Egy csönd világát ismerő futó könyvbemutatója
Tegnap este került bemutatásra Száz Ildikó újságíró Futónapló című kötete Érsekújvárott, a könyvtár családi részlegén. A szerzővel Bolemant Lilla, a könyv kiadója beszélgetett, az est háziasszonya Kecskés Ildikó a könyvtár vezető munkatársa volt.
Az alkotó már több éve osztja meg a közösségi hálón hajnali futásainak fotóit és az ezekhez írt lélekemelő naplóbejegyzéseket. Az ébredők így kávéjukat kortyolgatva szegődhetnek mellé a futóösvényen, hogy vele együtt csodálkozzanak rá a természet kisebb-nagyobb varázsaira.
Most sokunk örömére mindez könyvben is megjelent.
Ildikó, a csönd világát ismerő ember. Álljon itt egy november 29-i bejegyzése:
Mondandójában szándékosan nincs pont – hét éven, évszakokon, megváltozott élethelyzeteken hömpölyög át.
Az irodalmi műveltség mindig megjelenik a szövegeiben. A szerző elmeséli, egész családjuk könyvimádó volt. Amikor tizenkét évesen gerincműtétje miatt fél évig feküdnie kellett, felépített magának olvasmányaiból egy csodaszép világot, és máig szíven üti, ha egy gyerekkori könyv illusztrációját látja.
„A mi szakmánk állandó versenyfutás az idővel, a terepfutás, tájfotózás ennek pont az ellenkezője. Amint felmegyek a futóösvényre megszűnik az idő, valamint a térerő, így élem meg a teljességet a szakmámban és a magánéletemben” – vallja Ildikó.
Ildikó nagy állatmentő. Kinagyított fotóit a KultúrKorzó szervezésében már láthatta a közönség, s fotókból befolyt összeget egy magán állatmenhely támogatására ajánlotta fel.
Futni is mindig megmentett kutyáival szokott. „Személyes edzőim ők, akik szemrehányóan néznek hátra, ha lassítok vagy megállok” – meséli mosolyogva.
Az a tapasztalata, hogy amikor már majdnem feladja az ember, akkor repül ki a nádasból egy vadkacsa, akkor látja meg az őzikét. Pont akkor száll a kezére egy pillangó, vagy alakul ki szivárvány amikor valamiben megerősíti önmagát. Ezek a csodák, mindig tovább lendítik. Ildikó úgy véli, könyve szűk közegnek szól. Belső utazás ez, egy olyan könyv, amely naponta bárhol felüthető. Arra biztat, érdemes túllépni a saját határainkon és sosincs késő arra, hogy lebontsuk a félelmeink építette korlátokat.
