal a pálya szélére került. (Apját ekkor internálták harmadszor.) Diplomamunkája a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűd volt.

Amikor a hatvanas években enyhülni kezdett a belpolitikai helyzet, Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a Balázs Béla Stúdió fiatal alkotókból verbuválódott csapatához. Operatőrként dokumentalista jellegű rövidfilmeket kezdett forgatni. Majd első meghatározó rendezése is elkészült, a 17 perces Cigányok 1962-ben. Filmjeiben korának érzékeny pontjaival foglalkozott: például a tanyasi életről szóló Vízkereszt, majd az ingázókkal kapcsolatos Oda-vissza. A sok kényes téma miatt általában egy-két évvel később jelenthettek meg filmjei, de rövidfilmjeinek nemzetközi sikere felhívta rá a figyelmet Magyarországon is.

Legtöbbször Kósa Ferenc (Tízezer nap, Ítélet, Nincs idő, Hószakadás) és Szabó István (Apa, Tűzoltó u. 25., Budapesti mesék) mellett dolgozott, de részt vett többek között Gaál István, Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Ranódy László és Rózsa János jelentősebb rendezéseiben is. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte meg Feldobott kő címmel. A Csoóri Sándorral közösen írt – önéletrajzi motívumokban is bővelkedő – film főhőse egy fiatalember, akinek eszmélődése a magyarországi sztálinizmus legkomorabb időszakára esik. A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követik, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, legutóbb pedig A vád.

A televízió megbízásából elkészítette a 2. magyar hadsereg tragédiáját felidéző 25 részes Krónika című dokumentumfilmet, illetve ennek moziverzióját, mely Pergőtűz néven jelent meg. A sorozat és a film operatőre az izsai születésű kiváló fotóművész és kameramann, Kurucz Sándor volt.

Filmjeit több mint ötven országban vetítették, és több nemzetközi elismeréssel is díjazták. 

Sára a Pest megyei Turán született, már a gimnáziumban elhatározta, hogy operatőr lesz. 1957-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Első meghatározó dokumentumfilmje az 1962-es Cigányok volt. 

Moór Mariannával kötött házasságából született Balázs nevű fia követte őt a pályán. Második feleségét a Szindbád forgatásán ismerte meg, Szegedi Erikával közös gyermekük Sára Júlia.

Kényes témái miatt alkotásai gyakran egy-két évvel az elkészülésük után jelentek meg. 

1993-tól hét éven keresztül volt a Duna Televízió főigazgatója, majd elnöke, egyik alapítója a Balázs Béla Stúdiónak is.