Báthory Erzsébet és a négyszáz éves mítosz (II.)

Radi Anita 2019. szeptember 15., 07:02

A négyszáz éve meghalt Báthory Erzsébetet a köztudat máig a Felvidék híres vérgrófnőjeként tartja számon. A grófnő külföldön talán a legismertebb, ám nem a legrokonszenvesebb magyar asszony. Bár az újabb kutatások szerint politikai okokból, a vagyona megszerzése miatt keverték rossz hírbe, a köztudat mégis afféle női Drakulaként kezeli. Életéről és az ellene felhozott vádak hátteréről Lengyel Tünde történész mesél.

Mit tudunk az Erzsébet ellen folytatott eljárásról?

Az Erzsébet elleni vizsgálat több mint három évig tartott. Fontos tény, hogy a grófnő soha nem került bíróság elé. Thurzó György nádor saját elhatározása volt, hogy az asszonyt bezáratja a csejtei várba. Ezt már akkoriban is nagyon sokan ellenezték. A magyar jog szerint ugyanis nemesembert idézés nélkül nem lehetett bezárni, csakis a bíróság marasztalhatta el a vétkest. Az ügy tehát jogos felháborodást keltett a nemesek körében. Az embereket nem az érdekelte, hogy Erzsébetet bezárták, hanem hogy megsértették a nemesi jogot. Maga az uralkodó, II. Mátyás is többször figyelmeztette Thurzó Györgyöt a vizsgálat lefolytatására. Valószínű, hogy akik érdekeltek voltak Erzsébet vagyonának megszerzésében, később felhagytak a „boszorkányüldözéssel”, annál is inkább, mert kiderült, hogy az özvegy a gyermekeire íratta a birtokait. Az egész ügy így lassan kialudt, anélkül, hogy bíróság lett volna belőle. Ismeretes, hogy amikor Erzsébetet fogságba vetették, meglátogatta a csejtei evangélikus lelkész, Ponikénusz János. Ő volt az, aki később levelet küldött Thurzónak, és elsőként vádolta meg Erzsébetet és a környezetében élő asszonyokat boszorkánysággal és gyilkosságokkal. Ponikénusz azonban problémás személyiség hírében állt. Sok konfliktusa volt a hívekkel is. Annak ellenére, hogy a korabeli ember nagyon erősen hitt a boszorkányokban, még Thurzó és emberei sem adtak hitelt a levélben olvasottaknak, annyira abszurdak voltak. 

Tehát koncepciós eljárás volt?

Báthory Erzsébet és a négyszáz éves mítosz
Báthory Erzsébet életéről és az ellene felhozott vádak hátteréről Lengyel Tünde történész mesél.

Erzsébet körül négy bizalmasabb személy volt. Az egyik egy Beniczky Kata nevezetű nemesasszony, aki mosónő volt az udvarban. A másik két asszony közül az egyik az ún. vénasszony funkcióját töltötte be. Akkoriban minden nagyasszony mellett volt egy ilyen személy, aki az udvar női felének vezetéséért felelt. Ő, a másik asszony és egy fiatal fiú (Fickó) csak a köznépből származott, őket ezért azonnal kivégezték. Mivel Beniczky nemes volt, Thurzó nem merte kivégeztetni, viszont az asszony a kihallgatás után titokzatos módon eltűnt. Elgondolkodtató, hogy mintegy három évig gyűjtögették a bizonyítékokat az özvegy ellen, miközben a négy koronatanút, akik Báthory Erzsébet közvetlen közelében éltek, egy héten belül kivégezték, egy pedig eltűnt. Az eljárás során több mint háromszáz tanút hallgattak ki, azok nagy része azt vallotta, hogy nem tud semmiről.

Képgalériánk:
Fotó: TASR/AP

Amikor Thurzóék betörtek a csejtei kastélyba, a grófnő éppen vacsorázott. Állítólag találtak ott lányokat, akik már fel voltak készítve a kivégzésre. Ezeket a lányokat azonban senki sem kérdezte ki, mi történt ott velük. Tehát észrevehető, hogy több koronatanú fölött elsiklottak, miközben a másodkézből érkező vallomások hajszolásával foglalkoztak. Tudjuk, hogy az egyik lányhoz sebészt hívtak, de az orvos sem lett kikérdezve arról, milyen sebet kellett ellátnia Erzsébet udvarában.

Ha már összegyűjtöttek több száz tanúvallomást, miért nem vitték végül a bíróság elé?

Hároméves időszakról van szó, amely során nagyon szépen megmutatkozik a propaganda. A kihallgatások több körben zajlottak. Míg az első körben senki nem tudott semmiről, a másodikban már hallottak ezt-azt, aztán a harmadikban egyenesen pontos leírásokkal szolgáltak. Ezek felettébb gyanússá teszik az ügyet. Ezenkívül a nemesi családok levelezésében sem tűnik fel még pletykaként sem, hogy Erzsébet bűnös dolgokat művelt volna. Sőt, kimondottan nagyra becsült személynek számított. Ha bejelentette, hogy átutazóban van, és megszállni kíván valamelyik nemesi családnál, azok azt nagy megtiszteltetésnek tartották. Mivel nincs vádirat, nem tudjuk, mivel akarták végül is megvádolni. Az ügy nem került bíróság elé, csak a kivizsgálási anyag maradt fenn, a 307 tanúvallomás.

Honnan, kitől ered a gyilkosságok, az állítólagos vérfürdő vádja?

