2018. május 7., 15:23

Kifulladt a kis-csallóközi nagy iskolabusz-projekt

A történet tavaly májusban kezdődött, amikor nagy csinnadrattával három miniszter sorakozott fel Doborgazon, hogy a sajtó jelenlétében ünnepélyesen elindítsák az új iskolabuszt. Mindhárom kormánypárt, a Smer, az SNS és a Most-Híd tárcavezetője is ott toporgott, jelezve, hogy készek a bősi felvízcsatorna mögé szorult három falu, Doborgaz, Vajka és Nagybodak kisdiákjainak megsegítésére. Nem üres kézzel jöttek, a doborgazi polgármester kérésére hoztak ajándékba egy iskolabuszt.

iskolabsuz02.jpg
Médialapozó

Most, egy év után beigazolódott, amit már akkor is gyanítani lehetett: a Pozsony felé utazó, szlovák iskolába járó gyerekeken segítettek, míg a Bősre ingázó, négyszer annyi magyar diáknak fittyet hánytak. A Szlovák Nemzeti Párt esetében ez nem meglepő hozzáállás, és a SMER-től sem áll távol az ilyesmi. Bólogató harmadikként mindehhez lelkesen tapsolt a hidas Érsek Árpád miniszter. Azóta Peter Plavčant, majd Robert Kaliňákot is elsöpörték az események, s a szalagot átvágók közül már csak Érsek ül a bársonyszékben. Ő volt az, aki kénytelen-kelletlen beismerte, hogy semmilyen előzetes felmérést, tanulmányt nem készítettek arról, hova mennyi gyereket kell utaztatni, milyen befogadóképességű járműre lenne szükség. Csak úgy vaktában megvettek egy kilencszemélyes buszt, aztán aki belefért, az szerencsésnek tarthatta magát. A többiek meg magukra vessenek.

Ha beválik, folytatása is lesz – így szólt tavaly az ígéret. Április elején feltettük tehát a kérdést az oktatásügyi tárcának: hogyan tovább? A következő szeptembertől tovább jár-e a nagy rössel elindított iskolabusz? Hat konkrét kérdésben fejtettük ki, mire vagyunk kíváncsiak. Még aznap megjött a kurta, háromsoros válasz, amiből egyetlen dolgot lehet kihámozni: a miniszter asszonynak szándékában áll folytatni az iskolabuszprogramokat az egész országban. „A minisztérium jelenleg összesíti a Szlovákiában üzemelő iskolabuszok kihasználására vonatkozó alapvető adatokat. Ezután kerül sor a kiértékelésre ezen a területen” – szólt a nyúlfarknyi válasz.

Kinek jó, ha a többségnek nem?

Mivel nincs elemzés, adat, amiből kiindulhatnánk, önerőből kíséreljük meg feltérképezni, mit is jelentett az iskolabuszprojekt az említett három falunak, amit újabban a Duna és a bősi felvízcsatorna közé rekedt Kis-Csallóközként emlegetnek.

Elöljáróban nem árt emlékeztetni arra, hogy a gondok sokasága, így az iskolába járás is a bősi Dunaszaurusz üzembe helyezésével vette kezdetét. Az iskolák esetében a felvízcsatorna 1992-ben történt feltöltésekor az itteni 3 falut elvágta a mindössze 4 kilométerre lévő nagyszarvai kilencéves alapiskolától. Azóta a három falu diákjai az ugyancsak a Duna bal partján levő bősi alapiskolába járnak, a bősi gáton át közlekedő állami autóbuszjárattal. Így működött ez 25 évig, ám az időközben főleg Pozsonyból tömegesen beköltözött szlovákoknak a doborgazi magyar kisiskola nem jelentett megoldást. A bősi alapiskola pedig, ahol szlovákul is oktatnak, nem volt számukra vonzó. Panaszaik nyilván felhallatszottak a pozsonyi minisztériumig. Az egész kisrégiónak felkínált iskolabuszprogram tehát, bár nem mondták ki nyíltan, ezt kívánta megoldani.

A legközelebbi szlovák iskola a csatorna jobb oldalán, Oroszváron található. Ebbe az irányba is van reggelente rendszeres buszjárat, ugyanakkor indul, hét óra előtt, akárcsak Bős felé. Bősre naponta mintegy negyven diák ingázik Doborgazról, Vajkáról és Nagybodakról, zömmel a magyar alapiskolába. E szám ismeretében ezért is tűnt komolytalannak a bejelentés, hogy kilencszemélyes (a kilencedik személy maga a buszsofőr) iskolabuszt kap a három falu a diákok utaztatására. Ezzel lényegében el is dőlt a kérdés, hogy milyen irányba fog közlekedni. Mert csak azok fértek el benne, akik Pozsony felé, az oroszvári szlovák alapiskolába utaztak.

