Nyolcéves gimnáziumok pro és kontra
Nemrég eldőlt, hány első osztály nyithatnak a nyolcéves gimnáziumok, melyekből a legtöbb a fővárosban, Pozsonyban található. De bennünket, felvidéki magyarokat is érint a dolog, hiszen néhány gimnáziumunkban – Komáromban, Dunaszerdahelyen, Somorján – működik ez az oktatási forma is. Míg a nyolcéves gimnáziumokat pártolók szerint ezekben biztosítható a tehetséggondozás, az ellenzők a gyermekek, diákok korai szegregációját róják fel hibájául. A legtehetségesebb gyermekek távozása az alapiskolákból ráadásul a PISA eredményeket is negatívan befolyásolja, és ugyebár az osztálylétszámokat is csökkenti.
Nyitra megyében az utóbbi 15 évben 40 százalékkal csökkent a gyermekek száma. Ez a zuhanás pedig nem kis kihívás elé állítja az ottani alap- és középiskolákat, még hatványozottabban a magyar oktatási intézményéket. Andruskó Imre, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója azzal kezdi, őket is érintette a dolog, a diáklétszám 15 százalékkal csökkent. Ugyanakkor még mindig a messzebbről, az ország más tájairól érkező diákok teszik ki a diáklétszám 30 százalékát. A komáromi giminek még mindig jó híre van a Felvidéken.
A nyolcéves oktatási formának Komáromban nagy hagyománya van, hiszen valaha bencés gimnáziumként is így működött – tízéves koruktól tizennyolc éves korukig tanultak itt a diákok. A második világháború után ennek vége lett, és csak négyéves gimnáziumot nyithattak 1950-ben. Végül 1992-ben, még a korábbi igazgató, Ipóth Barnabás vezette be újra a nyolcéves képzési formát.
Nagyjából tizenöt évig működött, aztán néhány évig nem, majd kipróbálták a hatéves képzést, amit azonban a minisztérium megszüntetett. Nyolc éve tértek vissza a nyolcéves képzési formához, természetesen a klasszikus négyéves mellett. A mostani első osztályban 22 gyermek tanul.
„A tapasztalat pozitív, a szülők és a tanárok is elégedettek. A gyermekek most már az ötödik osztály elvégzése után érkeznek hozzánk. Nagy hangsúlyt fektetünk a tehetséggondozásra, nagyon erős nálunk a matematika és a fizika, de a humán tárgyakra is odafigyelünk, valamint az idegen nyelvekre is. A nyolc év során diákjaink nagyon jól megtanulnak angolul, nem is beszélve arról, hogy németből és spanyolból is elég magas szintre el tudnak jutni, mert emelt óraszámban tanulják” – sorolja ennek a képzési formának a lényegét az igazgató.
Azt is elmondja, hogy míg néhány éve az alapiskolák büszkék voltak arra, hogy legtehetségesebb gyermekeik náluk folytatták tanulmányaikat, mára már, a fejpénzes rendszerben, az említett diáklétszám-csökkenés miatt ez a lelkesedés megszűnt. Minden alapiskolának az az érdeke, hogy a diák ott maradjon. Ezért egyre nehezebb feladat biztosítani a kellő diáklétszámot az osztályok nyitásához.
Azt is tudni kell, hogy központilag szabályozott a nyolcéves gimnáziumi osztályok nyitása. Erre azért van szükség, nehogy túlszaporodjanak, s ezzel az alapiskolák diáklétszáma csökkenjen drasztikusan. A minisztérium dönt arról, hány alapiskolás gyermek kerülhet nyolcéves gimnáziumba, amit felmérés előz meg. A minisztérium minden megyére kiadott egy szorzót, Pozsony megyében ez 2, ami azt jelenti, hogy az ottani diákok 10 százaléka mehet nyolcéves gimnáziumba. Nyitra megyében ez a szorzó kisebb, mint 1, vagyis körülbelül a diákok 4 százaléka folytathatja ebben a képzési formában tanulmányait.
Andruskó Imre nem titkolja, előfordul, hogy néhány gyermek nem bírja tartani az iramot a többivel, sokat küszködik, nekik négy év után lehetőségük van átlépni más középiskolába.
„Azt viszont elmondhatom, hogy a gyermekek többsége idevaló, nagyon jól teljesít. Meglátszik ez a versenyeredményeken is. A sportban, a természettudományi tárgyak, de a humán tantárgyak versenyein is derekasan helytállnak. Természetesen valamennyien egyetemeken és főiskolákon folytatják tanulmányaikat, a legtöbben sikeres pályát futnak be” – summázza az igazgató.
A nyolcéves gimnáziumnak ugyanis véleményem szerint az az alapja, hogy a környezetében legyen megfelelő merítés. Tehát nem tönkre tennie kell a környezetében lévő alapiskolákat, hanem kiemelnie onnét a legkiválóbb diákokat. Ez egy nagyvárosban – Pozsonyban, Kassán – megoldható, de a Felvidék magyar lakta részeiben komoly érvágást jelenthet az iskoláknak” – nyilatkozta portálunknak a nyolcéves gimnáziumokról, mint képzési formáról Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója. Hozzátette, az utóbbi években több kisebb, magyarok lakta városban szüntették meg a nyolcéves gimnáziumot pontosan azért, mert nem volt elég diák. Meg aztán, melyik alapiskola örül annak, ha a legjobb diákjait elviszik?
Véleményét azzal is alátámasztja, hogy a 2015-ös PISA-felmérés szerint a nyolcéves gimnáziumok diákjai nem teljesítettek jobban, mint a négyéveseké. Vagyis nem igazolódott be az, amivel 25 évvel ezelőtt a nyolcéves gimnáziumok mellett érveltek, hogy ezek afféle tehetségondozó központok, elitképzők lennének. Az okokat talán abban kereshetjük, hogy nem mindig a legrátermettebbek kerülnek ezekbe az iskolákba és túl korai a szelekció, fiatal még az a diák, aki ilyen iskolába kerül.
Mert más kiválóan teljesíteni otthon a falusi iskolában, tíz-tizenkét gyermek között, és más egy olyan osztályban, hogy a többi 20-25 gyermek is legalább olyan tehetséges. Ez versenyhelyzetet okoz, nem egyszer stresszt is.
A leírtakhoz talán annyit tehetnénk hozzá, bizony akadnak szülők, akik első gyermeküket még nyolcéves gimnáziumba adják, a másikat pedig már nem. Az ok, az állandó teljesítménykényszer, amit nem minden gyermek bír. Vannak intelligens és okos diákok, akik nehezen viselik a versenyistálló stílust. Persze, szép számmal akadnak olyanok is, akik kimondottan élvezik, lubickolnak abban, ha nap mint nap bizonyítaniuk kell, állandó kihívásokat keresnek. Nekik valóban megfelel a nyolcéves gimnáziumi képzés.
