A legendák valós hőse
Arany János Toldi című elbeszélő költeménye emlékeim szerint kötelező olvasmány volt. Petőfi Sándor 1847-ben a Toldi első részének megjelenése után kötött életre szóló barátságot a nála hat évvel idősebb költőtársával.
A mű nyelvezete és cselekménye az ifjú olvasókat is magával ragadta, igazából nem is foglalkoztatott bennünket a kérdés, honnan merítette a szerző a témát és a címszereplő létezett-e a valóságban. Talán szóba került az iskolában Ilosvai Selymes Péter neve is, aki 1574-ben Debrecenben adta ki nyomtatásban a Toldiról szóló históriás éneket, ő a népi szájhagyomány alapján gyűjtötte össze a hőssel kapcsolatos – többnyire inkább csak elképzelt – eseményeket.
Arany természetesen ismerte Ilosvai Selymes Péter évszázadokon át a vándorlantosok és különböző olcsó kiadványok révén terjesztett munkáját. A hiteles források, elsősorban a 14. századi Anjou-kori oklevelek csak másfél évtizeddel a mű megírása után kerültek napvilágra és ezekben Toldi Miklós valóságos személyként szerepel.
Mit tudunk erről a 14. században élt hősről? 1320 táján született Bihar megyében egy tehetős nemesi családban. Már korán familiárisa lett Meggyesi Simonnak, I. (Nagy) Lajos kedvelt emberének, aki az 1350-es években pozsonyi ispán lett. Rendszerint Toldi helyettesítette az időnként távol levő Meggyesit, egy időben a pozsonyi vár várnagya is volt. Az ispánnak, majd Vásári Miklós esztergomi érseknek köszönhetően a királlyal is kapcsolatba került, és mivel nemcsak jó fizikumú, a kardot kiválóan forgató katona, hanem az átlagosnál műveltebb is volt, I. Lajos szívesen fogadta szolgálatába. Toldi szervezői tehetsége és nagy testi ereje bizonyosan közrejátszott ebben, de jellembeli tulajdonságai is arra predesztinálták őt, hogy fontos megbízatásokat és tisztségeket kapjon.
A magyar uralkodót, már csak személyes érintettsége okán is foglalkoztatta az, hogy mi történik Itáliában. Mint ismert, András nevű öccse eljegyezte a nápolyi király Johanna nevű unokáját és Budán azt feltételezték, hogy a herceg lesz majd a városállam uralkodója. VI. Ince pápa is támogatta ezeket az ambíciókat, ami viszont egyáltalán nem tetszett bizonyos udvari köröknek és orvul meggyilkolták Andrást.
VI. Ince szerette volna felszámolni az anarchikus állapotokat a Vatikáni Államban, már csak azért is, mert ő nem Rómában, hanem Avignonban székelt akkoriban. 1362-ben meghalt, utóda V. Orbán ugyancsak jó viszonyt ápolt a magyar királlyal és arra kérte őt, hogy katonailag is támogassa elődje megkezdett tevékenységét. Nagy Lajos egy 1600 fős lovas csapatot küldött Itáliába Toldi Miklós parancsnoksága alatt. Angol zsoldosokkal egyesülve létrehozták a Fehér csapatot, amely az egyik leghíresebb nemzetközi zsoldossereg volt a 14. században. A katonák ezüstös, fehérre polírozott páncélt és fehér köpenyt viseltek, amelynek már a látványától sok esetben inába szállt az ellenség bátorsága. Ez a sereg nagy győzelmet aratott a Vatikán szövetségeseit folyamatosan veszélyeztető Milánó ura, Bernabo Visconti csapatai felett. Az itáliai krónikák szerint a milánóiak védelme teljesen felmorzsolódott és a város ura kénytelen volt békét kötni a pápával.
A Fehér csapat azonban egy évvel később szembe került a Milánó szolgálatában álló Szent György zsoldos csapattal és 1365. július 1-jén súlyos vereséget szenvedett a perugiai csatában, maga Toldi Miklós fogságba esett. Nagy Lajos számára azonban fontos volt, hogy Toldit kiváltsa fogságából, így a hős hamarosan visszatérhetett Magyarországra, ahol egymást követően több vármegye főispánjaként tevékenykedett. Nagy Lajos halála után Luxemburgi Zsigmondnak is megbízható embere volt 1390-ben bekövetkezett haláláig.
Megjelent a Magyar7 2026/45. számában.