A bősi buszra várakozó gyerekek Vajkán
A bősi buszra várakozó gyerekek Vajkán

Ingyen adták, sokba kerül

Az iskolabuszt menedzselő doborgazi polgármestert, Boráros Józsefet is értékelésre kértük. „Jó és bevált ez a megoldás, de az már nem annyira, hogy mi a kisbuszt csak bérbe kaptuk, nem úgy, mint a vajkaiak a kisbuszukat a megyétől. Ráadásul az üzemanyagot és a buszsofőr bérét mi fizetjük. Ez sokba kerül, a falunk kis költségvetése erre nem elég” – mondta bosszankodva. Ezt úgy tudják áthidalni, hogy a szülők havonta mintegy 60 euróval hozzájárulnak a gyerekek utaztatásához. Bevállalják ezt a borsos beugrót, de kapnak is érte komfortot, hiszen a gyerekeket egészen a házukig szállítják. „Senki más, idegen nem szállhat fel erre a buszra” – tette hozzá Boráros, ezzel indokolva, hogy miért nincs a busznak kifüggesztett menetrendje. Elismerte viszont, hogy a másik irányba, Bős felé ez a jármű nem lenne elég. „Talán sorsolnám ki, hogy a 18 gyerek közül ki fér fel rá?” – kérdezett vissza.

Nem egyeztetett senkivel

Az világosan látszik, hogy tavaly az iskolabusz üzembe helyezése ad hoc alapon történt, a többi polgármester megkérdezése nélkül. Ráadásul a működtetése köszönőviszonyban sincs azzal, amit az induláskor beharangoztak. „Az autóbusz Doborgazra kerül, a települések közötti működését a polgármester fogja koordinálni” – mondta a projekt beindításakor Érsek Árpád miniszter. Bármilyen abszurd, a doborgazi polgármester, akinek koordinálnia kellene az iskolabusz közös kihasználását, mind a mai napig nem kereste meg Világi Tamás nagybodaki és Álló Donát vajkai polgármestert, hogy ez ügyben egyeztessen velük. Mi több, Boráros azzal kérkedett, hogy nemcsak Vajkának lesz kisbusza, hanem Doborgaznak is.

Kezdetben az iskolabusz napközben átkelt a kompon
Kezdetben az iskolabusz napközben átkelt a kompon

Vajka polgármesterét is megkérdeztük, mit válaszol az oktatási minisztériumnak, ha az iskolabusz egyéves tapasztalatairól kérnek tőle véleményt (mivelhogy papíron Vajka is a projekt egyik érintettje). „Nem tudok mit értékelni, mert sem Bodakot, sem bennünket azóta sem kerestek meg, sem levélben, sem szóban. Velem nem egyeztetett senki az iskolabusz ügyében. Én csak annyit tudok, amennyit tavaly a sajtó megírt. Az egyeztetés azóta sem történt meg” – mondta méltatlankodva Álló Donát.

„Éppen ezért átverésnek tartom annak emlegetését, hogy az iskolabuszprojekt mind a három falut szolgálja, reggel és délután az iskolásokat, napközben és iskolaszüneti napokon pedig a lakosságot” – mondja Vajka polgármestere. Szerinte az sem lehet véletlen, hogy mindez így történt. „Nagyító alá kellene venni, hogy mindehhez nincs-e köze annak, hogy a doborgazi polgármester köztudottan jó viszonyban van az egyik politikai párt vezető képviselőjével, akinek hétvégi háza van a faluban. Jó lenne, ha itt, a Kis-Csallóközben ez a három község össze tudna fogni. Vajka és Bodak községeken ez nem múlik. De a harmadik láncszem valahogy nem akar illeszkedni. Mintha valaki felülről az oszd meg és uralkodj elvét próbálná érvényesíteni. Ebben látom az akadályát annak, hogy összefoghassunk” – vélekedik Álló Donát. Szerinte ugyanez a megosztás történik a kompon előnyt biztosító, nemrég bevezetett csipkártyás rendszer esetében is. „A doborgaziak és a kompkikötő túloldalán fekvő keszölcésiek már kaptak ilyen csipet, míg a vajkaiak és a bodakiak nem. Mi ez, ha nem diszkrimináció, a megosztásunkra tett egyértelmű kísérlet? Ez lehet a büntetésünk azért, hogy a mi falvainkban nem kapott elég szavazatot a Most-Híd? De bízom benne, hogy az illetékes szerv, ahol panaszt tettünk, törvénysértést állapít meg az állami cég részéről, és nekünk ad igazat.”

