Nemzeti emlékezet és torzításai: miért nem vállaljuk a szembenézést saját történelmünkkel?

2019. július 5., 16:56
ma7

Mi az a tudásanyag, amit nemzeti emlékezetnek nevezhetünk? Hogyan torzít a közösségi emlékezet? Bauer Béla, a Századvég vezető kutatója és Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese a történelemkönyvek és a családi emlékezet a közelmúlt – különös tekintettel a kommunista korszak - történetére kifejtett hatásairól tartott előadást a Martfeszt pénteki napján.

A két történész egy közelmúltban készített tudományos kutatás eredményeit ismertette. A kutatás során arra voltak kíváncsiak, hogy a magyar társadalom egyes csoportjait milyen emlékek fűzik a kommunista diktatúrához.

A két történész hangsúlyozta, nem az egyéni, hanem a közösségi emlékezetet vizsgálta, s nemcsak olyan személyeket vontak be a kutatásba, akik a kommunista diktatúra idején éltek, hanem olyanokat, akiknek (iskolai oktatás vagy családi elbeszélések alapján) valóban csak történelmi emlékei vannak a korszakról.

A vizsgálat egyik legfontosabb (több ilyen is van) következtetése, hogy félünk a múltunktól, s gyakran nem vállaljuk a szembenézést saját történelmünkkel. Ahogyan az is, hogy a magyar társadalom torz történelmi emlékezetének egyik „felelőse” a történelemoktatás, amelynek komoly mulasztásai vannak abban, hogy nem ismerjük, vagy nem akarjuk ismerni a kommunista diktatúra évtizedeit a maga valóságában.

Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága főigazgató-helyettese
Fotó: ma7.sk
Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága főigazgató-helyettese

Az emlékezet töredezett, ezeket a hatalmas lyukakat így vagy úgy az embert kitölti – állapították meg a kutatók.

Arra, hogy milyen torzítások élnek emlékezetünkben, két érdekes példát hoztak fel a történészek. A kutatásban részt vevő válaszadók 68 százaléka például úgy ítélte meg, hogy a kommunista korszakban jobb volt a közbiztonság Magyarországon, mint napjainkban. Mindennek ugyanakkor ellentmond, hogy a tárgyalt időszakban négyszer több gyilkosságot követtek Magyarországon, mint a rendszerváltozás utáni időszakban.

Ugyanígy: a megkérdezettek 71 százaléka „emlékezett” úgy, hogy a kommunista rendszerben jobbak voltak a lakáskörülmények, miközben a családoknak a hatvanas-hetvenes években sokszor éveket kellett várni egy lakásra.

A kutatásból az is kiderül, hogy a kommunista időszakot az idősebbek, a fővárosiak, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, illetve a nyugdíjasok értékelik pozitívabban. A fiatal korosztály, a vidékiek, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, valamint a közép- és alsó osztály pedig jellemzően negatívan.

És még egy érdekes adat: a válaszadók szerint a 20. századi magyar történelem legnagyobb alakjai (a kérdést úgy tették fel, hogy kik a mi nagy büszkeségeink) között találhatjuk – közvetlenül Szent-Györgyi Albert és Puskás Ferenc után, a harmadik helyen – Kádár Jánost is. A lista elején található még Nagy Imre, Kossuth Lajos, Rubik Ernő és Egerszegi Krisztina is.

Bauer Béla, a Századvég vezető kutatója
Fotó: ma7.sk
Bauer Béla, a Századvég vezető kutatója

Kövesse facebook oldalunkat is!