Őry Péter: manipulatívnak tartom egy felmérés megrendelését éppen akkor, amikor a megegyezésről tárgyalunk

Matus Tibor 2019. augusztus 08., 09:00

A Híd által megrendelt Focus-felmérést manipulatívnak tartja, és azt mondja, ha ez csak azért született meg, hogy indoka legyen a körvonalazódó magyar összefogásból való kiugrási kísérletnek, az minimum tisztességtelen. Szerinte a magyar politika nem a két magyar párt megegyezésének, hanem a magyar közösség jövőképének kérdése, ennek alapja pedig az elvi politizálás. Úgy véli, a magyar politika az elmúlt évtizedekben csak tüzet oltott, ahelyett, hogy hosszú távú célokat fogalmazott volna meg. Interjú Őry Péterrel, az MKP OT elnökével.

Fotó: Bodó Károly

Fogadja őszinte gratulációmat!

Köszönöm, de mihez is?

A napokban hozták nyilvánosságra a Focus közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérését, amelyben azt vizsgálták, hogy a magyar szavazók miként reagálnának egy jövendőbeli MKP-Híd pártkoalícióra. Ön pedig ebben a kutatásban felkerült azon személyek listájára, akik vezethetnék a közös listát.

Nem hiszem, hogy komoly jelentőséget kellene tulajdonítani annak, ha valaki valamilyen listára felkerül. A világ és a honi magyarság dolgai nem arról szólnak, hogy ki szerepel egy listán és ki nem. Sokkal inkább arról szólnak, hogy milyen célok vannak megfogalmazva, milyen elvek érvényesülnek a belpolitikában és a társadalmi életben. Ezekre a kérdésekre kell választ keresni.

A felütéssel csupán a Most-Híd által megrendelt közvélemény-kutatásra szerettem volna felhívni a figyelmét.

Találkoztam már vele. Nem tudom, milyen metódusok alapján készült, de eredményei mérföldekre vannak attól, amit pár héttel ezelőtt a Fórum Intézet tett közzé.

A Fórum szerint egy magyar politikai összefogásra a magyar választók több mint 70 százaléka szavazna, míg ugyanebben a kérdésben a Focus csak 34,5 százalékot hozott ki. Ez óriási eltérés. Nem hiszem, hogy ez bármilyen módszertani különbségből fakadóan jöhetett ki.

Nem lehet az egyik kutatónál a pártpreferencia 40%, a másiknál pedig 4%.

A különbség talán abból eredhet, hogy a megkérdezettek közel harminc százaléka szlovák nemzetiségű volt.

Egyrészt szlovák nemzetiségűek, zömében szlovák űrlapot kitöltők, bár választhattak volna magyart is. Azt sem tudjuk, hogy személyes megkeresésen alapult-e a felmérés, ahogy azt sem, hogy milyen vidéken végezték. Tegyem hozzá, a témában több mondás is létezik, gondoljunk csak a jó öreg Churchillre.

Vagyis: „csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam”.

Pontosan.

Örök dilemma, hogy a közvélemény-kutatás eredménye befolyásolja-e a közvéleményt, vagy a közvélemény befolyásolja a kutatás eredményét.

Úgy látom, hogy a közkommunikáció kezd megfordulni, és nyomásgyakorlás folyik. Vagyis a közvélemény-kutatás eredményével nyomást lehet gyakorolni, olyan irányba lehet tolni a történéseket, amilyeneket a megrendelő szeretne. Ebbe a közvélemény-kutatásba az is szerepel, hogy a Most-Híd támogatottsága messze erősebb, mint az MKP-é, holott a legutóbbi választási eredmények egész mást mutatnak.

Ha hihetünk a Focus felmérésének, a magyarok körében az MKP-nak kimutatott 17,4 százalékos pártpreferencia körülbelül 60 ezer szavazót jelent. Ezek szerint az EP-választásokon az MKP remekül mozgósított, hiszen begyűjtött 50 ezer szavazatot, míg a Most-Híd mintegy 26 ezret.

Ha valóban csak ekkora támogatottsága lenne az MKP-nak, akkor gyakorlatilag nem rendelkezne meghatározó számú képviselővel például a megyei képviselő-testületekben. Ha ez így lenne, akkor a Dunaszerdahelyi, vagy más magyarok lakta járásban nem nyertük volna meg a választásokat, esetenként földrengésszerűen. Ha valóban így lenne, akkor az eredményeknek minimum fordított arányúaknak kellene lenniük. Tehát az MKP nem 4,96%-ot ért volna el az EP választásokon, hanem 1,5%-ot.

Ezért is tartom manipulatívnak egy közvélemény-kutatás megrendelését éppen akkor, amikor a megegyezésről tárgyalunk. Netán így próbálják manipulálni a közvélemény gondolkodását? Befolyásolni a tárgyalási sorozatot? Nem tudom, hogy mi ezzel a céljuk.

Mert ha ez a körvonalazódó magyar összefogásból való kiugrási kísérlet indoklása, akkor azt tisztességtelennek tartom. Az elmúlt egy év választásai, az önkormányzati, az államfői, és az EP-választás megmutatták, mi a kőkemény valóság.

Az MKP úgy vág neki a közös magyar politikai képviseletről folyó tárgyalásoknak, hogy a hidasok közül volt, aki elismerte: a Most-Híd nem egységes ebben a kérdésben. Az egyik részük összefogáspárti, míg mások ezt elutasítják. Tapasztalta ezt a tárgyalások során?

Ki kellene mozdulnunk abból a sémából, hogy a magyar politika a két magyar párt megegyezésének kérdése.

A magyar politika a magyar közösség jövőképének kérdése, aminek az alapjait a pártpolitikán kívül az elvi politizálás, az elvi megközelítés adja.

Az elmúlt tíz évben azt tapasztalhattuk, hogy az egész közbeszéd egy marketing jellegű kommunikációvá vált. Az egységes magyar politikumban még volt egy alapelvek szerinti megközelítés, amely a magyar közösség megmaradását, céljainak megvalósítását tartotta szem előtt. Ebből kicsúsztunk, mégpedig azért, mert ma már több benne a marketing, mint a valós érdekek, értékek meghatározása.

Mik lehetnének az elvi politizálás alapjai?

Azt halljuk, hogy két, vagy négy párt egyezzen meg, ami az adott esetben helyes megközelítés. Viszont a magyar jellegű pártok közös indulása – nem színtiszta magyar képviselői listáról beszélünk – nem egyenlő az egységes magyar politikával, hiszen különböző nézeteket vallunk. Ennek elismerése az egységes magyar politikához való visszatérés alapköve. Ez újra kimozdíthatná a pártpolitikát az elmúlt évek negatív irányából, mert visszatérne egy elvi megközelítésű pártpolitikához. A magyar közösségen belül meg kell fogalmazni azt az alapelvet, ami régebben teljesen természetes volt, hogy a magyar képviselet az itteni magyarok ügyeit képviseli. Ez ma hiányzik. A közös magyar politikai képviselet éppen ennek az elvnek a biztosításáról szól. Sajnos a közvélemény-kutatások pártokról szólnak, és nem erről.  

Többekben megfogalmazódott, hogy megint minden zárt ajtók mögött zajlik. Pártonként 10-15 ember tárgyalgat, és a megegyezést majd lenyomják a választók torkán. Az előző mondatai éppen arról szóltak, hogy hiányzik a tartalom. Mi zajlik a színfalak mögött? Eddig nagyon kevés információ szivárgott ki.

Ahhoz, hogy egységes magyar politizálás szintjére tudjunk jutni, először egységes magyar politikai fellépést kell elérni. Az egységes fellépés nem egyenlő az egységes magyar politizálással. Ezért mondtam az elején, hogy a személyi kérdések ilyen tekintetben teljesen másodlagosak. Tehát az önmagunk, önmagam politikai túlélését alá kell rendelni az elvi politizálásnak. El kell jutni oda, hogy keretet tudjunk szabni annak, amibe majd a tartalmat bele tudjuk önteni. Tartalmi kérdésekről, jövőképekről sokkal nehezebb megegyezni, főleg úgy, hogy az elvi politizálás alapjai szűntek meg.

Mik lehetnének ezek a célok?

Egyszerűen fogalmazva: amit mondunk, azt tesszük! Amit elmondunk az embereknek, az a teljes valóság feltárása kell, hogy legyen. Márciusban írtam egy jegyzetet, amelyben megfogalmaztam, hogy nemcsak választások, hanem válaszút előtt áll a felvidéki magyar társadalom. A helyzet ma is ugyanúgy fennáll, számos kérdés lóg a levegőben.

Vajon egyenrangú társnemzeti viszonyt kell-e kialakítanunk a számbeli többségben lévőkkel? Vagy hosszútávon marad a többségi-kisebbségi viszonyrendszer? Vajon kell-e szorgalmaznunk nemzeti régiók kialakítását, át akarjuk-e alakítani a jelenlegi közigazgatási rendszert? 

Miképp változtassuk meg a nemzeti jelképeink használatát gátoló szabályokat, aminek csak egy szelete a himnusz éneklése. Az itteni magyarság intézményrendszerének finanszírozása csak projektekre vonatkozzon, vagy az állam hajlandó végre áldozni rá, még ha nem is állami intézményről van szó? Létezik-e kisebbségi oktatási hálózat, vagy csak a szlovák nyelvű iskolarendszernek vannak olyan elemei, ahol magyar nyelven is oktatnak? És még sorolhatnám a dilemmákat, amelyekre 20-30 éve nem adtunk választ. Amikor gond van, akkor tüzet oltunk, ahelyett, hogy hosszú távú célokat próbálnánk megfogalmazni és megvalósítani.

Pártelitünk, beleértve mindkét oldalt, készen áll erre?

Azt látom, pillanatnyilag azt a kérdést ragozzuk, hogy miképp egyezzenek meg a pártok. Az összefogásra irányuló pártpolitikai egyezkedés pedig csak azért indult el, mert a választók az akaratukat nem közvélemény-kutatások során, hanem a választásokon nyilvánították ki. Az MKP már több éve nincs a parlamentben, de hirtelen a jelenlegi parlamenti képviselőket is meglegyintette a kimaradás veszélye. Ha biztos volna a bejutásuk, más volna a felállás.

Érdekesen kommentálta a Focus felmérését Bugár Béla, aki meglebegtette, hogy amennyiben létrejön az egyezség, azt még felülírhatja egy újabb közvélemény-kutatás. Ezzel valójában fenntartja magának a lehetőséget, hogy a megegyezést bármikor felrúghassa.

A választókat nem lehet az orruknál fogva vezetni. A meghirdetett célok, ígéretek nem teljesítése, az azoktól való elfordulás mindig visszaüt. Ha egyszer valamit kijelentettünk, tartsuk magunkat ahhoz.

Ha azt mondod, hogy nem fogok adót emelni, akkor ne emelj adót! Ha azt mondod, nem lépek valakivel koalícióba, akkor ne lépj! Ha azt mondod, elindulok egy közös magyar koalícióban, akkor ne lebegtesd, hogy egy felmérés nyomán ezt megváltoztathatod.

A felvidéki magyar társadalom állapota nem engedi meg, hogy egyesek fölé- vagy alárendelt szerepkörben tetszelegjenek. Ha nem partnerként tekintünk egymásra, az nyomásgyakorlást jelent, amiből nem születhet hosszú távú megoldás. Így soha nem fogunk visszatérni a marketingmegoldásoktól az elvi alapálláshoz. Egyik fél sem fogja belátni a saját hibáit, mert mindannyiunknak vannak hibái.

Mekkora esélyt lát az összefogásra?

Ezt nem tudom meghatározni. Úgy gondolom, hogy a választók, a hangjukat hallató értelmiségiek nagy része azt gondolja, az EP-választások után az itteni magyar társadalom olyan jelzést, pofont kapott, hogy változtatni kell az eddigi hozzáálláson. A céltalanságot, az elvtelenséget el kell felejtenünk. Össze kell fognunk, a pártpolitikusok dolgozzanak, tűzzék ki a közös célokat, és teremtsék meg az egységes politizálás feltételeit!

A teljes interjú a Magyar7 jövő heti számában jelenik meg!

0 HOZZÁSZÓLÁS