"Nagy bajban vagyunk" - Bauer Edit arról, hogy miért csatlakozott az Összefogás Mozgalomhoz

Kolek Zsolt, Langschadl Mátyás 2019. szeptember 06., 09:34

„Mivel valóban komoly a helyzet, nincs helye annak, hogy az ember ne legyen kompromisszumkész, és ne vállalja fel, hogy megoldást keressen” – mondja a ma7-nek Bauer Edit, az Összefogás Mozgalom előkészítő bizottságának tagja. Az MKP korábbi EP-képviselője beszél arról is, hogy miért nincs időnk most az ideológiai vitákra, és hogy a felvidéki magyarság mélyrepülésében mekkora szerepe van politikai pártjainknak. Interjú.

Archív Fotó: TASR

2014-ben, amikor véget ért az EP-képviselői mandátuma, gyakorlatilag teljesen visszavonult a nagypolitikától. Mi indokolta azt, hogy öt év után ismét színre lépjen?

Őszintén szólva nem terveztem semmiféle “visszatérést”, és a mostani szerepvállalásomat sem egyfajta surranópályán való visszatérésnek gondolom. Előadódott egy helyzet, amely maga módján rendkívüli.

Annak következtében, hogy a magyar érdekeltségű pártok nem egyeztek meg egymással, hosszú évtizedek után megint előállt egy komoly helyzet. Annak a valószínűsége, hogy bármelyik párt önállóan indulva bekerüljön a törvényhozásba, módfelett lecsökkent.

Úgy gondolom, hogy sem a magyar választóknak nem érdeke, sem a szlovák demokráciának nem tesz jót, ha nincs a szlovák parlamentben magyar képviselet, amely idáig kevés kivétellel mindig a demokrácia megerősödését, az euroatlanti orientációt szorgalmazta. Akkor, amikor mindez valamilyen módon veszélybe kerül, hatalmas kihívás, hogy találjunk egy olyan megoldást vagy esélyt, amelyik reális lehet bizonyos körülmények között. Mivel valóban komoly a helyzet, nincs helye annak, hogy az ember ne legyen kompromisszumkész, és ne vállalja fel, hogy megoldást keressen. Ha csak azt nézzük, hogy milyen drámai mértékű a lemorzsolódásunk, milyen nagy az asszimilációra való hajlam, vagy amikor az is szóba kerül egy ifjú szlovák politikus ötlete nyomán, hogy az Új Szó akár lehetne kétnyelvű is, akkor azt gondolom, hogy nagy bajban vagyunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ebből a bajból saját magunkat a hajunknál fogva kihúzzuk.

Mit gondol, hogyan jutottunk ilyen mélyre? Mi ebben a politikai elitünk felelőssége?

Azt gondolom, hogy az okok keresése még talán korai, még nincs jó rálátásunk az egészre. Mai problémáink gyökerei, például az asszimilációra való hajlam, egészen a kilencvenes évekig nyúlik vissza. Azzal, hogy a magyar szülők szlovák iskolába adták a gyereküket, elindult egy olyan nyelv- és identitásváltás, amit rettenetesen nehéz azóta is megállítani. Úgy érzem, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk.

S hogy ebben mi a pártok szerepe? A Hídé az elszalasztott lehetőségekben és talán abban a szlogenben ragadható meg, hogy a „pék nemzetisége nem számít”, de a másik oldalon is voltak komoly mulasztások.

Ráadásul nagyon sok minden történt, ami helyrehozhatatlan törést okozott: gondoljunk akár a kettős állampolgárság történetére, vagy a 2004-es magyarországi népszavazásra. Olyan kihívások voltak ezek, melyekre nem találtuk meg a jó választ. Azt a kérdést pedig, hogy „mi lett volna, ha…”, teljesen irreleváns feltenni.

Hogyan történt az Összefogás Mozgalommal való kapcsolatfelvétel? Sokat győzködték?

Nyilván az újságok hasábjain folyó társadalmi vita és sok-sok beszélgetés után az ember látta, hogy merre vannak a kitörési pontok. És ebből nem volt sok. Amikor aztán a két párt nem egyezett meg egymással, mindössze egy ilyen pont maradt: mégpedig az, hogy össze kell fogni mindenkivel, akivel csak lehet. Ez számomra nem volt kérdés. Amikor tehát megszólítottak, nem kellett sokat töprengenem, hogy mit is kellene tennem. Persze az ember idealistán azt gondolta, hogy más is látja, mi a helyzet, s hogy mit kell tenni, így a negatív kritikákra, visszhangokra nem számítottam. Szerencsére a pozitív visszajelzésekből azért több van.

Hogyan reagált pártja, az MKP, amelynek színeiben jelenleg is városi képviselő Somorján, arra, hogy az Összefogás Mozgalomban szerepet vállalt?

