Problémának látja-e a pedagógus a gyermeket vagy pedig lehetőségnek?
Sajátos nevelési igényű gyermekek az óvodában és az iskolában címmel tartott tájékoztatót a Martfeszten Szabó Zsolt, az Oktatási Hivatal, projekt szakmai vezetője, Kiss László, az EMMI gyógypedagógiai szakértője, valamint az Artis Centrum munkatársai, Melecski Júlia és Barthalos Réka. A hallgatóság számára kiderült, hogy bizony Magyarország mérföldekkel Szlovákia előtt jár az ilyen gyermekek integrálása terén.
Nálunk még gyerekcipőben jár a korai diagnosztizálás és fejlesztés, bár Szabó Zsolt szerint a határon túli pedagógusok sokkal többet dolgoznak, mint a hazaiak, s a Felvidéken jó az együttműködésük az SZMPSZ-szel és a Selye Egyetemmel is. Az Artis Centrum munkatársai elmondták, céljuk, hogy a szakembereket tömörítsék és segítő kezet nyújtsanak azoknak szülőknek, akik sajátos nevelési igényű gyermeket nevelnek és sokszor teljesen egyedül vannak problémáikkal. Melecski Júlia lényeges problémának nevezte, hogy nálunk az óvónők nincsenek felkészítve a sajátos igényű gyermekek nevelésére, s talán civilszervezeteken keresztül lehet a legkönnyebben létrehozni terápiás központokat, melyeknek azonban megfelelő szakmai háttérre van szükségük.
Barthalos Réka, aki 0-3 éves kor közötti kisgyermekekkel foglalkozik, ehhez hozzátette, hogy a legtöbb gyermek és anyuka nem találkozik más szakemberrel, mint a gyermekorvossal, aki sokszor bagatellizálja a gyermek hiányosságait és nem küldi tovább például neurológiai állapotfelmérésre. Elmondta azt is, kevés a magyarul beszélő szakember – gyógypedagógus és konduktor – s leginkább szájhagyomány útján terjed a hírük.
Kiss László beszámolt arról, hogy a 90-es években Magyarországon megindult egy integrációs folyamat, aminek mára konkrét eredményei vannak, a sajátos nevelési igényű gyermekek 70 százaléka már integrált környezetben tanulhat, de nagyon iskola- és pedagógusfüggő, hogy hol folyik integrált nevelés.
Az Artis Centrum munkatársai úgy vélik, szemléletváltásra van szükség az oktatásügyben. Lazítani kellene a poroszos oktatási módszeren és a pedagógusokat ki kell képezni erre a szakterületre is. Ehhez talán fel kell nőnie egy új generációnak, amelynek már természetes lesz, hogy az átlagostól eltérő gyermek normális iskolába jár. Annál is inkább, mert egyre több ilyen gyermekkel fognak a pedagógusok találkozni. Nagy kérdés persze az is: problémának látja-e a pedagógus a gyermeket vagy pedig lehetőségnek?
