2022. január 29., 16:31

Énekelj és élvezd! - Beszélgetés Bodor Éva operaénekessel

Ewita, vagyis Bodor Éva opera-énekesnő a Lévai járáshoz tartozó Hontfüzesgyarmatról indulva hódította meg Európa impozáns operaházait, amelyekben ugyanolyan szenvedéllyel énekel, mint szülőfaluja kultúrházában. Vele beszélgettünk a kezdetekről és idei terveiről.

Bodor Éva
Fotó: Bodor Éva archívuma

Milyen érzések kavarogtak önben, amikor gyermekként először meghallotta Maria Callas Verdi-áriáit?

Számomra addig ismeretlen, mégis leírhatatlanul közelinek tűnő melódiák voltak, már-már nem e világiak. Tényleg az volt az érzésem, hogy nem a mi világunkból valók. Még többet és többet szerettem volna belőle hallani, sőt egy kis idő elteltével hatalmas vágy fogott el: tudni akartam ennek az énektechnikának a titkát.

A zselízi alapiskolába járt. Miként emlékszik vissza az ott töltött diákévekre?

Szeretettel. Ez egy olyan korszak az ember életében, amikor még csak nem is sejti, mi mindent hozhat a nagybetűs élet. A tudatalattimban már ezekben az években is vágytam a zenére, legfeljebb azt nem tudtam, milyen típusúra, milyen műfajúra.

A lévai énektanárnőn, Grébner Margiton kívül a zselízi karnagyot, Horváth Gézát is megemlíthetjük tehetségének felismerői között. Hogyan segítette önt pályája kibontakozásában?

Bodor Éva
Fotó:  Bodor Éva archívuma

Horváth Géza tanár úr a Franz Schubert Gyermekkar vezetőjeként évente szervezett egy meghallgatást a felső tagozatba lépő ötödikesek számára. Ez alapján határozta meg, ki kerülhet be a kórusba. Amikor rám került a sor, valamilyen módon eljutottunk a magas C-ig, 11 évesen. Felfigyelt erős hangomra, hangterjedelmemre, s felfedezte, hogy a hallásom, már ami a melódiákat illeti, nagyon flexibilis. Sose felejtem el azt a napot!

A lévai Pedagógiai és Szociális Akadémián és a pozsonyi Állami Konzervatóriumban is tanult. Miként került innen rögtön a düsseldorfi Rajnai Német Operába, ahol hamarosan már A varázsfuvola Éj királynőjeként debütált?

A konzervatóriumi és a felépítményi éveim alatt, pontosabban azok utolsó hónapjaiban kaptam egy meghívást Bécsbe. Egy meghallgatásról volt szó, ahol nagyon sokan jelentek meg a magasabb szintű szólisták közül is. A jelentkezőkből ötöt választottak ki, akiket különféle színházakban helyeztek el. Így kerültem Düsseldorfba, s rögtön az első év során megtörtént a nagy bemutatkozás az Éj királynője szerepében Mozart Varázsfuvolájában.

Számos énekversenyen ért el remek eredményeket. Melyiket tudná kiemelni ezek közül?

Nagyobb megmérettetésnek mondható az Egyesült Államokban tartott Green Bay, amelyre több állam versenyzője tanulta meg a nem éppen egyszerű repertoárt. Már a kiutazás is kockázatos volt, nagy kihívást jelentett a versenyen való részvétel, azonban akkor is azt sugallta valami, hogy: énekelj és élvezd! Megfogadtam, és végül első helyezett lettem.

Jelenleg a zeneművészeti karon tanul Pozsonyban. Ennyi sikerrel a háta mögött mi mindent tud adni még az egyetem?

Tanulmányaim folyamán jöttem rá arra, hogy az ember nem elégedhet meg a színpadi gyakorlatával. Tanulni kell folyamatosan, és az is tudatosult bennem, hogy amíg a hangom engedi, színpadon akarok állni. A szólisták fejében aztán később, ötvenéves kor felett, megfordul a tanítás kérdése.

Bodor Éva
Fotó:  Bodor Éva archívuma

Állt már színpadon Donizetti Roberto Devereux-jának Erzsébet királynőjeként, Verdi Aidájának papnőjeként, a Figaro házassága Barbarinájaként vagy éppen a Rigoletto Ceprano grófnéjaként. Feltűnt Európa számos operaházában, színháztermében, s énekelt Verdi szülőfalujában, Le Roncolében is. Ki tudna emelni egy-egy emlékezetes, a szívének legkedvesebb szerepet, illetve fellépést?

Erzsébet királynőt emelném ki, akinek a szerepét azért is volt kihívás megformálni, mert nem fiktív személy, hanem egy történelmet író személyiség, egy uralkodó. Igyekeztem ráérezni, milyen lehetett valójában, hogyan telhettek a mindennapjai, s szívvel-lélekkel dolgoztam azon, hogy minél hitelesebben megformáljam e nem mindennapi nő színes lelkivilágát. Ez a szerep rengeteg kaput nyitott meg számomra az operaéneklés és további művészi fejlődésem terén is. Felfedeztem a bel canto igazi szépségeit.

2021 szeptemberében színpadra lépett szülőfalujában, Hontfüzesgyarmaton. Milyen érzésekkel tért vissza?

Kíváncsian, szeretettel tele, felemelő érzésekkel, tudván, hogy otthon vagyok. A falucska, ahonnan származom nem nagy, de családias, mindenki ismer mindenkit… Most a Pozsony melletti Csöllén élek zenész párommal, Katrák Józseffel, aki egyben karnagy és zongorista is. Szeretek visszaemlékezni a gyarmati mezőkre, dombokra, ahol annyit szánkóztunk az unokatestvéreimmel, a konyhából kiszűrődő otthoni illatokra, a nagymami gondosan ápolt eperkertjére, hatalmasra nőtt paprikáira és a szőlőre. 

Milyen kihívások várják 2022-ben? Mik a tervei erre az esztendőre?

Életem eddigi legsűrűbb éve mutatkozik abból a szempontból is, hogy a bel canto repertoárból belehuppanok a 20. század klasszikus zenei világába. Februárban I. Erzsébetként Passau városában, márciusban a prágai Rendi Színházban fogok énekelni, mindezt a Kassai Állami Színházzal együttműködve külföldi kollégákkal, Elena Maximovával és Davide Astorgával közösen. Májusban Kassán, Karol Szymanowski Roger király című operájában, Roxána szerepében láthat majd a közönség, júniusban pedig megkezdődnek a próbák a budapesti Nemzeti Színházban, ahol ismét az Éj királynőjét fogom énekelni, augusztusban Konstanze-t alakítom a Szöktetés a szerájból című Mozart-operában, s októberben a Nemzeti Színház zenekarával egy tizenkét állomásos japán turné vár.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/4. számában      

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.