Szlováknyelv-oktatás: A kulcs a tanár kezében van

B. Vida Júlia 2018. június 11., 13:25

Az elmúlt hetekben sok vitát váltott ki a szlovák parlament által elutasított szlováknyelv-oktatásra vonatkozó ellenzéki törvényjavaslat, mely az államnyelvet idegenként tanította volna a nemzetiségi iskolákban. Hogy a kérdés igencsak sürgető, arra elég bizonyíték, hogy a statisztikák szerint öt magyar diákból egy megbukik a szlovák írásbeli érettségin. Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, oktatásügyi szakember kissé furcsállja, hogy miközben jelenleg egy szlováknyelv-oktatási módszer tesztelése folyik három kiválasztott magyar iskolában, törvényjavaslat került a parlament elé.

„A módszer mindig a tanár kezében van, ő dönti el, hogyan tanít, és ehhez nem kell senkitől sem engedélyt kérnie. Egy dolog persze igaz, a módszer a tananyag függvénye is. És ha a tananyag például régebbi szlovák irodalmat tartalmaz, akkor nagyon nehéz modern módszerekkel tanítani. Előbb a tanterveket, a tananyagot kell megváltoztatni, a módszert pedig rábízni a tanárokra és az iskolákra” – osztotta meg véleményét a ma7.sk-val az oktatásügyi szakember. Szerinte egyértelmű, hogy a tananyagból ki kellene venni a felesleges dolgokat, és a kommunikációra helyezni a hangsúlyt. Megemlítette, hogy ő a kassai ipariba járt, és ott a tanárokban már az ötvenes években is volt annyi kurázsi, hogy a történelemből például a magyar történelmet tanították.

Amikor a kevesebb néha több

„Egy vállalkozás, ha olyan termékeket gyárt, amiket nem tud eladni, akkor nagyon gyorsan tönkremegy. Az oktatásügyünkben viszont előfordulhat, hogy a középiskolák évekig olyan végzősöket bocsátanak ki, akik nem tudnak érvényesülni, mert nem tanulnak meg szlovákul, vagy éppen nem tudják a matematikát. Nincs visszajelzés, visszacsatolás, nincs felelősségre vonás. Meg kellene fogalmazni – a kompetenciák szintjén – mi az, amit a tankötelezettség végén a diáknak tudni kell” – mondta Albert Sándor. Hozzátette azt is, az Állami Pedagógiai Intézet ugyan meghatározott standardokat, amit optimális esetben a diáknak tudnia kellene, de ha ezeket mind tudnák, akár még Nobel-díjasok is lehetnének.

Képgalériánk:
Fotó: Fábián Gergő

„Ezeket a standardokat egyszerűen képtelenség teljesíteni. Minimális követelményeket kellene megfogalmazni, amit nevezhetünk akár nemzeti minimumnak is. De ezt aztán minden diáktól számon kellene kérni. Persze, az sem baj, ha valaki jóval efölött teljesít. Az egyik legnagyobb gondja a mi iskolarendszerünknek az, hogy nagyon sokan leszakadnak, elég, ha csak a PISA-felmérésekre gondolunk” – véli. Szerinte úgy, mint például Kanadában vagy Litvániában, fel kellene zárkóztatni a rossz szociális környezetből érkező diákokat is az elvárható minimális szintre. Ha ezt nem tesszük, belőlük lesznek a munkanélküliek, a segélyekből élők.

Szemléletváltás nélkül nem fog menni

Hogy a nyelvtanulás lényegében nem ördöngösség, arra példaként azt hozza fel, ahogy a három- vagy négyéves kisgyermek tanulja a nyelvet, akinek még fogalma sincs a nyelvtanról. Megtanulja a szavakat, kézzel-lábbal mutogat, majd idővel egyre jobban csiszolódik ez a nyelvtudás. Nem baj, ha a szóvégződések, a ragozás nem tökéletes, fontos, hogy beszél.

Azt azonban beismeri, hogy vegyes környezetben sokkal könnyebb a szlovák nyelv megtanulása, mint egy színmagyar településen. A lényeg, hogy minden gyermeknek a nála a leghatékonyabb módszerrel kellene a szlovák nyelvet is tanítani, nem büntetve őt azért, ha hibákat vét kommunikáció közben. A lényeg az, hogy értsük meg egymást. Ha a gyereket állandóan javítgatják vagy kinevetik azért, ahogy beszél, mindjárt leblokkol, és még azt sem adja ki magából, amit tud.

Albert Sándor úgy véli, mindennek – így a szlováknyelv-oktatásnak is – az alfája és omegája a pedagógustársadalomban rendkívül szükséges szemléletváltás. Amíg ez nem történik meg, és amíg a pedagógiai karokra nem a legrátermettebbek kerülhetnek csak be, nehéz lesz bármiféle reformot keresztülvinni az oktatásügyben.

0 HOZZÁSZÓLÁS