Holdkóros fegyvermániások vagy amerikai hazafiak? – Milicisták védik az Egyesült Államok déli határait
A tavalyi, tízezres menekültkaravánhoz hasonló méretű, szervezett csoport jelenleg ugyan nem tart az országhatárok felé, a déli államok számos polgárában a fenyegetettség érzése napjainkban is ott van.
Az USA déli határait folyamatos nyomás alatt tartó latin-amerikai bevándorlókkal lapunk is több ízben foglalkozott.
Az amerikai alkotmány 1791-ben elfogadott második kiegészítése kimondja, az ország polgárainak joga van a szabad fegyverviseléshez, hogy ha a szükség úgy hozza, megvédjék az ország szuverenitását a külső és belső ellenségtől. Ráadásul a módosítás szövegében ott szerepel egy téma szempontjából különösen fontos, az Államok alkotmánybíróságának évtizedes munkát biztosító félmondat:„egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából”. Innentől pedig, szem előtt tartva a régi mondást, mely szerint, akinek kalapács van a kezében az hajlamos mindenben szöget látni, rögtön érthető, hogy néhány száz amerikai állampolgár fejében miként született meg a gondolat, joguk és kötelességük, hogy saját kezűleg szavatolják országuk határainak biztonságát.
Bár a jelenség korántsem újkeletű, az utóbbi napokban különös figyelmet kaptak az ilyen csoportosulások, miután egy csapat katonai egyenruhába bújt, fegyveres milicistának, több mint 300 bevándorlót sikerült elfognia, és a hatóságok kiérkezéséig feltartóztatnia az új-mexikói Sunland városának közelében. Az ex-rendőrökből és veteránokból álló Egyesült Alkotmányos Hazafiak (United Constitutional Patriots, továbbiakban UCP) azonnal a médiafigyelem középpontjába kerültek, a hírügynökségi jelentéseken túl beszámolt róluk a Buzzfeed, a Huffington Post, a New York Times, az angol-orosz Russia Today meg még vagy tucatnyi médiaszereplő.
Nagyon tanulságos látni, hogy az egyes médiumok, politikai törekvéseik szerint, az események mely részleteit hangsúlyozták ki, illetve hallgatták el. A demokrata, balos beállítottságú sajtótermékek már a címben kiemelték a milicisták katonai egyenruhát és töltött fegyvereit, illetve azt, hogy családokat, nőket és gyerekeket fogtak el. A kormánypárti sajtó inkább az elfogott migránsok számáról beszél.
A közösségi médiát nagyon profin és tudatosan használó szervezet helyi idő szerint kedd éjjel, facebookos élő videóban közvetítette, ahogy tagjai feltartóztatják a bevándorlókat. A youtube-on azóta közel negyvenezren tekintették meg a felvételt, amelyből az is kitűnik, hogy a határőrök, ha nem is támogatják, de elfogadják a milicisták segítségét. Az egyik jelenetben például egy tízfős csoport őrzését bízzák az egyik önkéntesre, amíg egy másik illetékes személy oda nem ér.
Jim Benvie, a szervezet szóvivője egy, a New York Timesnak adott telefonos interjúban elmondta, addig terveznek a határon maradni, amíg el nem készül a Trump által ígért határfal, vagy a Kongresszus nem szigorítja a bevándorlást szabályozó törvényeket.
Az utóbbi időben egyébként sokat súlyosbodott a helyzet, csak márciusban például 93 ezer embert tartóztattak fel az USA délnyugati határainál, míg a UCP, önbevallása szerint, közel négyezer embert adott át az illetékeseknek. Benvie azt mondja, szervezetük célja, hogy megkönnyítsék a hatóságok munkáját, és felhívják a közvélemény figyelmét a határok mentén zajló áldatlan állapotokra.
Szerintük egyébként jogilag semmi probléma nincs a keddi, illetve az összes többi hasonló esettel, az alkotmány által biztosított ún. verbális polgári letartóztatást hajtanak végre, bár arra nem térnek ki, hogy a maguknál hordott félautomata fegyverekre miért van szükség, még ha arra kimondottan ügyelnek is, hogy közvetlenül ne célozzanak az elfogott menekültekre. Benvie ráadásul azt is elismerte, hogy szervezetük eszközei igencsak limitáltak, ha a feltartóztatott migránsok nem maradnak a helyükön a határőrség kiérkezéséig, a milicistáknak nincs joguk erőszakkal visszatartani őket. Más kérdés, hogy ezt már nem kötik az elfogott bevándorlók orrára.
Az új-mexikói főállamügyész, Hector Balderas természetesen más véleményen van. A keddi esetre reagálva hangsúlyozta, a civileknek „nem kellene megpróbálni azokat a jogokat gyakorolni, amelyek a hatóságok számára vannak fenntartva.” Néhány polgárjogi szervezet már nem volt ennyire diplomatikus. Az Amerikai Civil Szabadságjogi Unió (American Civil Liberties Union, továbbiakban ACLU) ráadásul azonnal aktuálpolitikai színezetet is adott az ügynek, amikor a Trump adminisztráció „gonosz rasszizmusát” hibáztatták azért, mert „fehér nacionalisták és fasiszták” rendszeresen megsértik a törvényeket.
A szervezet Balderas államügyészhez eljuttatott közleményében felszólította a hatóságokat, azonnali hatállyal vizsgálják ki a „rasszista igazságosztók által elkövetett emberrablásokat”. Az ACLU egyébként rendszeres, milliós nagyságrendű támogatásokat kap a hazánkban is ismert Nyílt Társadalom Alapítványtól (Open Society Foundation), így a szükségtelenül durva és túlzó hangvétel is azonnal más megvilágításba kerül.
A demokrata sajtóban megjelent írások egyébként egytől-egyig azt hangsúlyozzák, hogy a feltartóztatott „menekültkérők” „túlnyomó része” egyébként is a hatóságokhoz fordul, így a UCP-hez hasonló szervezetek által végzett munka, amellett, hogy törvényellenes, teljesen felesleges is. Ugyanakkor nincs szerző, amelyik kitérne arra az apróságra, hogy ha a bevándorlók hivatalosan is menekültstátuszért kívántak folyamodni, miért egy őrizetlen határszakaszon, az éjszaka kellős közepén kíséreltek meg bejutni az Egyesült Államokba.
A statisztikák szerint az USA délnyugati határai mentén október óta 361 ezer, főként latin-amerikai bevándorlót tartóztattak fel, köztük 35 ezer kísérő nélküli gyermeket. Ha a bevándorlás továbbra is ilyen ütemben zajlik, szinte esélytelen, hogy a hatóságok gátat tudjanak szabni az áradatnak, így a biztonságukat féltő polgárok azon igénye, hogy saját maguk kezeljék a problémát, valahol érthető is. Más kérdés azonban, hogy ez az igény aztán milyen cselekedeteket szül, hiszen egyetlen magára valamit is adó ország sem engedheti meg, hogy a rendfenntartás joga és kötelessége kikerüljön a kezéből.
A címben feltett kérdésre tehát hosszas kutatómunka után sem lehet egyértelmű választ adni, így ennek eldöntését inkább az olvasóra bíznánk.
A cikk elkészültében a New York Times, a Buzzfeed, a Huffington Post, a CBS news, a heavy.com, a Russia Today és a bustle.com írásai nyújtottak segítséget. Az alcímek a UCP közösségi oldalán található véleményrovatból származnak.