Az egész vádat több mint száz évvel később találták ki. Turóczi László jezsuita szerzetes 1729-ben egy útikönyvet adott ki Magyarországról. Végigmenve az országon, leírja az egyes városok és falvak jellegzetességeit. Mindenről csak röviden ír, ám Csejtéhez érve váratlanul hosszasan taglalja Báthory Erzsébet történetét, aki a vért mint szépítőszert használta. Valószínű, hogy Turóczi olvasta az említett tanúvallomásokat, ami meglódította a fantáziáját. Az 1720-as években, a rekatolizáció korszakában vagyunk, amikor egy jezsuitának különösen fontos visszatéríteni az eltévelyedett híveket. Ezért megragadta az alkalmat, és feldolgozta a végbement pert. Az özvegy vérengző természetét azzal magyarázta, hogy elhagyta az igazi, katolikus vallást, és áttért az evangélikus hitre. A valóságban Erzsébet reformátusként született, és élete végéig az is maradt. Bár a történetnek nem volt valóságalapja, nagyon gyorsan elterjedt. Sőt, Turóczi könyvének ezt a részét átvette Bél Mátyás is, aki a kor igazi tudós emberének számított. Ami azonban érdekes, hogy Turóczi könyvének második és harmadik újrakiadásából hiányzik a csejtei vérgrófnő története. Addigra azonban a legenda már önálló életet élt.

Fotó: TASR/AP

Mennyi valóságalapja lehet a vérfürdő vádjának?

A vérről tudjuk, hogy már a legősibb civilizációknál is az életerő szimbóluma volt. A vérfürdőzés ellenben teljes kitaláció. Biológiai tény, hogy az emberi vérben – alvadása miatt – lehetetlen megfürödni. Turóczi említi elsőként, hogy Erzsébet egyszer arcul csapta az egyik szolgálóleányt, annak a vére pedig rácsöppent az úrnő kezére, amitől a bőre megfiatalodott. Amikor Erzsébet pere készült, ilyen részletek fel sem merültek.

Erzsébetet ugyanakkor mágiával és okkultizmussal is vádolták.

Tény, hogy érthetett a gyógyításhoz, ahogy minden más korabeli nemesasszony. Akkoriban nagyon kevés volt az orvos, így a nemesasszonyok feladata volt kezelni az udvarban élő gyerekek és felnőttek betegségeit. Rengetek magyar nemesasszony tudott gyógyítani (Poppel Éva, Czobor Erzsébet), vagy ismerte a gyógynövényeket. Sőt, fennmaradtak receptgyűjteményeik is. Erzsébet egyik levelében Czobor Erzsébettől kér málnagyökeret gyógyítani.

650 áldozatról beszélnek, amivel Báthory Erzsébet bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is mint a legtöbb gyilkosságot elkövetett nő.

Érdekesség, hogy az erre történő utalás a 307 tanúvallomás közül csak egyszer jelenik meg. Egy Zsuzsanna nevezetű személy beszél erről. Az összes tanú közül ő az egyetlen, akinek nincs feltüntetve a vezetékneve. Zsuzsanna elmeséli, hogy egy bizonyos Szilvásy Jakab beszélt neki egy füzetről, amelyben Erzsébet összeírta a 650 áldozatát. A vizsgálat során megszólal Szilvásy is, aki beszél mindenféléről, ám egy szót sem ejt a füzetről. Nem valószínű, hogy éppen ilyen fontos részletet elfelejtett volna említeni. Ennek az állításnak tehát hitelt nem lehet adni.

Hogyan halt meg Erzsébet, és hol van eltemetve?

Az özvegy mintegy négy évvel a bebörtönzése után halt meg, ám nehéz pontosan megmondani, miben. 54 évesen hunyt el, ami akkoriban már öregkornak számított. Valószínű, hogy egészségügyileg sem volt rendben. Nem szabad elfelejteni, hogy az akkori emberek állandóan fáztak. A várak és kastélyok nehezen fűthetők voltak. Ezenkívül rengeteget utaztak, a férfiak lovon, az asszonyok szekéren és hintón, ahol szintén állandóan hidegben voltak. Ez a sokéves, állandó fagyoskodás kihatással volt az emberek egészségére. Egy levélben leírják Erzsébet utolsó éjszakáját, hogy a lába alá rakta a párnát. Talán megdagadt a lába, amiből arra lehet következtetni, hogy a veséje mondhatta fel a szolgálatot. Báthory Erzsébet 1614. augusztus 21-én halt meg, a temetésére novemberben került sor. Akkoriban bevett szokásnak számított, hogy a haláleset után 2-3 hónappal volt a temetés. A hosszú időre azért volt szükség, hogy a távoli rokonság is megérkezhessen a temetésre. Erzsébet esetében a rokonság nagy része Erdélyben élt. Egy főúri személynél a temetésnek is ki kellett fejeznie a rangot, nagy eseménynek számított a végtisztesség megadása. Ez is arra vall, hogy Erzsébetet nagy tisztelet övezte az élete során. A hagyomány szerint a csejtei templom alatti kriptába lett eltemetve. Más híresztelések szerint a kriptából később kivették a tetemét, így ma már nem lehetünk biztosak abban, hol nyugszik. A kriptát ugyanis nem hagyják feltárni, mert megsérülhet az oltár. Az azonban tévhit, hogy befalazott szobában élte volna le élete utolsó éveit. Bár nem hagyhatta el a csejtei várat, a váron belül szabadon járhatott, vendégeket is fogadhatott, köztük a gyermekeit is.

Megjelent a Magyar7 2019/37.számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS