Rekviem a szentmihályfai magyar kisiskoláért
A tanévzáró minden diáknak, pedagógusnak és szülőnek fellélegzés egy kicsit. Míg az iskolák többségében vidáman zárult a tanév, lelkesült diákok élettel teli hangja és megkönnyebbült tanárok halk sóhaja töltötte be a teret, addig bizony voltak felvidéki magyar iskolák, ahol virágeső helyett pedagógusok és diákok könnye hullott. Vannak iskolák, ahol gyereklétszám hiányában jövőre már üresen ásítoznak a tantermek és folyosók.
Megrendültünk a tornaljai gimnázium bezárásának és szomorú tanévzárójának hírére, de még a búcsú napján ugyanúgy pofon csapott egy hasonló hír. Egy fiatal pedagóguslány szívbe markoló szavaira lettem figyelmes a közösségi hálón, amelyekkel tudatta, június 29-ével bezárta kapuit a Szentmihályfai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. A csallóközi falucskában évek óta gondot jelentett az alacsony gyereklétszám. Idén májusban megszületett a verdikt, a helyzet tarthatatlan, a kisiskola a következő tanévben már nem nyitja meg kapuit. A 2017/2018-as tanévben mindössze hat gyermek volt az 1-4 évfolyamon összesen.
„Ma elbúcsúztunk. Örökre. A mai nap fekete nap lesz a naptárban, a mai nappal bezárta kapuját a szentmihályfai iskola, egy magyar iskolával ismét kevesebb lesz. Nehéz évet zárunk, aki velünk volt a 10 hónap alatt, az tudja, miről beszélek. Igen, voltak napok, amikor legszívesebben Marika nénivel együtt hátrahagytuk volna az egészet, de aztán maradtunk. Mert ha mi is elhagytuk volna ezeket a gyerekeket, akkor ki maradt volna nekik?
Mi nem járhattunk rangos versenyekre, örültünk, ha sikerült megtanítani nekik egy verset, ha a természetből megjegyeztek 3 lényeges mondatot, vagy készítettek egy szép rajzot. Egész évben gyülekeztek a viharfelhők felettünk, májusra pedig megszületett a döntés: A kicsi létszám miatt bezárják az iskolát... és egyszerre csak mindennek vége lett. Marika tanító nénivel erősítettük egymást, hogy tanévzárón nem fogunk sírni, de nem tudtuk betartani. Sírtunk mi is, sírtak a gyerekek. A sok gond ellenére is szerettük egymást. Mert ezek a gyerekek jobban tudnak ragaszkodni, mint bárki más, ha megérzik, hogy szeretik őket.” – írta a szomorú sorokat Fehér Terézia, pedagógus.
Portálunk megkeresésére Terike elmondta, nagyon szomorúak, és az elkeseredettséget csak tetőzi, hogy Csicsay Marika néni, pedagógus, 41 év tanítás után így fejezi be tanári pályafutását. Az iskolában az idei tanévben mindössze hat gyermek maradt. A tanárnő elmondása szerint, járt náluk pszichológus, három gyermeknek speciális alapiskolát javasolt, hárman integráltak lehetnek nagyiskolában. Szeptemberre dől majd el a diákok további sorsa.
Majthényi Szilvia, doborgazi pedagógus, lapunknak elmondta, hogy a település iskolája hasonló sorsra jutott. Az intézményt tizenhét évig igazgatta, az angolt kivéve valamennyi tantárgyat egyedül tanított. A doborgazi polgármester 5-6 éve kezdte szorgalmazni az egyosztályos kisiskola bezárását. Öt éve az iskola még megmenekült, sőt két évvel ezelőtt újra napközit kellett nyitni. Majthényi a napközi vezetését is elvállalta, mivel a falu nem tudott több tanerőt felvenni. Az idei tanévben az iskolának még nyolc tanulója volt, szeptemberre négy maradt volna, mivel nem lett elsős. Majthényi felajánlotta, hogy ingyen vállalja a napközi vezetését, ha a község továbbra is fenntartja az iskolát.
Több politikust is megkeresett, de csak Menyhárt József, az MKP országos elnöke, nyújtott tényleges segítséget, aki az ügyben tárgyalt a Kis-Csallóköz polgármestereivel. Majthényi szerint az állam nem ad elég pénzt a kisiskolák fenntartására, nem vesznek figyelembe semmilyen hátrányos körülményt, mint Doborgaz esetében az elzártságot. Hozzáfűzte, mivel csalódott a Most-Hídban, ezért kilépett a pártból. Majthényi Szilvia elmondta, hogy már a dédapja is a faluban tanított, az iskola bezárása neki és másoknak örökké fájni fog.