Teljesen visszafogottan. Akikkel beszéltem, megértették a döntésemet. Világosan látták, hogy mi a helyzet. 

Konzervatív oldalról nem érte kritika azért, hogy a liberális tábor egy korábbi meghatározó alakjával, Zászlós Gáborral lépett egy platformra?

Voltak, akik ezt felrótták nekem. De úgy gondolom, ennek az elhatározásomnak most jelzésértéke volt.

A mai helyzet megkívánja, hogy ne nézzük, ha valaki jobb- vagy baloldalon áll, vagy azt, ha valaki liberális vagy konzervatív gondolkodású. 1998-ban is hasonló volt a helyzet, amikor a Magyar Koalíció Pártja megalakult. Volt ott jobboldali és baloldali, liberális és konzervatív kötődésű ember is.

Az Összefogás arról szól, hogy ha van egy közös cél, akkor az összes különbséget az adott pillanatban tudjuk jegelni, és legyünk kompromisszumkészek.

Milyen esélyt lát arra, hogy sikerül a pártokkal megegyezésre jutni, gondolok elsősorban a Magyar Közösség Pártjára és a Most-Hídra? Úgy tűnik, az utóbbival mintha kilátástalan lenne a megegyezés.

A Most-Híd már döntött a saját jövőjéről, ezzel nincs mit kezdeni. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy egyes személyek nem hozhatnak más döntést – talán fognak is ilyen döntések születni. Úgy gondolom, az MKP-ban viszont nagyon sokan értik a helyzetet, tisztában vannak vele, hogy nincs más esély az összefogásra.

Nyilvánvalónak látszik, hogy a választási párt sikeréhez szükség lesz az MKP aktív közreműködésére. Milyen szervezeti formában tartja elképzelhetőnek az együttműködést a párttal?

Pontosan ilyen elképzeléssel bontott zászlót az Összefogás Mozgalom. Ha az MKP önállóan indulna, azzal óriási kockázatot vállalna, mivel a bejutás esélye rendkívül csekély.

Meggyőződésem, hogy az Összefogás által kínált nyitás, egybekötve a fiatal nemzedékek és a civil szervezetek megszólításával, az MKP-nak is érdeke.

Van egy másik szempont is, amit döntőnek érzek: ha a közösség érdekét nézzük, akkor a pártszempontnak másodlagosnak kell lennie.

Az elmúlt években a pártok rivalizálása sok magyar választót kiábrándított a politikából, ezeket a passzív választókat mivel tudja megszólítani az Összefogás?

Úgy gondolom, a magyar összefogás iránti választói igény nagyon erősen jelen van a társadalmunkban, ezért az Összefogás Mozgalom megalakulása nagyon sok kiábrándult választó akaratával egyezik.

Még akkor is, ha a Híd nem áll az Összefogás mögé, él a remény, hogy sikeres legyen a kezdeményezés. Annál is inkább, mert a Híd az elmúlt években jócskán kompromittálódott, csak fokozva a választók kiábrándulását. Bizakodó vagyok azért is, mert többen megszólítottak a napokban, hogy most majd újra elmennek választani, s az Összefogás listájára fognak szavazni. Nem reménytelen megszólítani a fiatal választókat, de ehhez szükséges, hogy megjelenjen egy fiatal generáció a politikában, amely vállalja a felelősséget a közösségért.

Az Összefogás bemutatkozó sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a felvidéki magyar választók hatvan-hetven százalékát kell a siker érdekében felsorakoztatni az Összefogás Mozgalom mögött. Hogyan lehet ezt a listaállításig objektíven felmérni?

Ha nem sikerül megszólítani a magyar választókat, az nyilvánvalóan az Összefogás kudarca. Persze vannak kétkedők, hogy most egy ötödik párt alakul, de amennyiben a felmérések azt mutatják a listaállítás előtt, hogy nincs meg a kellő támogatás, nem kell elindulni a választáson és újra kell gombolni a kabátot. Abban nagyon bízok, hogy a szlovák pártoknak nem sikerül nagyobb számú magyar választót megszólítani. Ők nem tudnak válaszokat adni a kisebbségi gondokra, s a jelek azt mutatják, hogy ezeket legfeljebb a szavak szintjén képviselik.

Legutóbb a pártállam idején volt olyan helyzet, hogy egy listára a választók 99 százaléka szavazzon. Februárban is lesznek olyanok, akik távol maradnak az urnáktól, vagy más pártokra szavaznak. A magyar választók hatvan-hetven százaléka azonban olyan erő, ami garantálja a képviseletünket.

Azt azonban leszögezném, hogy a parlamenti küszöb átlépése önmagában nem lehet cél, eszközként kell rá tekinteni, ami a felvidéki magyarság megmaradásának és fejlődésének szolgálatába állítható.

0 HOZZÁSZÓLÁS