Bős felé fontosabb lenne

Álló Donát tavaly támogatta az iskolabusz ötletét, de ő az ellenkező irányba, Bős felé indította volna. A három községből csaknem harminc diák jár a bősi iskola magyar tagozatába, tízen a szlovákba. „Ezen a vonalon sokkal jobban ki lehetne használni az iskolabuszt, mint Oroszvár felé, de a kisbusz ehhez nem elég” – mondta akkor Álló Donát. Emlékeztetett arra is, hogy Vajka 24 éve üzemelteti a kompon közlekedő kisbuszt, klasszikus, nagy autóbusz ugyanis nem tudna felhajtani a kompra. (Ennek működtetéséhez Doborgaz is hozzájárult, egészen addig, amíg az iskolabuszt meg nem kapta.)

A mintegy húszszemélyes kisbuszt néhány éve kapták Nagyszombat megyétől, hogy a lakosok a kompon keresztül el tudjanak jutni a somorjai munkahelyekre, gimnáziumba, hivatalokba, orvoshoz. Ez naponta többször Doborgazra is járt, de miután ott megkapták az iskolabuszt, a polgármester már nem volt hajlandó hozzájárulni e másik jármű fenntartási költségeihez. Végül az utazási lehetőségtől saját polgármesterük által megfosztott doborgaziak Vajkához fordultak, kérve, hogy Vajka járassa át a buszt a szomszédos faluba is. Vajka pedig segített, pedig Doborgaz egy fillérrel sem járult hozzá a költségekhez. A napokban ez a helyzet is bonyolódott, mivel komolyan meghibásodott a vajkai mikrobusz, és hosszabb időre kiesik a forgalomból. Doborgaz polgármestere nem hajlandó a fenti gesztusra, csak késő délután tudná, úgymond, kölcsönözni (fizetség fejében) az iskolabuszt, ami nem megoldás azok számára, akik reggel akarnak átkelni a kompon.

Különleges státusz?

Álló Donát szerint máshol kellene keresni a megoldást. A vajkai polgármester tavaly lépett ennek érdekében. „Ha a három községet, amely önhibáján kívül került szorult helyzetbe, olyan különleges státuszba sorolnák, mint az atomerőmű körüli településeket veszélyeztetettségük miatt, akkor több támogatásra lennénk jogosultak. Ebből fedezni tudnánk akár mindkét autóbusz költségét is. Ez irányú kérelmünket már tavaly elküldtük a kormányhivatalba, de azóta sem méltattak válaszra bennünket” – panaszolta Vajka polgármestere.

A különleges státusz egyelőre az álmok világába tartozik. A valóság pedig a földön jár. Ez világosan kiderült akkor is, amikor az iskolabusz indulásakor az ötletgazdák arról beszéltek, hogy napközben és iskolaszüneti napokon a lakossági igényeknek megfelelő egyéb célokra is ki lehet használni azt. A kisbusz azonban a reggeli és délutáni fuvar közti időben kihasználatlanul parkol a doborgazi faluvégen, egy családi ház előtt, mindössze két alkalommal járt doborgazi kirándulókkal Magyarországon. Hogy ez mennyire hatékony kihasználása az adófizetők pénzén vásárolt járgánynak, remélhetőleg megvizsgálják az illetékesek.

Mi lesz a doborgazi magyar iskolával?

Doborgazon eddig sikerült fenntartani a magyar tannyelvű kisiskolát. A szülők azonban azt rebesgetik, hogy a megszűnés veszélye fenyegeti. Ezt érdeklődésünkre a falu polgármestere is megerősítette, de döntés még nem született ez ügyben. Azt viszont határozottan cáfolja, hogy ennek az iskolabusz lenne az oka. Pedig vegyes házasságokból származó diákokat is utaztatnak vele az oroszvári szlovák iskolába. Boráros József szerint ha megszűnne a helyi magyar iskola, ezt azok a szülők okoznák, akik inkább Bősre járatják a gyermeküket, beleértve a vajkai magyar szülőket is. Szerinte Bős felé a közlekedés reggel megoldott, nincs szükség iskolabuszra. Sőt, meglepő módon azt sem rejti véka alá, hogy szerinte a kompot is fel kellene számolni, hiszen aki át akar jutni a túloldalra, Bősön keresztül autóbusszal meg tudja tenni. Ahogyan például az ő lánya is.

Annyi bizonyos, hogy egyelőre egyetlen minisztérium sem tájékoztatott arról, milyen eredménnyel zárult az iskolabuszprojekt értékelése. Az sem titok, hogy maga a nagy kísérlet decemberben – pénzhiány miatt – befejeződött. Onnantól a szülők tartották a hátukat.

Amúgy az oktatási minisztérium évente átlagosan 7,5 millió eurót költ a diákok utaztatási költségének térítésére. Ezt az összeget akár iskolabuszok működtetésére is fordíthatnák. A fentiek ismeretében azonban az isten mentse meg a felvidéki magyar iskolákat a hidas-féle jó szándéktól, amely láthatóan a pokolba vezet.

(Riportunk a MAGYAR7 c. hetilap bevezető számában jelent meg.)

iskolabsuz02.jpg
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.