Sokarcú Felvidék I. – Jön a XIII. Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia

2018. augusztus 28., 10:32
ma7

Tudásra fel, felvidéki magyar ifjúság! Kicsiny közösségünk is úgy haladhat előre a kisebbségi sors rögös, mégis egyedi útján, ha szellemileg is “csinosodni” fog. 2018. november 22-23. között kerül megrendezésre a XIII. Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia komáromi Selye János Egyetemen, amelyre valamennyi tudományág lelkes képviselőjét sok-sok szeretettel várják a Diákhálózat nevében. Ha esetleg ez a sok-sok szeretet sem lenne elég, beszéljenek helyettünk a tavalyi év helyezettjei, akik elárulják, hogy miért is érdemes FTDK-snak lenni és milyen tapasztalatokkal gazdagodtak.

Először Sánta Kamillát kérdeztük, a Selye János Egyetem egyik hallgatóját, aki a 2017-es FTDK Közgazdaságtudományi Szekciójának első helyezettje lett. 

DH: Valamennyien olvashattuk különböző hírportálokon, hogy a Magyarok Világszépe egyik versenyzője voltál. Milyen érzés lett volna „közgazdász szépségkirálynőnek” lenni? Mesélnél róla egy kicsit? 

SK: Idén bekerültem a Magyarok Világszépe TOP14-es mezőnyébe. Az augusztus 10-i döntőn beválogattak a legszebb 10 lány közé, emellett a blikk.hu olvasói nekem ítélték a közönségdíjat, valamint megkoronáztak a Felvidék legszebb hölgyévé. Úgy gondolom, a válogatón fontos volt bizonyítani, hogy nemcsak külső, de belső értékeim is vannak. A zsűrinek már akkor elmondtam, hogy aktívan részt veszek a Selye János Egyetem tudományos életében, hiszen 2017-ben az egyetemi forduló után a FTDK-n is győzedelmeskedtem. 2019-ben az OTDK-ra készülök. Remek érzés ún. „közgazdász szépségkirálynőnek” lenni! 

DH: Szakmai szempontból hasznosnak találtad az FTDK-t? 

SK: Az FTDK-t rendkívül hasznosnak találtam, mivel már nemcsak az egyetemen megismert oktatókkal,  hallgatókkal találkozhattam, hanem több, a közgazdaságtanhoz értő szakemberrel is. A zsűritől rendkívül hasznos tanácsokat kaptam, biztos vagyok benne, hogy ezek a jövőben mind a javamat szolgálják majd. Érdekes volt a többi szekció előadásaira is beülni, az irodalomtudományi különösen tetszett. Mivel a rendezvény több napig tartott, a kapcsolatépítésre, barátkozásra is volt időnk, ami ugyancsak pozitívum. 

Másodjára Nagy Bence nyilatkozott nekünk, aki a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen végzett tanulmányain kívül komoly terveket szövöget. 

DH: Idén a Gombaszögi Nyári Táborban vendégünk voltál a „Felvidéken épül Szlovákia első űrrakétája” c. előadáson. Kérlek, mesélj nekünk erről a projektről! 

NB: Ha Dunaszerdahelyről hiányzott még valami, az egy űrrakétaprojekt volt. Most már szerencsére ezzel is büszkélkedhet a város, pontosabban Boros Csaba, ugyanis az ő vezetése alatt indult a dolog pár évvel ezelőtt. Egész pontosan az ARDEA (Amateur Rocket Development Adventure) projektről van szó, aminek célja, hogy építsünk egy viszonylag kicsi, úgynevezett szuborbitális rakétát, amivel majd elérhetjük az űr határát (a bizonyos Kármán vonalat). Persze nem kell rögtön Spacex szintű űriparra gondolni, rakétaipari viszonylatban egy szerény kis műhelyben dolgozgatunk szabadidőnkben. A tervezés jelentős részéért Csaba a felelős. Én főként a gyártásban, valamint a rakéta röppályájának számolásában segítek. Egyelőre kiforróban van a projekt, jelenleg egy mobil kilövőpadon dolgozunk. Ha ez elkészül utána már "csak" a motortesztek és a kilövés van hátra. 

DH: Mi volt a legjobb élményed az FTDK-n? Hogy érezted magad? 

NB: Az FTDK-n alapból apró öröm volt, hogy létre tudott jönni egy műszaki szekció, amire azelőtt, ha jól tudom, még nem volt példa. Fontosnak tartom, hogy a társadalmi tudományok mellett a reál tárgyak hallgatói is lehetőséget kapjanak, hogy megmutathassák mivel foglalkoznak. A legjobb emlék pedig egyértelműen a hangulat, ami átjárja az egész konferenciát, legyen szó arról a szorongós pár percről, amikor értékelik a munkád és kiderül, kellő hozzáértéssel dolgoztad-e fel az adott témát, vagy akár arról a közösségi élményről, amit a "hivatalos" rész után élsz át az éjszakába nyúló beszélgetésekkel és a kialakuló barátságokkal. A tavalyi tapasztalatok alapján mindenkinek ajánlani tudom az FTDK-t, remélem, idén is részt tudok venni. 

Végül pedig a frissen diplomázott Keszler Zoltánt kérdeztük, aki a pozsonyi Comenius Egyetem orvostanhallgatója volt. 

DH: Épp nemrég gyarapítottad a felvidéki magyar orvosok sorát. FTDK-s munkádat akár a későbbiekben is hasznosítani tudnád? 

KZ: Nos, ez egy jó kérdés. Mikor a munka írásának nekifogtunk, még úgy gondoltam, hogy az immunológia irányába szeretnék szakosodni. Ez egészen az utolsó év elejéig így is volt, aztán kicsit változtak a feltételek, így a háziorvosi pálya mellett tettem le a voksom, arrafelé orientálódom. Tulajdonképpen az az orvos leszek, akivel először találkozik a beteg, ebből kifolyólag nem árt, ha esetleg megszólal majd a vészcsengő, hogy esetleg immunhiányos betegség is szóba jöhet, bár felnőtteknél elenyésző az újonnan diagnosztizált betegek száma. 

DH: Hogyan jellemeznéd az FTDK-t? Neked mit nyújtott? 

KZ: A neve elég jól jellemzi. Bővebben talán annyit, hogy különböző kategóriákban indulhat a versenyző. Saját tudományos munka megírása szükséges. Vagy kari TDK-ról jut tovább, vagy pedig szakmai ajánlólevéllel jelentkezik (amennyiben anyaintézménye nem rendez kari TDK-t).
Bár tudományos konferencia, és verseny is egyben, számomra teljesen barátságos légkörben telt az egész. Jókat beszélgettünk a versenytársakkal, zsűrivel, a többi résztvevővel és az érdeklődőkkel is.
Jó érzés volt, hogy helyezett lettem, de ami számomra a legfontosabb, hogy végre a saját anyanyelvemen beszélhettem és adhattam elő a munkámat tudományos körben. Magyar nyelven kaptam a prezentációhoz kapcsolódó kérdéseket, megjegyzéseket, és persze a kritikát is. 

Hamarosan jelentkezünk a tavalyi FTDK-s helyezettek bölcsészeivel és társadalomtudósaival. 

Czáboczky Szabolcs, a Diákhálózat sajtóreferense