Egy „reménytelen” színész miniatűr remeklései
A korai magyar hangosfilm egyik ünnepelt sztárja volt, pedig többnyire pár mondatos szerepeket játszott. Nevére mégis százezrek álltak sort a jegypénztárnál. Mintha sziámi ikrek lettek volna Kabos Gyulával, együtt lettek a magyar hangosfilm legnagyobb nevettetői, s ugyanúgy végezték is be. Mindketten talán nem is annyira szükségszerű amerikai emigrációban. 140 éve született a magyar film egyik legnagyobb nevettetője, Mály Gerő.
Örmény családból származott, mégpedig Erdélyből. Székelyudvarhelyen vagy más források szerint Székudvaron született. Apja vasutas volt, állomásfőnök, s ahogy az abban az időben lenni szokott az Osztrák-Magyar Monarchiában, folyamatosan (át)helyezgették. Így a kis Gercsi (mert mindenki így hívta) már Aradon végezte az iskoláit mégpedig egy padban Rajnai Gáborral, aki később szintén beírta magát a magyar színház- és filmtörténetbe.
De amíg idáig eljutott, meglehetősen rögös utat kellett végigjárnia. Rajnaival elvégezte Budapesten Solymosi Elek színiiskoláját, majd húszas évei nagy részét vándorszínészként élte le. Ez pár mondatos szerepek mellett plakátozással, díszletfestéssel, annak színpadra való felhelyezésével s más hasonló, nem túl szívet-lelket melengető feladatokkal járt. Kárpáthy György társulata után közel harmincéves már, amikor először felléphet a Vígszínház színpadára, s innentől kezdve már nem engedi el a székesfőváros kezét.
A Nemzeti kivételével megjárja szinte az összes az akkori budapesti színpadot: Apolló Színház, Andrássy úti Színház, Városi Színház, Pesti Színház,Magyar Színház, Operettszínház, Belvárosi Színház, de legtovább, 1924 és 1937 között a Vígszínház tagja volt Kabos Gyulával egyetemben. Eljátszhatta a Kántor szerepét Bródy A tanítónőjében, Csehov Cseresznyéskertjében Jepihodovot, a Pópát Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című, Trianont érintő színművében, Shaw Pygmalionjában a részeges Doolittle, Molnár Ferenc Delilájában a Csapos (innen származik A csapos közbeszól című beköpés), de Móricz Úri Murijában Csörgheö Csulit is.
Imádta a nőket, de ahogy Csortos Gyula, ő sem bírta a kötöttségeket. Első feleségével, Fráter Gizellával hat évig, Zöldi Erzsébettel három, Klampfer Erzsébettel négy évig, míg utolsó, legtartósabbnak bizonyuló negyedik feleségével, Négyesi Annával 17 évig bírta ki. Ahogy egyik filmbéli nejének, Vaszary Pirinek mondja, mikor az arról elmélkedik, hogy előbb megnézik együtt Róma nevezetességeit, s aztán már meg is halhat; „a program jó, csak a sorrend rossz”.
De innentől kezdve 1943-ig több mint 60 filmben játszott, s egy idő után a rendezők még akkor is beíratták a forgatókönyvíróikkal a filmbe, ha igazából semmi különös keresnivalója nem volt arrafelé. Ilyen volt például az Európa nem válaszol című 1939-es kémfilm, amely egy Amerikából augusztus végén hazatérő hajón játszódik. Mály Gerő a hajó egyik utasát játssza, aki feleségével, Vaszary Pirivel római utónászútra urazik.
Épp a legjobbkor, mire a hajó Vigóban kiköt, szeptember elsejét írjuk, amikor a németek épp hadat üzennek az egész világnak. A filmet a kassai Radványi Géza, Márai Sándor öccse rendezte. De Vaszary Pirivel több más filmen alkotnak egymással folyamatosan csipkelődő párt, ahogy kedvenc partnerei közé tartozik Bilicsi Tivadar vagy Kabos Gyula is. De amíg utóbbira a rendezők főszerepeket építenek fel, Mály megmarad a remek karakterfiguráknál, legyen az inas, tejesember, pedellus, pékmester, de akár igazgató is, mint A hölgy kissé bogaras című vígjátékban.
A film a harmincas évek végén játszódik, a háború kitörése előtt, s ha a szerző és a rendező, Gaál Béla itt-ott cukormázba csomagolja is a felettébb tragikus történetet, s nem maradhat el az akkor szinte kötelező happy end sem, a néző pár könnycseppet kitörölve a szeméből lép ki a moziteremből, feltéve, ha nem lopták el az ő ezreket érő brossát vagy netán a cipőjét is.
A sikert és a tartós könnyeket a zseniális szöveg és dialógusok (Vadnai), valamint Buday Dénes filmet átölelő zenéje mellett a remek színészi játék biztosítja, így Csortos Gyula, Gózon Gyula, Makláry Zoltán, Dajka Margit és Páger Antal mellett egyik ritka filmszerepében Tőkés Anna. Mondhatnánk, könnyű dolguk volt a harmincas évek filmkészítőinek, hisz olyan remek forgatókönyvírók álltak a rendelkezésükre, mint Békeffy István, Nóti Károly vagy Zágon István, akik nemcsak a kabaréban nőttek fel, hanem személyesen is kitűnően ismerték azokat, akiknek írtak.
Így Mály Gerőt is, aki még egy háborús drámában, a Negyedíziglen című propagandafilmben is simán képes beilleszkedni egy orosz emigráns hajdani disznópásztor szerepében. Ahogy békésen megfért hipochonder figurája a Havasi napsütés című komor drámai opuszban is, amelyben egy szanatóriumban lábadozó képzelt beteget játszik, aki nagyvilági unalma elől menekül a biztonságos felüdülést nyújtó gyógyintézet falai közé.
Mivel az asszonyokkal sorra kudarcot vallott, a délelőtti művészet, vagyis a filmezés mellett a legnagyobb szenvedélyévé a főzés vált, barátait budai lakásán a főzéstudományával bolondította. Nagy kedvence a töltött káposzta elkészítése volt, s nemcsak készítette, valósággal falta is. Ez a szokása a vészkorszakban is megmaradt, amikor számos barátját bújtatta és etette. 1943-ban a Sári bíró című filmben szerepelt utoljára, majd a borzalmak elől teljesen visszahúzódott. Nagy barátja, Kabos Gyula ekkor már nemcsak kivándorolt Amerikába, hanem bele is halt a nem egészen önkéntes száműzetésbe.
Egykori kollégája, Szőke Szakáll beajánlotta őt a szintén magyar származású Joe Pasternak menedzsernek, de gyorsan kiderült, túl a hatvanon képtelen lesz megtanulni angolul, s kapott ugyan egy kis szerepet, ahol sziú indiánfőnökként magyarul üdvözli a cowboyok vezetőjét. Utolsó éveiben pizzatésztát gyúrt egy olasz, majd krumplit hámozott egy magyar étteremben. Néha-néha pedig szerepelt az Amerika hangja adásaiban is.
Nem játszotta el Sólem Álechem szerepét, csak Gárdonyi Géza tejesemberét, nem írtak az életéről könyvet, mint Jávorról vagy Kabosról. Mégis sokan ma is az ő kedvéért ütnek fel egy-egy régi magyar filmet, várva azt a pár percet, amikor valahonnan előkerül jellegzetes, senkivel sem összehasonlítható figurája, amely vagy zsörtölődik vagy eszik éppen. S ha még az annyira imádott mézes-mákos bobajka is az asztalra kerül Vaszary Piri módra…
