Pályázati lehetőség tematikus együttműködésre az oktatásban

Röviden összefoglalva mi a felhívás célja, illetve kik alkotják a célcsoportot?

A felhívás alapvető célja Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődésének elősegítése. A szomszédos országok megfelelő szervezeteivel olyan köznevelési és felsőoktatási tematikus együttműködés megvalósítására törekszünk, amely nem érinti a helyi szabályozást. A projekt főbb célja, hogy a meglévő és kialakítandó sikeres módszerekből, jó gyakorlatokból közösen tanuljunk, érdemi, valós idejű információcseréről beszélhessünk. A projekt elsődleges célcsoportjai felsőoktatási és köznevelési intézmények, azok dolgozói és tanulói, oktatást támogató intézmények, szervezetek, például pedagógusszövetségek, tanári egyesületek, pedagógiai oktatási központok. Ezen túl pedig természetesen érintettek a fejlesztés keretében megerősödő vállalkozások, a közoktatásban részt vevő tanulók szülei, gondviselői, a programterület és a szomszédos régiók lakossága is.

Milyen források állnak rendelkezésre?

A projektet 2017. december 1-jén indítottuk el, 3 évig tart, erre az időszakra mintegy 3 milliárd forint, vagyis kb. tízmillió euró áll rendelkezésre. Ez megoszlik az Oktatási Hivatal és a másik két konzorciumi tag, a Debreceni Egyetem és a gödöllői Szent István Egyetem között. A projekt képzésekkel, tananyagfejlesztéssel, tapasztalatcserével, Kárpát-medencei hálózatépítéssel támogatja a részt vevő intézményeket és tanulóikat, hallgatóikat.

Milyen tevékenységekre fordítható a támogatás?

A felvidéki kollégák és diákok több fontos tevékenységünkben is részt vehetnek.

A köznevelési alprojekt kiemelt eleme a szinte a teljes régióban jelen levő végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni küzdelem intézményi jógyakorlatok megosztásával, helyszíni mentorálással és képzéssel. Új pedagógusképzéseket is fejlesztünk a célcsoport igényeire alapozva. A fiatal tehetségek megtalálására versenyeket és táborokat indítunk, népzene- és néptáncképzéseket és találkozókat szervezünk, régiós kultúrtörténeti kiadványokat készítünk, amelyek a szűkebben vett szülőföld sokszor nem eléggé ismert történeti és művészeti értékeit mutatják be modern formában.

A felsőoktatási alprojektben kiterjedt pályaorientációs országjárás indult, eddig közel ezer diákkal tudtunk valamilyen mértékben személyre szabottan foglalkozni. Fontosnak tartjuk a fiatal egyetemi kutatók együttműködését, hogy természetes legyen nekik, hogy a teljes Kárpát-medencében keressék szakmai partnereiket, és bevonják egymást későbbi projektjeikbe is. A hallgatói szakmai szolgáltatások főként humán fejlesztést igénylő területek, így például a diplomás pályakövetés, az alumni rendszerek, a karrierszolgáltatás vagy a szakmai gyakorlatok gyorsan megtérülnek az intézmények, hallgatók számára, valamint a munkaerőpiac is profitál belőlük.

Mik a kapcsolódási pontok az egyes külhoni térségek oktatási rendszerei között, akár a felsőoktatás, akár a köznevelés szintjén?

Nagyon örvendetes, hogy a rendszerváltozás idején mindenhol megalakultak a magyar pedagógusszövetségek, amelyek nemcsak szakmai továbbképzést, érdekképviseletet, kapcsolatteremtési fórumot kínálnak tagjaiknak, hanem szoros kapcsolatot tartanak a Kárpát-medence más pedagógusszervezeteivel is, rendszeresen találkoznak, eszmét cserélnek. Ezt a párbeszédet szeretnénk tovább bővíteni, több pedagógus számára lehetővé tenni a részvételt programjaink, továbbképzéseink segítségével, és a hálózati tanulás lehetőségeivel erősíteni kitekintésüket a szomszédos országok oktatási gyakorlataira.

