A legnagyobb magyar rézmetsző
Egyetemista koromban került a kezembe Doby Géza Növényi biokémia című, magyarországi viszonylatban úttörő munkája, amely a vizsgára való felkészülésnél nagyon hasznosnak bizonyult. Azt csak évekkel később tudtam meg, hogy a könyv szerzőjének édesapja, Doby Jenő is úttörő volt a maga szakterületén.
Ő ugyan nem a természettudományokat művelte, hanem a képzőművészet elkötelezettje volt, amire bizonyos értelemben genetikailag is predesztinálva volt. Édesanyja ugyanis a kassai származású Henszlmann Imre (1813–1888) kiváló és sokoldalú művészettörténész nővére, Henszlmann Karolina volt. Doby Jenő is Kassán született 1834. szeptember 4-én, de négyéves korától Pesten élt, ahol édesapja a jobb megélhetés reményében családjával letelepedett.
Művészi tehetségét az említett nagybácsi ismerte fel, és az ő buzdítására kezdte el már 15 évesen a réz- és az acélmetszés elsajátítását. Később a festészettel is megismerkedett. Külföldi tanulmányutakat tett Londonban, Firenzében, Bécsben, majd hosszabb időt eltöltve Párizsban is, azzal az elhatározással érkezett haza, hogy arcképfestő lesz. Ehelyett azonban hasznosabbnak látta, ha a különböző művészi sokszorosító technikákban mélyed el. A fényképezés ugyan kezdett nagykorúvá válni, de az újságok, a folyóiratok és a különböző szakkönyvek kiadói még nem tartották kedvükre valónak a fotográfiákat, sokkal szemléletesebbek voltak a metszetek és a grafikák. Ezek az igények találták meg a maguk szakemberét és művészét Doby Jenő személyében.
A festményeket azokban az évtizedekben még nem nagyon tudták meggyőzően reprodukálni a nyomtatványokban, de egy-egy épület, műemlék is jobban mutatott rézmetszeten, tusrajzon, főleg ha azt egy művész készítette. Doby Jenő sok ilyen megbízatást kapott, és mivel jól dolgozott, sokan felfigyeltek a tehetségére. Ma már hihetetlenül hangzik, hogy egy öt évre szóló ösztöndíjat adnak valakinek csak azért, hogy egy nagy méretű festményt rézbe metsszen. Sokszor az utókor nem is sejti, hogy egy-egy jól sikerült arckép az ő keze nyomát viseli. Semmelweis Ignácról készült portréja az orvostörténeti munkákban mindig szerepel, de például gróf Andrássy Gyuláról is készített egy rézbe metszett arcképet. Egykor élt híres festők alkotásairól is számos metszetet készített, ezek önálló lapok formájában is nagy tetszést arattak, de elsősorban a könyvekben történő reprodukálásuk volt a cél.
1884-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter kinevezte a rézmetszés előadójává és tanárává a budapesti iparművészeti iskolába, és 1907. július 1-jén bekövetkezett haláláig oktatta ezt a művészetet, tanítványok egész sorát indítva el a pályán. A róla szóló nekrológ szerzője szerint „Doby Jenő igazi jelentőségét majd az utókor fogja felismerni és méltatni”.
