A világrekorder búzanemesítő
A növénynemesítés tulajdonképpen egyidős az emberi civilizációval. Messzire vezetne nyomon követni, hogy az egyes vadon termő növényekből, például a pázsitfűfélék családjába tartozó fajokból hogyan sikerült idővel az emberek napi táplálékát biztosító fajtákat kinemesíteni. Ez hosszú évszázadokon át inkább tapasztalati megfigyeléseken alapult, a tudományos módszerek alkalmazása a 19. században kezdett elterjedni.
A magyar növénynemesítők sorában kiemelkedő helyet vívott ki magának a Hont vármegyei Felsőzsemberben született Baross László (1865–1938), akit a bánkúti búzák atyjaként emleget a szakma. Miután Körmöcbányán és Nagyszombatban befejezte elemi és középiskolai tanulmányait, a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet. Talán a véletlen műve, hogy amikor 1884-ben az intézmény diákja lett, hivatalosan is elindult a magyar nyelvű oktatás. Az akadémia végzősei többnyire különböző uradalmak intézőiként kezdték pályájukat. Baross László József főherceg alcsúti, később gyapjui, végül bánkúti gazdaságában gazdatisztként tevékenykedett.
A kukorica mellett a búza volt a másik fontos növény, amelynek a nemesítését feladatul tűzte ki. Az akkoriban termesztett kenyérgabona jobbára kései érésű, gyenge szalmájú és ezért könnyen megdőlő búzafajta volt, amelynek magjai ráadásul az aratás előtt gyakran beálló nagy hőségben „megszorultak” és ez terméskieséssel járt. Ezek a fajták a gombafertőzésekkel szemben is kevésbé voltak ellenállók és egy esetleges rozsdakár további veszteségeket okozhatott. A feladat nyilvánvaló volt, jobb, ellenálóbb fajták nemesítése.
Különösen a Növénynemesítő Intézet igazgatója, Grábner Emil (1878–1955) akadékoskodott, sőt tiltakozott az új bánkúti búzafajták elterjesztése ellen, elsősorban a gyenge fagytűrő képességükre hivatkozva.
A két szakember több cikkben is igyekezett bizonyítani a maga igazát, de Grábnernek nagyobb hatalom volt a kezében és 1929-ben megakadályozta, hogy a bánkúti búzák részt vegyenek az országos vetőmagakcióban. A termesztők körében végzett kérdőíves felmérés azonban azt igazolta, hogy ezek a fajták minden téren felülmúlják a többi, akkoriban termesztett fajtát, és Grábner állítását cáfolva fagyállóbbaknak is bizonyultak.
Megjelent a Magyar7 2024/25. számában.
