Magyarórák a szlovák iskolákban?
Az oktatási tárca a szlovák tannyelvű alapiskolákban nemzetiségi nyelvórákat vezetne be. A közösségi médiában a múlt hét során több neves szakember fenntartásokat fogalmazott meg a készülő rendelettel kapcsolatban. A minisztérium sajtónyilatkozatban reagált, hogy eloszlassa az aggodalmakat.
Nemzetiségi nyelvórákat vezetne be a szlovák alapiskolákban az oktatásügyi tárca. Erről Peter Krajňák (Most‑Híd), az Iskolaügyi Minisztérium államtitkára nyilatkozott múlt heti kelet‑szlovákiai szolgálati útján. Krajňák a szlovák hírügynökségnek kifejtette, az oktatási program 2015‑től van érvényben, de 2018. január 1‑jétől anyagi támogatást is jóváhagytak rá, ami 4 százalékos emelést jelent azoknak az iskoláknak, amelyek belépnek ebbe a rendszerbe. Egy átlagos szlovák tanítási nyelvű iskola a nemzeti kisebbség nyelvének a tanítását is beépítheti a programjába.
„Felemelés” vagy beolvasztás?
A gyakorlatban ez egy kisebbségi nyelvű tanítási órát jelent az alapiskola első évfolyamában. A másodiktól a hetedik évfolyamig két ilyen óráról van szó, a nyolcadikban és a kilencedikben pedig háromról. Krajňák szerint ez egy hatékony eszköz a kisebb létszámú nemzeti kisebbségek: a romák, a ruszinok, az ukránok és a horvátok számára, lehetőség a kisebbségek kultúrájának felemelésére. Az államtitkár hangsúlyozta: azoknak az iskoláknak, amelyek ezt az oktatási kerettantervet választják, nem kell megváltoztatniuk a nevüket, nem kell kétnyelvű dokumentációt vezetniük, és kétnyelvű bizonyítványokat sem kell kiállítaniuk.
A közösségi médiában, a hírre reagálva, több neves szakember is fenntartásainak adott hangot. A. Szabó László, az MKP oktatáspolitikusa szerint a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Slavkovská asszony pedig ujjonghat a háttérben, hogy végre megvalósul az alternatív oktatás projektje. Fibi Sándor nyugalmazott iskolaigazgató úgy fogalmazott, nem tapsol ennek az elképzelésnek most sem, és harminc évvel ezelőtt sem tapsolt. Sajnos, az egyébként vitathatatlanul pozitív javaslatnak itt Szlovákiában nagyon furcsa következményei is lehetnek. Ám elsősorban tőlünk, magyaroktól függ, mit eredményez majd.
Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója kifejtette, a rendelkezés szerint bármelyik szlovák iskola bevezetheti egy kisebbségi nyelv oktatását, s hogy az melyik nyelv lehet, abban nincs semmilyen korlátozás. Ráadásul ezekben az iskolákban a szlovák nemzetiségű gyerekek nem fognak magyar nyelvet és irodalmat tanulni, csak a magyar nemzetiségűek. A szlovák nebuló védett lesz a magyar „ártalmaktól”. Ez nem a finn–svéd modell, bármennyire is lelkesedik Lubyová a finn iskolarendszerért.
Nem megnyugtató cáfolat
A közösségi médiában megjelent hírekkel ellentétben nem lesznek magyarórák a szlovák alapiskolákban. A nemzetiségi nyelvű tanórák bevezetésének lehetősége kizárólag a kis létszámú kisebbségeket érinti – reagált az oktatási tárca a tervezettel kapcsolatos aggodalmakra. Kifejtették, a szlovák tannyelvű iskolák lehetőséget kapnak különböző nemzetiségi nyelvű tanórák bevezetésére, ez az intézkedés azonban nem vonatkozik a magyar nyelvre, és nem változik a magyar tannyelvű alapiskolák működése sem. A kerettanterv célja elsősorban a magyarnál kisebb létszámú kisebbségek – például a horvát, a roma, a ruszin és a német – anyanyelvi oktatásának támogatása. Peter Krajňák szerint több félreértés történt a keddi sajtótájékoztatót követően. Az államtitkár leszögezte, a változások kizárólag Eperjes megyére vonatkoznak.
Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója szerint korai megnyugodnunk, hiszen a 630/2008‑as kormányrendelet decemberi módosításakor az indoklás (dôvodová správa) tételesen felsorolta, mely nemzetiségeket érinti a fejpénzemelés (orosz, ukrán, ruszin, roma, horvát, német), viszont a kormányrendelet szövegében, vagyis az érvényes jogszabályban ez a felsorolás már nem szerepel. Fodor úgy véli, a jogszabályok bármelyik szlovák iskolának törvényes lehetőséget adnak arra, hogy magyar nyelvet is oktató szlovák iskolává alakuljon át, és a fenti kormányrendelet alapján igényelje az emelt normatívát. Ha egy szlovák iskola, amelyet nagy valószínűséggel nem kis számban magyar nemzetiségű gyermekek is látogatnak, kérvényezné az oktatási tárcától, hogy programjába felveszi a magyar nyelv és irodalom tárgyat, mire hivatkozva utasítanák, utasíthatnák el? A teljességhez az is hozzátartozik, hogy a jogszabályok ezt a lépést eddig is megengedték volna, az új motiváció – egyebek mellett – a megemelt támogatás lehet.
Az ukránoknak, ruszinoknak mindegy
Fibi Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy sajnálatos módon az ukránok és a ruszinok annak idején könnyedén beletörődtek, hogy az ukrán nemzetiségi iskolákban csak néhány tantárgyat fognak ukrán nyelven tanítani, sőt az ellen sem tiltakoztak, hogy iskoláik túlnyomó többségében szlovák nyelven történjék a tanítás, és amellett oktassák az ukrán nyelvet is. Így jött létre az az anomália, amely szerint az ukrán nemzetiségi iskolának két típusa létezett párhuzamosan, mégpedig a „školy s vyučovacím jazykom ukrajinským” és a „školy s vyučovaním ukrajinského jazyka”. Vagyis az ukrán tanítási nyelvű és az ukrán nyelvet oktató iskola. Az eredmény pedig az lett, hogy mára katasztrofális módon lecsökkent az ukrán, illetve a ruszin iskolák száma.
Fibi szerint a tervezett változtatással az oktatáspolitika alakítói ismét csak a látszatra adnak, de arra már nem hajlandók, hogy az iskolai törvényben külön cikkelyben foglalkozzanak a nemzetiségi iskolákkal: a csakis rájuk vonatkozó feladatokkal és kötelességekkel az állam részéről. Ha mi, magyarok annak idején nem tiltakoztunk volna az ilyen próbálkozások ellen, akkor ma ugyanez lenne a helyzet a magyar tanítási nyelvű iskolák esetében is. Ezért lenne nagyon fontos odafigyelnünk minden kísérletre, amely a tanítási nyelvvel kapcsolatos. Fibi hozzáfűzte, az oktatási tárca jobban tenné, ha nem azon gondolkodna, hogy nemzetiségi nyelvórákat vezessen be a szlovák iskolákban, helyette megfelelő módszertani hátteret biztosíthatna a szlovák nyelv oktatásához a magyar tannyelvű iskolákban. A neves szakember hangsúlyozta: mindaddig, amíg a szlovák nyelvet anyanyelvként akarják megtanítani a magyar diákoknak, előrelépés nem várható.
A tervben ráadásul van még egy csavar: sok bizonytalan magyar szülő írathatná szlovák iskolába a gyermekét, mondván, ott magyarul „is” fog tanulni a nebuló. Az egész fondorlatos terv kísértetiesen hasonlít Krajňák úr pártjának, a Most‑Hídnak a kis‑csallóközi buszprojektjére, amelynek az lett a lényege, hogy a szigetre (Vajka, Doborgaz, Nagybodak) beköltözött szlovák gyerekeket buszoztatják az oroszvári szlovák iskolába. A következmény pedig sommásan annyi, hogy hírek szerint a megszűnés határán ingadozik a doborgazi kisiskola.
Az írás megjelent a Magyar 7 31. heti számában.
