Mária Terézia nyári szánkázása
Grassalkovich Antal (1694–1771) köznemesi család sarjaként a Nyitra vármegyei Ürményben látta meg a napvilágot. Vitathatatlan tehetségének – és a Habsburgok iránti lojalitásának – köszönhetően gyorsan emelkedett a társadalmi ranglétrán és előbb bárói, később grófi címet, emellé pedig egyre nagyobb vagyont is szerzett. Egyebek mellett Gödöllő ura is lett, ahol nagy kastélyt, a pozsonyi Grassalkovich-palotához (jelenleg a szlovák államfő rezidenciája) hasonlót építtetett.
Grassalkovich Antal Mária Terézia talán legfontosabb magyarországi híve és támasza volt, aki saját költségén még katonai egységeket is felszerelt és így segítette a királynőt a poroszok elleni háborújában.
Emellett igyekezett meggyőzni a magyar rendeket, hogy maguk is támogassák Mária Teréziát, sőt talán szerepe volt abban is, hogy a pozsonyi országgyűlésen, 1741-ben a magyar nemesség felajánlotta „életét és vérét” a szorult helyzetben levő uralkodónőnek.
Mária Terézia 1751. augusztus 11-én személyesen látogatta meg „hűséges” alattvalóját Gödöllőn, aki – Tóth Béla (1857–1907) Mendemondák című könyvének erről szóló fejezete szerint – „kápráztató és ízléstelen pompával árasztotta el Gödöllőt; a kivilágítások, tűzijátékok, állatviadalok tenger pénzt emésztettek föl”.
A 19. század utolsó harmadának közkedvelt hírlapírója említi azt az egyszerű nép körében elterjedt hiedelmet is, hogy a rekkenő nyári időben az uralkodónő szánon tette meg az utat Pestről Gödöllőre. Mégpedig úgy, hogy Grassalkovich sóval szóratta fel az egész utat és ez tette lehetővé a nyári szánkázást.
Tóth Béla azonban mindezt megalapozatlan szóbeszédnek tartja és emlékezteti olvasóit, hogy ilyesmit állítottak XV. Lajos francia király hírhedt szeretőjéről, Du Barry grófnéról, sőt Mária Terézia később kivégzett lányáról, Maria Antoinettről is, aki XVI. Lajos francia király felesége volt.
Azt is írja ebben a könyvében, hogy elképzelhetetlen, hogy „a polgárias gondolkodású, komoly fejedelemasszony részt vegyen ilyen komédiában, amely alkalmas lehet vala arra, hogy egész Európát kacajra fakassza(…) Ez az anekdota nyilván a nép fantáziájának műve. Az ókor nagy pazarlásairól szóló mendemondák hinthették el a folkloreban a hihetetlen fényűzés meséinek magvait”.
De Tóth Béla egy másik legendával is leszámol, ennek forrása maga Grassalkovich Antal, aki nem titkolta, milyen mélyről küzdötte fel magát oda, hogy végül koronaőr, Mária Terézia egyik bizalmasa lett. Az oknyomozó újságíró ugyanis tudni véli, hogy Grassalkovich apja Vak Bottyán kuruc generális íródeákja és „postamestere” volt és szolgálataiért az Esztergom vármegyében fekvő Bátorkeszi és Kisújfalu birtokosává tette.
„A fiatal Grassalkovich tehát mesés vagyonát a kuruc generálistól örökölte – írja Tóth – és öröksége döntő lett pályaválasztására nézve is”, mivel jogot tanult és ügyvédi tudományát ügyesen forgatta a maga érdekében, amikor az örökség miatt pereskedni volt kénytelen Bottyán özvegyével, Forgách Júlia grófnővel és a királyi kamarával is. Később azért állította, hogy milyen szegény sorból emelkedett ilyen magasra, mert nem akarta, hogy Bécsben fény derüljön családja kuruc kapcsolataira.
A mesés vagyon eredetéről azonban többnyire rossz véleménnyel voltak a környékbeliek, sőt akadt egy pap is, bizonyos Hangay kapucinus atya, aki egy latin disztichonban a következőket írta a gödöllői kastélyról: „Kőhalmaz, vétkes rablással gyűjtve rakásra / Összerogy és idegen bírja rabolt javait.” Később azonban Grassalkovich haragját érzékelve így módosította a versezetet: Kőhalmaz, sok fáradsággal gyűjtve rakásra / Megmarad és idegen nem lesz birtokosa.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/2. számában.
