Egy tudománynépszerűsítő nagyszombati professzor
A tudományos ismeretek terjesztése Magyarországon sok száz éves múltra tekint vissza. Ezt a feladatot tudatosan először talán Apáczai Csere János (1625–1659) protestáns tanár vállalta fel, aki Magyar Encyclopaedia c. munkájában egyszerre tett kísérletet a különböző szakterületek ismereteinek összefoglalására és a magyar tudományos szaknyelv megteremtésére. Ez többé-kevésbé a csillagászat területén hozott máig érvényes eredményeket, az egyéb tudományok „magyarítása” a mai fül számára már sokszor zavaró.
Talán ezért is gondolta úgy egy másik jeles ismeretterjesztő, a 385 éve született Szentiványi Márton (1633–1705) jezsuita hittudós, sokoldalú tudós ember, a nagyszombati egyetem professzora, hogy inkább megmarad a latinnál. Calendarium Tyrnaviense címmel 30 éven át jelentetett meg egy műfaját tekintve nehezen meghatározó könyvsorozatot, amely egyszerre volt csillagászati naptár és mindenféle egyéb ismeretek tára.
Kezdve a botanikával és zoológiával, folytatva a történelemmel és a földrajzi leírásokkal egészen a jogi és teológiai eszmefuttatásokig. Emellett kiadott egy háromkötetes tanulmánygyűjteményt is Curiosiora et Selectoria Variarum Scientiarum Miscellanea címmel, amelyben a kalendáriumokban megjelent cikkekből is szemezgetett, de sok újabb dolgozattal is megtoldotta azokat.
A szerzőről azt kell tudni, hogy a Liptó vármegyei Szentivánban született, és a huszadik születésnapján lett a jezsuita rend tagja. Tanított Nagyszombatban, Grazban és Münchenben, 1676–1679 között pedig a bécsi Pázmáneum rektora volt. Ezt követően került ismét Nagyszombatba, ahol 12 éven át kancellárja volt az egyetemnek, majd három évig rektora.
Tanári munkája és a Calendarium… szerkesztése mellett számtalan cikket és könyvet publikált, ezek jelentős hányada természetesen hitbuzgalmi és teológiai munka. Szentiványi csillagászati szemléletét erősen befolyásolta az egyház hivatalos álláspontja, amely a ptolemaioszi és arisztotelészi tanokra hivatkozva elvetette a Föld Nap körüli mozgását. Szentiványi, miután nem volt hivatásos csillagász, csak olyan ismeretterjesztő, nem szállt szembe ezzel a dogmával, pedig akkor már Kepler és Newton is tudományos érvekkel cáfolta a ptolemaioszi és arisztotelészi állításokat. Galileit csak azért nem említem, mert műveit az egyház indexre tette, tehát eleve nem lehetett hivatkozási alap.
Az egyházi dogmák persze a növények és állatok bemutatására már nem vonatkoztak, ezen a téren a derék nagyszombati professzor elég sok használható ismeretet halmozott fel és adott tovább, időnként egy-két egzotikus élőlénnyel is gyarapítva a gyűjteményt.
Szentiványi hivatali teendői között szerepelt a cenzorkodás is, 12 éven át az ő hatáskörébe tartozott a Nagyszombatban megjelentetett könyvek és egyéb szövegek előzetes ellenőrzése. Hogy ez miből állhatott, csak találgathatjuk. Bizonyára több volt ez a munka puszta szerkesztésnél, inkább a nem „egyházkompatibilis” állítások kiszűrése lehetett a feladata.
Személyéhez kötődik egy évtizedeken keresztül magát makacsul tartó tévhit is. Pintér Jenő irodalomtörténész, félreértve a Szentiványi által használt „ephemeris” kifejezést, hírlapnak vélte a szerző naplófeljegyzéseit, és úgy írt róluk, mint az első magyarországi újságról. Szentiványi Márton 1705-ben hunyt el Nagyszombatban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2018/26. számában.
