Tévhitek és előítéletek: így csúsztatnak a nagyszarvai szlovák szülők

Slávka Brontvajová, az Iniciatíva BKZ polgári társulás egyik alapító tagja a társulás Sme.sk oldalán található blogján értekezik arról, mennyire „meglepte”, hogy mi zajlik a nagyszarvai magyar óvodákban. Mivel Nagyszarván kizárólag csak magyar óvoda működik, így „kompromisszumot” tett, és ebbe az intézménybe íratta gyermekét azzal, hogy az alapiskolát már egy szlovák tanítási nyelvű intézménybe fogja folytatni.

A szlovák szülő, aki elmondása szerint olyan „büszke nagyszarvainak vallja magát, aki a magyar nyelvet is beszéli”, felháborodva a következőket írta:

„Az óvodások hirtelen elkezdtek a magyar történelemről tanulni, magyar kulturális eseményeket látogatni, magyar emlékművek előtt hajlongani, büszkén mellükön viselni a magyar trikolórt. Óvodások, akik még egyáltalán nem is értik, mit akarnak a felnőttek ezzel elérni.”

Az említett részlet jól bizonyítja, hogy a szlovák szülők egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hová költöztek és milyen közösségben élnek, és hogy amit ők „tapasztaltak” a magyar óvodákban, más nemzetek esetében is teljesen természetes jelenségnek mondható.

A BKZ polgári társulás weboldalán (www.chcemeskolu.sk) olyan erős érzelmi töltetű szófordulatok olvashatóak, mint pl.: a „szlovák iskolák akut hiánya Dunaszerdahely környékén”, „mi zajlik Dél-Szlovákiában”, avagy „az oktatásügy állapota Dél-Szlovákiában” (a BKZ legutóbbi sajtónyilatkozatából idézve), ezzel párhuzamosan a szlovák médiában is hasonló jellegű fogalmazások jelentek meg: „délen hiányoznak a szlovák iskolák”, „a Pozsonytól délkeletre található falvakban csak magyar iskolák vannak”, „kétségbeesett szülők Dél-Szlovákiából”; mintha arra akarnának utalni, hogy valami nagyon „rendkívüli” történne Dél-Szlovákia régióiban.

Ezzel szemben az igazság az, hogy a szlovák iskolák „akut hiánya” az adott falvakban csupán azért jellemző, mert egy több évszázada nagyrészt magyarok által lakott területekről van szó, ahová szlovákok csak az utóbbi években kezdtek el nagy számban betelepedni, így eddig nem volt különösebb igény szlovák tanítási nyelvű iskolák létesítésére sem.

További aggodalomra ad okot a BKZ blogján olvasható következő mondat is:

„Miért ne lehetne egy szlovák iskola Nagyszarván az ő (a környező falvakból érdeklődők) számukra is, ha a már létező magyar iskola toborzásokat végez az egész környéken, mert különben nem tudna létezni?”

Szóval, ha valaki tisztában van a helyi magyar iskolák problémáival, a szlovák iskolák erős elszívó hatásával, illetve asszimilációs befolyásával, miért nem érti meg, miért nem szeretnék az adott település lakosai a szlovák iskolák létesítését?

A BKZ polgári társulás oldalán különböző konspirációs elméleteket is terjesztenek, miszerint a szlovák iskola megnyitását ellenzők nyilván csak azért nem kívánják támogatni ötletüket, mert ellentétben áll Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikájával:

„A szlovák iskola létesítésének egyedüli akadályát a kompetens személyek akaratának hiányában látjuk. Nem akarják, és nyilvánvalóan nem is támogathatnak egy ilyen dolgot, mert nem egyezik Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikájával, aki nagyvonalú és célzott politikájával támogatja Dél-Szlovákiát. A szlovák iskola létesítése ugyancsak nem tetszik a Most-Híd és MKP politikai pártoknak sem”.

A nagyszarvai iskolaüggyel kapcsolatban több szlovák televíziócsatorna riportjában is elhangzott a szlovák szülők szájából az az érv, hogy egy szlovák iskola létesítése az érintett magyar falvakban csak „segítene”, és „jót tenne” az amúgy is komoly gondokkal küzdő magyar iskoláknak. A JOJ televízió egyik riportjában Slávka Brontvajová a következőket nyilatkozta:

„Itt inkább félelemről van szó amiatt, hogy ezzel megszűnik a magyar alapiskola. Ez viszont nem igaz, mivel mi valójában a magyar iskolát is meg akarjuk menteni azzal, hogy megnyílik egy szlovák iskola is.”

Brontvajová hasonló jellegű nyilatkozata olvasható a Pravda hasábjain is:

„Nagyon fontos a számunkra, hogy a szlovák iskola már a következő tanévben megnyílhasson. A szlovák és magyar nemzetiségű gyerekek egy épületben történő oktatása csak hasznára válhat a szlovák-magyar viszonyok megszilárdításában”.

A BKZ polgári társulás ugyancsak kitér arra, hogy a szlovák iskola pozitívan hatna a magyar iskolára:

„És hogy nincs erre pénz? Hisz az iskola az államtól a diákok után kapja a fejpénzt. Pénz tehát van. Ezáltal a szlovák alapiskola mellett a magyar iskola is javulni fog.”

Az igazság viszont az, hogy egy szlovák iskola létesítése egy magyarlakta faluban nem segítene, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban ellehetetlenítené az adott magyar iskola így is problémás helyzetét. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szlovák lakosok rohamos betelepülésével, igényükkel a szlovák iskolák létesítésre, vagy a szlovák nyelv megjelentetésével a hétköznapi életben (pl. kétnyelvű szlovák-magyar hirdetések bevezetése folytán) a magyar közösség megbontása és szórványosodása kezdődik el. A szórványban élő kisebbség pedig a helyi többségi kultúra és nyelv hatására fokozatosan elveszíti igényét saját kultúrája, anyanyelve és végezetül nemzetiségi tudata iránt.

Legvégül fontos megemlíteni, hogy bár az anyanyelvi oktatáshoz való joga természetesen minden állampolgárnak meg kell, hogy legyen, mindeközben olyan szituációba kerültünk, amikor a helyi őslakos magyarok szavát és követelményét felülírhatja az újtelepesek igénye.

Ezt a különbséget maguk a szlovák szülők is érzékelik, amikor az őslakosok (starousadlíci) kifejezést használják nyilatkozataikban a falvakban élő magyarokkal kapcsolatban. Jelenleg annak lehetünk tanúi, hogy míg a magyar iskolák gondjait évtizedek óta ignorálja a szlovák kormány és az oktatási tárca, addig néhány szlovák nemzetiségű lakos követelését rövid időn belül sikerült orvosolnia.