A külhoni felsőoktatási intézmények profilja, képzési repertoárja egyes esetekben jelentős eltéréseket mutat egymáshoz képest, azonban igyekeztünk minden intézményt megszólítani programjainkkal, és integrálni őket tevékenységeinkbe. Ennek köszönhetően 10 kutatócsoport létrehozására tettünk javaslatot. A kutatási területek lefedik azokat a témaköröket, területeket, amelyekkel a külhoni intézmények foglalkoznak. Célunk, hogy a közös kutatáson keresztül külhoni és magyarországi intézmények, partnerek bevonásával elősegítsük egymás megismerését, nem utolsósorban pedig a Kárpát-medencei tudományosság népszerűsítését. A kutatócsoportok megalakulását alapos felmérés előzte meg, amelynek során feltérképeztük, hogy melyek azok a közös pontok, amelyek mentén az Oktatási Hivatal közreműködésével elindulhat a kutatás. Ezen kívül öt külhoni felsőoktatási intézményben szolgáltatásfejlesztésbe kezdtünk, amellyel a hallgatói karriercélok elérését segítő és a végzett, vagyis alumni közösség egyben tartását támogató programok megalapozása a cél.

Ez a projekt mennyire tudja figyelembe venni az egyes térségek specifikumait?

Az egyik legfontosabb célkitűzés, hogy felmérjük az egyes régiók sajátosságait, jógyakorlatait az oktatás területén, lehetőséget biztosítsunk azok bemutatására, átadására, átvételére, hogy megvalósulhasson az egymástól tanulás, a valódi tudástranszfer. Kérjük is, hogy külhoni kollégáink tanítsanak minket.

- Ismerve a Kárpát-medencei helyzetet, milyennek tartja a felvidéki magyar közoktatás és felsőoktatás színvonalát, hogyan erősítheti a meglévő rendszert ez a projekt?

Nyilvánvaló, hogy a határok átjárhatóságával sokkal könnyebbé vált a kapcsolattartás, a tapasztalatok megosztása, egymás munkájának nyomon követése. Minden régióban van olyan, amit a többiek új értékként hazavihetnek, felhasználhatnak, iskolájuk és diákjaik hasznára fordíthatnak.

Nagy örömmel vettük a felvidéki felsőoktatásból a Selye János Egyetem és a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának részvételét a projektben, nagyra tartjuk a munkájukat, és az eddigiek alapján úgy gondoljuk, gyümölcsöző lesz az együttműködésünk. Örömmel bátorítjuk a közös tudományos kutatócsoportok megalakulását – idáig a fent is említett 10 tudományterületen 9 magyarországi és 9 külhoni intézmény jelezte részvételi szándékát. Azt hiszem, hogy az egyetemek hallgatói szolgáltatásokkal foglalkozó szakembereinek kölcsönös tanulmányútjai és a munkatársak gyakorlatorientált továbbképzése érzékelhető pozitív változást hoz a hallgatóknak, ami végül az intézmények jó hírét, elismertségét is erősíti a régióban.

A köznevelést illetően leginkább a számos szakterületen meglévő tudás szélesebb körű megosztásának és a makrorégión belüli kapcsolataink mélyítésének ideje jött el. Nagyon sok feladatot vállaltunk, az eddigieknél sokkal több pedagógust és diákot fogunk bevonni a programjainkba, sokkal élénkebb, élőbb, természetesebb lesz a kapcsolat az érintett nyolc ország oktatási szakemberei, intézményei, diákjai között – ennél európaibb és nemesebb célt pedig ebben a szektorban nehéz elképzelni.

Az együttműködés szakmai szinten is több lábon áll, intézmények között is rendszeres az információáramlás, tapasztalatcsere, ez mennyiben lehet új?

Bilaterális kapcsolatokra, vagy akár több ország magyar és nem magyar oktatóinak és diákjainak tapasztalatcseréjére, közös képzésére bőven van már példa. Ami új a mi projektünkben, hogy most mind a hét szomszédos országot egyszerre vonjuk be a közös munkába. Rendszeresek lesznek az eszmecserék, találkozók, képzések, amelyeken többen tudnak majd részt venni, mint eddig. Új elem az európai finanszírozás is, ezzel az Európai Uniónak is megmutatjuk, hogy a nyolc országot bevonó oktatásszakmai fejlesztéseknek van európai dimenziója, nemzetközi szinten is elismert értéket teremtünk. Lesznek olyan programelemek, új versenyek vagy éppen kiadványok, amelyek teljes mértékben hiánypótlók. Hiszünk abban, hogy a három év alatt az eredményeink maguk fogják bizonyítani a döntéshozóknak: minderre szükség van, folytatni kell.